„Az élet legkitartóbb és legsürgetőbb kérdése az, hogy mit teszel másokért” – indítja Martin Luther King gondolatával bensőséges hangú élménybeszámolóját Moldován Krisztina, a Gyulafehérvári Caritas Marosszentgyörgyön tevékenykedő önkéntese. A Gyulafehérvári Caritas már több önkéntesét is bemutatta, ezúttal Krisztina sorait olvashatjuk, aki a szervezet legújabb önkéntes tagja. Megosztja velünk, hogy miért kezdett önkénteskedni, mi motiválja ebben a munkában és milyen egy elhivatott, lelkes csapat tagjának lenni.
A nevem Moldován Krisztina, huszonkét éves vagyok. A Caritas legújabb önkéntes tagja vagyok már lassan két hónapja. Immár öt éve Marosszentgyörgyön lakom. Mindig szerettem követni a kevésbé szerencsés embereket segítő szervezetekről szóló híreket és történeteket. Elképzeltem, milyen jó lenne egy ilyen együttérző szervezet részévé válni. Ez az álom valósággá vált, amint találkoztam a Caritas szervezettel, csatlakoztam az önkénteseikhez, és jelenleg is aktívan részt veszek kezdeményezéseikben.
A Caritas két fontos résztvevőjével az iskolában találkoztam először tizedikes diákként. Egy nap az osztályfőnök elhívta hozzánk csoportos tevékenységeket tartani Bojoievschi Évát és Székely Áront, akik pályaorientációs mentorok. Miután lejárt a tevékenység, megadták az elérhetőségüket arra az esetre, ha fel szeretnénk venni velük a kapcsolatot. Úgy döntöttem, felkeresem Bojoievschi Évát. Beszélgetéseink során Éva mesélt nekem arról a csodálatos szolgálatról, amelyet bárki végezhet a közösségért: az önkéntesmunkáról. Ekkor került szóba, hogy fel tudom venni a kapcsolatot Fekete Gyöngyvér önkénteskoordinátorral. Beszélgetőtársam szenvedélye, a szervezet küldetése iránti elhivatottsága inspirált és arra késztetett, hogy én is bekapcsolódjak a Caritas munkájába mint önkéntes. Gyöngyvérrel november 23-án találkoztunk. Látta, mennyire érdekel a szervezet és az önkéntesmunka a gyerekekkel. Mindig hittem abban, hogy nagyon jó adni a közösségnek, és segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá.
Megismertem Szász Farkas Krisztinát és Benkő Zsuzsát. Náluk kezdtem az önkénteskedést, és jelenleg is részt veszek a helyi iskolásoknak szervezett délutáni programjaikban. Az első napom önkéntesként a gyerekekkel meglepően könnyen indult. A gyerekek szívesen beszélgettek velem, meg akarták mutatni készségeiket, képességeiket. Lenyűgözött a lelkesedésük és az energiájuk, végül azon kaptam magam, hogy nagyon jól érzem magam velük. Az önkéntesség hamar ráébresztett, hogy csodálatos élményekben lesz még részem, és alig várom, hogy tovább dolgozhassunk a gyerekekkel. Hamar megtanultam, mennyire ragaszkodóak és hálásak. Ezt gyakran öleléssel fejezik ki, és ebből nekem is részem van. Szeretetteljes környezetet biztosítunk a gyerekek számára, és ettől mélységes öröm lesz úrrá rajtam.
A gyerekekkel való munka során megértettem az egyéniségük erősítésének fontosságát és azt, hogy érdemes megbecsülnünk őket. Öröm látni, ahogy minden egyes lépéssel nőnek és virágoznak. Mindamellett, hogy kreatív foglalkozásokon, játékokon dolgozunk, rendszeres kóruspróbák tanúja is lehetek, melyeket megható hallgatni. Mindezek mellett a házi feladatok megoldásában is segítünk.
Megtiszteltetés számomra, hogy egy olyan csapat tagja lehetek, amely elkötelezett a gyerekek támogatása iránt, és amely utat mutat nekik. Az első munkám, amiben nagyobb szerepem volt, az a farsangi rendezvény. A gyerekek arcának kifestése óriási élmény volt számomra. Lehetővé tette a művészi képességeim felhasználását, és ezzel is örömet tudtam szerezni, mosolyt csalhattam a gyerekek arcára. Büszkeséget éreztem, hogy emlékezetessé tehettem az eseményt. Izgatottan várok minél több ilyen alkalmat.
Van valami ragályos a gyerekek örömében és csodájában. A játékosságuk és képzelőerejük miatt újra gyereknek érzem magam, amikor velük töltöm az időt. Igazi áldás, hogy bepillantást nyerhetek egy ilyen egyszerű és gondtalan világba. Jelenlétük mindig feldobja a napomat. Ez a kis idő is nagy szerepet játszik a mindennapjaimban, amit a közösségért, elsősorban a gyerekekért tehetek. Ők arra emlékeztetnek minket, hogy tartsuk életben belső gyermekünket és élvezzük az élet apró örömeit. Élveztem megismerni őket. Időt szakítottam arra, hogy felmérjem az igényeiket. Mélyen törődöm velük. Igyekszem örömet és boldogságot szerezni nekik a tevékenységeinken keresztül.
Minden munkatárs valóban együttérző és szorgalmas. Elkötelezettek a munkájuk iránt, és nagy gondot fordítanak arra, hogy a gyerekek megkapják a megérdemelt figyelmet. Mindig ott vannak, hogy támogatást nyújtsanak. Mély benyomást tett rám az odaadásuk, együttérzésük. A velük való együttdolgozás motivált és inspirált, hogy a tőlem telhető legjobbat tegyem. Csodálatos élmény a kollégákkal dolgozni. Hihetetlenül támogatnak, és mindig ott vannak, hogy útmutatást, visszajelzést adjanak. Nagyon értékelem a szervezet küldetése iránti elkötelezettségüket, és kiváltságosnak érzem magam, amiért egy erős csapat áll mellettem. Sokat tanulok tőlük, és hálás vagyok a folyamatos támogatásukért és biztatásukért. Nagyon keményen dolgozó és kreatív emberek. Sokat gondolkodunk egyedi és újszerű tevékenységek létrehozásán, hogy nevelve szórakoztassuk a gyerekeket. A munkatársak ötletei mindig frissek, lenyűgöz a kreativitásuk és a mód, ahogyan gondoskodnak az élménygazdag tevékenységek megszervezéséről.
A nagyobb gyerekek ugyanolyan kedvesek és okosak, mint a kisebbek. Mindig szívesen tanulnak, és kapcsolódnak be a foglalkozásokba. Lelkesedésük ragadós, és a velük töltött idő során sikerült picit az ő szemükkel látnom a világot. Önkéntes cselekedeteimmel újra és újra meg szeretném mutatni embertársaimnak, hogy az empátiát fontosabbnak tartom a személyes haszonnál.
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
