A Szent Péter téren tartotta meg a szentatya a szerdai általános kihallgatást, de a katekézis szövegének felolvasását don Pierluigi Giroli munkatársára bízta. Ferenc pápa az úgynevezett „főbűnökről” és erényekről szóló katekézissorozatában a főbűnök közül ma az utolsóról, a gőgről (büszkeségről, elbizakodottságról, fennhéjázásról) elmélkedett.
A gőg gyűlöletes Isten s ember előtt […]. Milyen fennhéjázó a por és a hamu […]. Gőgössé lesz, aki elhagyja az Urat, és a Teremtőtől elfordítja szívét […]. A gőgösek trónját felforgatja az Úr, s az elnyomottakat ülteti helyükre (Sir 10,7.9.12.14).
A gőg „a vétkek nagy királynője”
Az ókori görögök a gőgöt „túlzó ragyogásnak” nevezték, mert az tényleg önmagasztalás, önteltség, hiábavalóság. Jézus is megemlíti azon bűnök közt, melyek az ember szívéből fakadnak (vö. Mk 7,22). A büszke ember sokkal többnek hiszi magát, mint amilyen valójában, azért remeg, hogy mind nagyobbnak ismerjék el őt és érdemeit, miközben ő maga lenéz és megvet másokat. A büszkeség vétke nagyon közeli a hiúságéhoz, de amíg a hiúság az emberi én gyerekkori betegsége, addig a gőg nagy pusztításra képes. A korai szerzetesek a bűnök rendjében a legnagyobbnak, egyenesen a „vétkek nagy királynőjének” nevezték. Dante Isteni Színjátéka a purgatórium legszélső peremére helyezi, mert annyira távol áll Istentől, éppen ezért megváltoztatása olyan küzdelem, mely a keresztény embertől minden másnál több időt és erőfeszítést igényel.
Gyökerében az az abszurd követelés áll, hogy olyanok legyünk, mint Isten
Valójában ennek a rossznak a gyökerében olyan bűn rejtezik, mely abszurd módon követeli, hogy olyanok legyünk, mint Isten. Ősszüleink vétke, amelyről a Teremtés könyve beszél, a gőg bűne, annak minden következményével együtt. Ezt mondja a kísértő nekik: „Ha ebből esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 3,5). A lelki élet írói nagyobb körültekintéssel írják le a gőg következményeit a mindennapi életben, hogy bemutassák, miként teszi az tönkre az emberi kapcsolatokat, kiemelve, hogy ez a rossz miként mérgezi meg a testvériség érzületét, amelynek inkább egyesítenie kell az embereket – szólt a pápa katekézise, majd részletesen leírta azon tüneteknek a hosszú listáját, amelyek feltárják, miként dől be az ember a gőg bűnének.
Ennek a véteknek megvan a maga konkrét fizikai megjelenése. A gőgös ember büszke, „keményfejű”, nyakát mereven tartja, és az nem hajlik. Az ilyen ember hajlamos mások megvetésére, semmiségért képes visszavonhatatlan ítéleteket hozni másokkal szemben, akik az ő szemében javíthatatlanul ügyetlenek. Arroganciájában megfeledkezik arról, hogy noha Jézus nagyon kevés erkölcsi előírást adott nekünk az evangéliumokban, de egy dologban hajlíthatatlannak bizonyult, mégpedig abban, hogy soha ne ítélkezzünk. Akkor vesszük észre, hogy büszke emberrel van dolgunk, amikor az a legkisebb építő jellegű kritikára vagy egy teljesen ártalmatlan megjegyzésre is azonnal eltúlzott módon reagál, mintha valaki megbántotta volna a méltóságát, mert dühbe gurul, kiabál, és megneheztelve megszakítja kapcsolatait másokkal.
Keveset tehetünk a gőg betegségét viselő emberrel – állapítja meg tárgyilagosan a pápa katekézise. Nem lehet vele beszélni, még kevésbé kijavítani, mert valójában már nincs jelen önmaga számára. Csak türelmesnek kell lennünk vele, mert egy nap úgyis összedől a háza. Egy olasz közmondás úgy tartja: „A büszkeség lóháton indul és gyalog érkezik vissza”. Az evangéliumok szerint Jézusnak sok gőgös emberrel akadt dolga, és gyakran még olyan emberekben is meglátta ezt a bűnt, akik nagyon is jól elrejtették azt.
Ennek illusztrálására mutatta be a pápa beszéde Péter apostol gyengeségét, aki próbatétele előtt a hűségével kérkedett: „Még ha mindenki el is hagyna, én nem hagylak el sohasem!” (vö. Mt 26,33). Ám hamarosan neki is olyan tapasztalatban lesz része, mint a többieknek, mert ő is fél a haláltól, amiről nem gondolta volna, hogy ilyen közel lehet. És így, ezt a másik Pétert, aki már nem hordja többé magasan a fejét, hanem keserű könnyeket hullajt, Jézus meggyógyítja és így alkalmas lesz arra, hogy hordozza az egyház terhét. Korábban büszkén kérkedett, amit jobb lett volna nem fitogtatnia, de most már hűséges tanítvány, akit – ahogy egy példabeszéd tanítja – „gazdája minden vagyona őrzőjévé tenne” (Lk 12,44). Az üdvösség az alázatosságon át halad, mely az igazi orvosság minden gőgösségre.
Mária éneke: Isten szétszórja a gőgösöket
A Magnificat énekben Mária az Istenről dalol, aki karja erejével szétszórja a szívükben beteg gondolataikkal gőgösködőket. Hiábavaló is bármit ellopni az Istentől, miként az a gőgösök remélik tenni, mert az Úr végső soron úgyis mindent nekünk akar adni. Ezért írja Jakab apostol a kevélység bűnétől belülről megsebzett közösségének: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad” (Jak 4,6). Ezért, kedves testvéreim, használjuk ki ezt a nagyböjtöt, hogy küzdjünk kevélységünk ellen – zárta Ferenc pápa katekézisének felolvasását Pierluigi Giroli prelátus.
Kérjük az Úrtól a béke ajándékát!
A katekézist követően Ferenc pápa olasz nyelvű köszöntőjében üdvözölte a pisai szeminárium diákjait és a római Szent Kázmér Pápai Litván Kollégium egykori diákjait és tanárait, akik hálát adnak az Úrnak az intézet alapítása hetvenöt esztendejéért. Igazítsátok életeteket egyre inkább Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz, és legyetek az evangélium örömteli hírnökei! – kérte tőlük a szentatya. A fiatalok, a betegek, az idősek és az ifjú házasok köszöntése után a híveket arra biztatta, hogy nagyböjt napjain továbbra is bátran kötelezzék el magukat, hogy megszabaduljanak mindattól, ami elleplezi az életüket attól, hogy teljes szívvel visszatérjenek Istenhez, aki örök szeretettel szeret minket. A szentatya újból megismételte felhívását, hogy imádkozzunk a háború borzalmait elszenvedő lakosságért Ukrajnában és a Szentföldön, valamint a világ más részein. Imádkozzunk a békéért! Kérjük az Úrtól a béke ajándékát! – szólt Ferenc pápa és áldását adta mindenkire.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
