A gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánia egyháztanácsának szervezésében körzeti lelki napot tartottak február 24-én. Az imával megújuló közösség évének égisze alatt összeghívott találkozón szép számban képviselte magát több környező település egyháztanácsa. A rendezvényről Csíki Hortenzia egyháztanácsos saját hangú beszámolóját olvashatják.
A lelki nap első programja Gegő Julianus OFM érdeklődést felkeltő előadása volt, ami a kiscsoportos beszélgetések alaphangját is adta. Elgondolkodtató kérdésként fogalmazódott meg az elhivatottság, kitartás, megingathatatlan hit, imaélet, amivel rendelkeznie kell minden egyháztanácsosnak, aki elkötelezte magát Jézus mellett. „Menj, és építsd fel lerombolt házamat!” – hallotta hajdanán Szent Ferenc, egyházunk egyik legnépszerűbb szentje, de az üzenet ma is időszerű.
Őszinte beszélgetés alakult ki az öt kis csoportban, ahol tevékenységeinkről, működésünkről, sikereinkről, kudarcainkról számoltunk be egymásnak. Többen is felhívták a figyelmünket a hitelességre, a valós információk időbeni továbbadására a félretájékoztatás megelőzése érdekében. Fontos a jó kapcsolat ápolása a hívekkel, de ugyanakkor az egyház vezetőségével, lelki irányítóival is. Időnként átjárható hídként kell felvállalni megoldásra váró helyzeteket, problémás feladatokat.
Az egymásra figyelés, az egymás segítése, kapcsolattartás érdekében többen is kifejezték azt az óhajukat, hogy szerveződjék több alkalom a találkozásra, legyenek előadások, programkínálatok nemcsak kizárólag az egyháztanácsosoknak, hanem nyitottan az egyháztagoknak is, hogy minél többen nyerjenek bepillantást az egyház működésébe és működtetésébe. Tapasztalatokat gyűjtve, jó példákat látva, könnyebb megszólítani az elmaradozókat, a távolba fordulókat, megtévelyedőket.
A fiatalok bevonása az egyházi életbe korunk égető problémája. A fogyatkozó, elöregedő közösség felhője mindenhol jelen van, de nem elég ezen búslakodni, merengeni, tenni kell megelőzése érdekében. A nevelésnek már a családban el kellene kezdődnie, még akkor is, ha napjainkban a többgenerációs életforma magával hozott hitélete igencsak ritka. Felelősek vagyunk mindannyian a jövő templomlátogatottságáért, az eljövendő nemzedékek istenhitéért. Nem elég beszélni és kritizálni, hanem felelősen cselekedni kell, segíteni a hitoktatók, lelkivezetők, papok, szerzetesek oktató-nevelő munkáját a magunk ereje szerint, vállalva akár az anyagi támogatást is, ha ez szükséges.
A virtuális térben való jelenlét korunk elvárása, erre nyitottak a fiatalok is. A technika vívmányaiban nemcsak az elkényelmesedést kell látni (a covid utáni felszabadított időben is inkább otthonról követik sokan kevés odafigyeléssel az egyházi műsorokat ahelyett, hogy az élő egyházba kapcsolódnának vissza/be), hanem az információcsere gyorsaságát kell előtérbe helyezni. Hívogató szó, értékrendet mutató élet nem a család kizárólagos feladata, ebben részt kell vállalnia az egyháztanácsnak is. Ott, ahol az egyháztanácsos második családjának érzi a képviselt közösséget, ez magától értetődik. Ez meglátszik az épülő, bővülő gyülekezeteken is, illetve a nem megfelelő magatartás romboló hatása is meghozza a veszteségeket. A közömbösség, a „nem az én dolgom”, „oldja meg más” hozzáállás, a passzivitás a melegágya az elmaradozás, az oltár körüli szolgálók megfogyatkozása, a ministráns gyerekek foghíjas jelenléte, az imacsoportok kis létszáma stb.
Ahogyan a beszámolókban is elhangzott, azokban az egyháztanácsokban, ahol az már-már baráti társaság, összekovácsolódott munkacsoport, ott van pezsgő egyházi és hitélet. A közös cél, a közös ima, az egymásra és közösségre való ráfigyelés előre visz. A beszélgetések összegzésekor Dávid György főesperes-plébános javasolta, hogy szervezzünk minél több ilyen és hasonló jellegű tapasztalatokon alapuló építő találkozót.
Hálatelt szívvel vettünk részt a szentmisén, mindannyian áldást kérve mindazok életére, akik a közösségeink jövőjéért imádkoznak, munkálkodnak. Várjuk a legközelebbi találkozást!
Csíki Hortenzia egyháztanácsos
