Rég volt ennyire zsúfolt az Ars Sacra Claudiopolitana kiállítótér, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia Szentegyház utcai kiállítóterme: egy család öt tagja, művészek kiállítását csodálhatták meg a látogatók. Az Egri család tagjai, a már nem élő szülők, Egri László és Nagy Enikő a művészdinasztia alapítói, mindkét gyermekük követte őket, István az üveggel foglalkozó édesapját, András a tűzzománcot alkotó édesanyját, és utóbbi felesége, az orosz Anasztaszija Vdovkina szintén a tűzzománc művésze. Közös kiállításukat Szántai János kolozsvári író nyitotta meg február 20-án, a kiállított látnivalókhoz igazodóan lendületesen, hangulatosan, mesét és a képek, tárgyak mesés csillogását is belefoglalva mondandójába. Az Egi család üvegszálon egybefűződő világáról beszélt, és ezzel az alkotói műhelybe is bevezette, a titkokba beavatta a nézőket, hiszen a tűzzománc alapanyaga is a tört üveg, illetve mindezek alapja a kvarchomok.
Katedrálisok és üvegablakaik: évszázados élményünk, a mindennapos vagy ünnepi, de akár liturgikus használatra is alkalmas üvegtárgyak ismerősek, és a keleti kereszténységben gyakoribb tűzzománcból megálmodott ikonjai, díszítésre alkalmas kisebb darabjai régóta gyönyörködtetnek. E kiállításon mindezek együtt láthatóak, és nyűgözik le a kiállítás látogatóját.
A tűzzománc iparművészeti és képzőművészeti technika, porrá tört színes üveganyagot egy hordozó alapra, legtöbbször fémre olvasztanak, a két anyag szervesen összeforr, a felületet színesen díszíti. A zománc anyaga részleges vagy teljes felolvadás útján (magas hőfokra hevítik) keletkezett, üvegszerűen dermedt, szervetlen, főként oxidokból álló massza, ezt színezni lehet.
A zománc is üvegféle, felfogható megdermedt folyadékként is. A legfontosabb üvegalkotó a szilícium-dioxid, kiindulási anyaga a kvarchomok. A zománc átlátszó, színes üveghez hasonló. A belőle viszonylag bonyolult, sok munka nyomán kialakuló alkotás különleges dísz, csillogó lenyomata a művész által vizionált valóságnak. A kiállításon látjuk Nagy Enikő aprólékos gonddal kidolgozott alakjait, motívumait, Egri András akvarellhez hasonlító, pasztelles árnyalatú ábrázolásait, és Anasztaszia Vdovkina oroszos ikonjait, illetve egészen kivételes csendéleteit. Egri László üvegtárgyai változatosak, forma- és színviláguk gazdag, ma is hangulatos használati tárgyak, pedig ezek jó néhány évtizede készültek. A falakon Egri István nagyobb munkáiból pannókon mutat meg néhányat: a kézdivásárhely-kantai templom üvegablakai klassszikus vonalakkal alkalmazkodik a templom jellegéhez, a bálványosi szálló üvegablakainak szín- és motívumvilága még így, fényképen szemlélve is élettel teli.
