A nagyböjt a kegyelmekkel teli pusztaság. Pusztaság, mert próbálunk az Úrral együtt kimenni a pusztába és valamiről lemondani, egyedül lenni vele, de kegyelemmel teli időszak is, mert erre nélküle nem vagyunk képesek, és minden kegyelmet ő ad nekünk. A böjt szerintem nem csak arról szól, hogy mit eszek vagy nem eszek. Sokkal inkább arról, hogy amikor böjtölök, akkor belül kell valami megváltozzon. A felajánlásommal a lelkemben lelhetem meg a szabadságot, mindattól a kényelemtől, ami nem engedi, hogy minden pillanatot Istennel töltsek.
A böjtben bármilyen lemondást lehet vállalni. Én ilyenkor próbálok arra figyelni, hogy ne arra nézek, amiről lemondok, vagy ne én legyek a középpontban, aki „milyen ügyes vagyok”, hanem rá, aki igazán fontos, Istenre mutasson minden lemondásom. Így naponta, minden reggel felajánlok neki valamit, amivel aznap böjtölni szeretnék, és átélem, hogy napról napra egyre szorosabb kapcsolatba kerülök vele. Ha nem ezen van a lényeg, akkor minden csak egyszerű önsanyargatás, aminek nincs sok értelme. Ha azonban őt nézem, akkor minden lemondás ünnep tud lenni. Vele és érte.
Általában több kisebb elhatározást hozok a nagyböjtben, ami próbára teszi az akaratomat, és bizony rávilágít elég sok gyengeségemre is, amikor valamit nem sikerül úgy megtartani, ahogyan szeretném. De azt hiszem, ez így van rendjén. Ilyenkor, a nagyböjtben meg kell tapasztalnom az én gyengeségemet, elesettségemet, szolgaságomat – de mindezt Krisztussal a pusztában – azért, hogy majd egész szívvel ott lehessek nagypénteken, és valóban megtapasztalhassam a megváltás szabadító erejét húsvétvasárnap. Ezért fontos a nagyböjti időszak. Mindig egy nagyobb örömre készít fel minket, ha komolyan tudjuk venni az apró lemondásokat, és mindenért hálát tudunk adni Istennek.
Gagyi Orsolya
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/7-es számában az Önmagad szeretetével, a lemondásokból gyűjtött újult erővel fordulj mások felé is, Testi és lelki egészségünk harmóniája nagyböjti időben című összeállítás részeként.
