A húsvétot megelőző nagyböjti időszak általában a lemondásról, a lelassításról, a befelé fordulásról szól. A hétköznapokban alig foglalkozunk testi és lelki egészségünk harmóniájával, tehát a nagyböjti időszak jó alkalom átgondolni: Jó helyen vagyok az életemben? Merre tartok? Mi a célom, min kellene változtatnom?
A szándék határozza meg a mélységét ennek a periódusnak. Ha csak a „szokás” vezérel, akkor inkább átmeneti lesz a változás, viszont a befelé fordulással és az önszeretet gyakorlásával a böjt nemcsak a testünkre, hanem a lelkükre is hatással lesz. A pszichológia szerint az egyik jó gyakorlat erre a fontos és a sürgős dolgok közötti különbségtétel. Hisz ebben a rohanó világban inkább a sürgős, nem pedig a fontos dolgokat részesítjük előnyben. Ez sok értékes időt rabol el tőlünk. De mi az igazán fontos? A lemondásból felszabadult idővel lehetőséget kapunk a figyelmünket a „fontos” dolgok felé fordítani.
Az utóbbi időkben egyre inkább fontossá vált az önismeret, és a böjt fontos önreflektálási lehetőséget kínál. A keresztény kultúrkörben elsősorban a hús elhagyása terjedt el, mivel ennek tulajdonítottak olyan értéket, ami nagy erőpróbát jelent.
Az étel hiánya valójában pozitív változásokat hozhat életünkbe? Mit jelent számunkra az édesség, a gyorsételek, a péksütemények, az alkohol vagy akár a telefonozás, számítógépes játékok, tévénézés, dohányzás mellőzése?
A lemondás és a vágyak késleltetése valóban sokat tud fejleszteni az önkontrollon, viszont a vágyakról való lemondás lehet átmeneti elhatározás is, hisz valahol az ember tudja, a böjt múltával vissza tud térni a szokásaihoz. Emiatt nagyon fontos érteni a test, a lélek és az érzelmek szoros kapcsolatát és kölcsönhatását. Ezek a személyiség különböző dimenzióit alkotják, viszont egyetlen egységként kell felfogni őket. Ha valaki csak a nagyböjt ideje alatt mond le a gyorsételekről vagy bármi másról, anélkül, hogy megvizsgálná annak érzelmi és pszichés vetületeit, szinte biztos, hogy gyorsan vissza is fog térni ezekhez. Manapság sok szorongó és állandóan aggódó ember van, akik ilyen „pótszertől” várják a hangulatjavulást és a megnyugvást. Amennyiben a szorongás vagy más pszichés, lelki zavar áll rossz szokásaink hátterében, fontos az okot is kezelni ahhoz, hogy a böjt után is tudjunk új, egészségesebb szokásokat kialakítani.
Hamvazószerdán hamuval keresztet rajzolnak a hívek homlokára, amivel azt tudatosítják, hogy az élethez hozzátartozik a halál is. A halál gondolata a legtöbb embert szorongással tölti el. Nem szívesen beszélünk róla, és nem is igazán tudunk mit kezdeni az elkerülhetetlen vég gondolatával. A pszichológia szerint kifejezetten új perspektívát adhat az életünknek az, ha szembe merünk nézni végességünk gondolatával. Az életünk minőségét az változtatja meg, ha szembenézünk a félelmeinkkel, és tudatosítjuk a böjt alatt a halálfélelem helyett az élni akarás vágyának az erejét.
A böjtben érdemes nemcsak a testi lemondásokkal foglalkozni, hanem az érzelmekkel is. Az egyik fontos cél lenne a kapcsolataink ápolása, hisz társas lények vagyunk. A lélek számára balzsam a másokkal való kapcsolódás. Ennek pedig leghatékonyabb módja az empátia, melynek megvalósításához fontos az illetőnek szánt figyelem, és az érzéseire, megéléseire való ráhangolódás.
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ebből kiindulva, mindennek az alapját az önszeretet adja meg. Tehát kezdd a legfontosabbal, önmagad szeretetével, majd a lemondásokból gyűjtött újult erővel fordulj mások felé is.
Mészáros Andrea pszichoterapeuta
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/7-es számában az Önmagad szeretetével, a lemondásokból gyűjtött újult erővel fordulj mások felé is, Testi és lelki egészségünk harmóniája nagyböjti időben című összeállítás részeként.
