El Greco, a spanyol manierizmus legnagyobb mestere 1541-ben született Krétán. Gyerekkoráról kevés adat maradt fenn, de mivel a szentek közül Assisi Ferencet festette meg a legtöbbször, sokan feltételezik, hogy a ferencesek iskolájában tanulhatott. A festészetet olyan nagymesterektől sajátította el, mint Paolo Veronese, Tiziano és Tintoretto. 1575-től Spanyolországban tevékenykedett, ebben az időszakban köteleződött el a manierista stílus mellett. Alkotóéveiben egyaránt átélte a népszerűséget és a meg nem értést is. Folyton anyagi gondokkal küzdött és labilis természete miatt kevés tanítvány maradt mellett élete végére. Ennek ellenére egyedi festészeti stílusa miatt széles körben ismertté vált.
El Greco műveire jelentős hatást gyakorolt mestere, Tiziano festészeti stílusa, viszont sokkal drámaibb fényárnyék-kontrasztot és kompozíciót használt nála, nem félve az érzelmek intenzív megjelenítésétől. A következőkben egy olyan festményét szeretnénk közelebb hozni az olvasókhoz, amely Jézus egyik leghűségesebb női követőjét, Mária Magdolnát ábrázolja. Róla a Szentírásban azt a megjegyzést olvashatjuk, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle.
A Bűnbánó Magdolna címet viselő festményét El Greco 1576–1578-ban alkotta meg, korai toledói időszakában. Ezen kompozíció, amelyet a művész több változatban is elkészített, híven tükrözi Tiziano El Grecóra gyakorolt hatását. A budapesti Szépművészeti Múzeumban található példány mellett fellelhető még az 1577-es verzió a Worcesteri Művészeti Múzeumban, és az 1580–1585 körüli években megalkotott, a Kansas City-i Nelson-Atkins Művészeti Múzeumban található példány.
Mária Magdolna kék köpenye összhangot képez a háttérben megjelenített égbolttal és tengerrészlettel. A mögötte ábrázolt sziklára felkapaszkodó borostyán mint a kietlenségben is fakadó élet jelenik meg előttünk. A koponya a mulandóságot, a földi élet végének tudatosítását jelképezi, míg a bal oldalon a földre helyezett olajtartó a hűség olajára utal, amely soha nem fogyott ki Mária Magdolna mécseséből.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/6-os számában.
