Bizonyára a betegek világnapjára számos lelkiségi írás, üzenet, tanulmány születik. Gondolkodtam, vajon lehet bármi újat is mondani közhelyek nélkül? A betegségről és betegről már minden megközelítésben írtak, alkottak, filmet készítettek, ahogy doktori tézisek és könyvek tömkelege is született ebben a témában. Így maradok annál, ami jelenleg foglalkoztat, amivel állandóan szembesülök a látogatások és a személyes találkozások során, amit érteni és érezni szeretnék a maga teljes valóságában mind emberként, mind segítőként. Mi a betegségszerep, és miben áll a betegség-magatartás? Erről talán kevesebbet olvasunk és tudunk.
Parsons megfogalmazása alapján, ha az egyén valamely betegség folytán nem tudja ellátni a szociális szerepét, a társadalom felmenti, és lehetővé teszi számára az úgynevezett betegszerep felvételét. A betegszerepben az adott személy mentesül az állapotáért való felelősség alól, a szociális szerepeinek vitele alól, miközben új felelősség is terheli, hiszen az lesz a feladata, hogy orvosi segítséget vegyen igénybe és együttműködjön az orvossal. A betegszerep első dimenziója, hogy elvárják tőle a betegség elfogadását, valamint az abból fakadó korlátozásokat és változásokat az életében. Ez magában foglalja az orvosi utasítások és kezelések betartását, a gyógyszerek szedését és az egészségügyi intézményekben való részvételt. A második dimenzió a betegséggel kapcsolatos megfelelő kommunikációt és együttműködést takarja, az egészségügyi szakemberekkel. Vagyis: a tünetek és panaszok pontos leírása, az orvosokkal való konzultáció és a kezelési lehetőségek megértése, megfontolása.
A betegség-magatartás a beteg reakcióit és viselkedését jelenti a betegséggel kapcsolatban. Ez a viselkedési mintázat a beteg egyéni személyiségétől és a betegség jellegétől függően változhat. Van, aki aktívan részt vesz a kezelésben és proaktív módon keresi a megoldásokat, míg mások passzívan viselkednek és inkább a szakemberekre hagyatkoznak. A betegségmagatartás sokféle és változatos viselkedésformákat takar, ezért az újabb kutatások rendszerint egy-egy viselkedéscsoportra fókuszálva végzik a vizsgálataikat. Ilyen fókuszba állított téma például az orvoshoz fordulás során való késlekedés. Sajnos elég gyakori jelenség, hogy a betegek egy része jelentős késedelemmel fordul orvoshoz a panaszaival, ezért a kezdeti tünetek észlelése, a diagnózis felállítása, illetve a kezelés megkezdése között túlságosan hosszú idő telik el, ami veszélyeztetheti a sikeres gyógyulást vagy akár az egyén életét is.
Fontos megjegyezni, hogy minden beteg egyedi, és a betegség-magatartás változhat az idő múlásával. Néhány beteg például az első időszakban feszült és szorongó lehet, míg mások az elfogadás és a pozitív hozzáállás felé haladnak. A betegségmagatartás és a betegszerep befolyásolhatja az életminőséget és a kezelés eredményét is. Ezért fontos, hogy a betegek megfelelő támogatást és segítséget kapjanak az egészségügyi szakemberektől, lelkészektől, családtagoktól, egyházi és egyéb közösségtől. A betegség megfelelő kezelése és magatartásának támogatása hozzájárulhat a beteg rehabilitációjához és az egészségügyi állapot javulásához. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a beteg lelkiállapotát, érzés- és gondolatvilágát, hitrendszerét, Istennel való kapcsolatát, megküzdési stratégiáit sem.
Összességében a betegszerep és a betegség-magatartás fontos tényezők a betegek életében és a betegség kezelésében. A megfelelő támogatás és a beteg egyéni szükségleteinek figyelembevétele segíthet a betegséggel való sikeres megbirkózásban, valamint a helyreállás felé vezető úton, melyben mindanynyiunknak fontos szerepe van. Útravalóként Ferenc pápa gondolatát adom: „a gyengeség és a betegség megtapasztalása által tanulhatunk meg együtt vándorolni Isten stílusában, mely közelség, együttérzés és gyengédség”.
Ennek az együtt vándorlásnak a megélését kívánom mindenkinek, a betegszerep és a betegségmagatartás megértésével együtt!
Ferencz Emese
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/6-os számában.
