Liturgikus reform nélkül nem jöhet létre az egyház reformja – állapította meg beszédében a pápa, melyet az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Dikasztérium plenáris üléséhez intézett csütörtökön délelőtt. Beteg az az egyház, amelyik nem igyekszik érthetően szólni a mai kor emberéhez. A nők szerepe központi, de nem szabad csak a szolgálatra szűkíteni.
Egy olyan egyház, amelyik nem érez szenvedélyt a lelki növekedésre, amelyik nem törekszik érthetően szólni kora emberéhez, amelyik nem érez fájdalmat a keresztények közötti megosztottság miatt, amelyik nem érez ellenállhatatlan vágyat, hogy hirdesse Krisztust a népeknek, az az egyház beteg. Ezek egy beteg egyház tünetei – Ferenc pápa nyíltan fogalmazott beszédében, hangsúlyozva, hogy a liturgikus reform az egyház reformjához elengedhetetlen.
Emlékeztetett a Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúcióra, amelyet a II. vatikáni zsinat dolgozott ki a szent liturgiáról 60 évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy minden nap egyre növelje a hívek keresztény életét, az idők elvárásaihoz igazítsa a változásoknak kitett intézményeket, a lehető legjobban elősegítse minden krisztushívő egységét, és mindenkit az egyházba hívjon. Ez gyakorlatilag egy mély spirituális, lelkipásztori, ökumenikus és missziós munka volt – állapította meg a szentatya.
Házastársi hűség az egyházban
Amikor egyházi reformról beszélünk, mindig a házastársi hűség kérdése előtt állunk. A menyasszony egyház akkor lesz egyre szebb, ha minél jobban szereti a vőlegény Krisztust, egészen addig, hogy teljesen hozzátartozzék, egészen az ő képére formálja magát. Ezzel kapcsolatban szólt a pápa a nők szolgálatáról. Az egyház nő, az egyház anya. Nem lehet mindent a papi szolgálatra szűkíteni. A nő önmagában nagyon nagy jelkép az egyházban, anélkül, hogy csupán a szolgálatra redukálnánk. Ezért mondtam, hogy az egyház minden reformintézkedése mindig a házastársi hűség kérdését veti föl – fogalmazott a szentatya.
Ahogy a zsinati atyák a liturgia témájával foglalkozva, mely kiemelt helye az élő Krisztussal való találkozásnak, a hívek képzését szorgalmazták és lelkipásztori terveket ösztönöztek, Ferenc pápa is a liturgikus képzés fontosságára helyezi a hangsúlyt, ami mindannyiunkat érint. Nem egyfajta szakképzésről van szó, mely néhány szakértőnek szól csupán, hanem Isten egész népének belső készségéről. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a képzésben előnyt élvezzenek a felszentelt személyek, akik a hit elmélyítését hivatottak elősegíteni, vagyis a híveket a szent misztériumok megismerésére vezetni.
A felszentelt papok felkészítése
Ferenc pápa lényegesnek tartja, hogy a lelkipásztorok képesek legyenek a népet a liturgikus szertartás jó legelőjére vezetni, ahol a meghalt és feltámadt Krisztus hirdetése révén megtapasztaljuk jelenlétét és ez átalakítja az életünket. Ezért azt kéri, hogy a dikasztériumok közötti szinodális együttműködés szellemében – amelyet a Praedicate Evangelium megkíván – a felszentelt papok liturgikus képzését a Kultúra és Nevelés, a Papi, illetve a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Dikasztériumok együttes hozzájárulásával végezzék. Ennek oka, hogy a liturgia az a csúcspont, ami felé az egyház törekszik, és egyben az a forrás, amelyből erejét nyeri – ahogyan azt a Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúcióban olvassuk. Tehát szükséges, hogy a papok képzése egyre inkább liturgikus-tudományos jelleget öltsön, mind a teológiai tanulmányokban, mind pedig a szemináriumi élet megtapasztalásában.
Isten népének képzési folyamatai
Emellett új képzési folyamatokat kell kigondolni Isten népe számára – folytatta beszédét a pápa. A vasárnapi gyülekezetből kiindulva, mely az Úr napján jön össze, a liturgikus év ünnepein át, melyek a liturgikus képzés első konkrét lehetőségeit nyújtják, a védőszentek ünnepéig vagy a keresztény beavatás szentségeiig, melyeken az emberek leginkább részt vesznek: ha ezeket lelkipásztori gonddal készítik elő, lehetővé teszik az emberek számára, hogy újra felfedezzék és elmélyítsék az üdvösség titka ünneplésének értelmét.
„Menjetek el és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát” (Lk 22, 8) Jézusnak ezek a szavai ihlették a dikasztérium plenáris ülésének munkáit, amelyek jól kifejezik az Úrnak azt a szándékát, hogy összegyűjtsön minket teste és vére asztala körül. Ez egyben felszólítás is, mely szeretetteljes könyörgésként szól hozzánk: a liturgikus képzésért dolgozni azt jelenti, hogy válaszolunk erre a felszólításra, hogy megehessük a húsvéti vacsorát, megéljük a húsvéti létet személyesen és közösségi szinten egyaránt. Végezetül a pápa az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Dikasztérium egyik nagy feladataként jelölte meg azt, hogy Isten népe tudatosan és örömmel élje meg az Úrral való találkozást a szent misztériumok ünneplése által.
A plenáris ülés témái
Február 6-a és 9-e közt, keddtől péntekig tartotta plenáris ülését az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Dikasztérium Arthur Roche bíboros-prefektus vezetésével. A négynapos tanácskozás témája: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát (Lk 22,8) – Liturgikus képzés felszentelt személyek és világi hívek számára”. A közgyűlésen részt vett Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros-érsek, a dikasztérium bíborosi tanácsának tagja.
A közgyűlésen három fő témát jártak körül: „Liturgikus képzés a Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúciótól kezdve Ferenc pápa leveléig”; „Szentségekbe bevezető misztagógikus képzés Isten népe számára: Milyen legyen a felszenteltek liturgikus képzése?”, és végül „A liturgia az első és nélkülözhetetlen forrás, amelyből a hívek hiteles keresztény lelkiségüket meríthetik”. Az előadásokat elmélkedés, ima és csoportos beszélgetés követte a közgyűlés során. A plenáris ülés alkalmat adott egyúttal a liturgikus ünneplésre és a közös imaórára.
Forrás: Tiziana Campisi / Gedő Ágnes / Vatican News
