„A misebornak a szőlő terméséből készült, természetes és nem romlott bornak kell lennie” (924. k. 3§.). Az Egyházi Törvénykönyv előírását idézve szervezték meg első alkalommal a miseborok találkozóját. A tizenkét magyarországi és erdélyi borász részvételével megtartott találkozónak a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség adott otthont január 23-25. között.
Házigazdaként dr. Kovács Gergely érsek és dr. Veres Stelian kanonok, gazdasági igazgató köszöntötte a rangos vendégeket, köztük a misebor-készítő Frey pincészetet, Frey Szabolcsot és feleségét Mórról, Antalóczy Péter és Dezső László borászokat Tokajból.
A meghívást elfogadta dr. Balla Géza is, akit méltán nevezhetünk a borászok körében „Gyurka bátyánk”-ként ismert dr. Csávossy György utódának, mind a borok iránti szeretet mind az elhivatottság és szakmaiság területén.
Az első nap az ismerkedés jegyében zajlott. Zsebe Márta gazdasági tanácsos tartalmas idegenvezetésével a résztvevők meglátogatták az érseki palotát, a Szent Mihály-székesegyházat.
Az érseki pincék alapkövei mind-mind élő, kézzel fogható történelmi bizonyítékok, amelyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy bár számtalan vész, pusztítás, járvány, zsarnokság söpört végig ezen a területen, ezeken az épületeken, a Kárpát-medencében élő magyarságon, a jó Istenbe vetett sziklaszilárd hit átsegített a nehézségeken.
A vendégek megkóstolhatták Tóth Csaba érsekségi borász utánozhatatlan ízvilágú miseborait, amelyekből érezhető a közel ötvenéves szakmai tapasztalat, azon túl pedig a szőlő iránt érzett szeretete és elkötelezettsége is. E borok különlegesek, selymesek, kortyolgatásuk közben szinte érezhetőek a napsütötte fehérvári dűlőkön érlelődő roppanós szőlőszemek.
Második nap szakmai beszélgetések zajlottak az érseki palota dísztermében, amelyet mindmáig átjár Márton Áron püspök szellemisége, és amely méltó hely arra, hogy magukról a kézműves eljárással készülő miseborokról beszéljenek a falai közt.
Erdély-hegyalja a maga domborzati adottságaival, mikroklímájával ízvilágukban egyedi borok készítését teszi lehetővé, amelyeket az itteni borászok szív-lélek hozzáállása tesz még különlegesebbé. Betekintést engedtek szőlészetükbe Papp Péter, Vas Attila, András Emil és Milán.
A résztvevők meglátogatták a rózsamáli érseki szőlőt, ahol a tavaly EU-s és saját forrásból sikerült öt és fél hektár szőlőt újratelepíteni, illetve a gépparkot a magyar Agrárminisztérium támogatásával, a Schmas Ferenc-terven belül, felújítani.
A rendezvény méltó befejezése volt az a hálaadó szentmise a székesegyházban, amelyet dr. Veres Stelian kanonok és Sajgó Balázs, a gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója celebrált.
A „hordót elgurítottuk”, fogalmazott tréfásan a társszervező Kastal László, a Caritas Vidékfejlesztés igazgatója arra utalva, bízhatunk abban, hogy sikerült a rendezvény szakmaiságát, szellemiségét, irányvonalát beállítani és a továbbiakban még több misebort készítő borász csatlakozásával tudják folytatni a remélhetőleg hagyományt teremtő, egyedülálló kezdeményezést.
A három nap talán legnagyobb tanulsága, amely minden misebort készítő borász ars poeticája kell legyen: „A misebor szent ital, ami elkísér a bölcsőtől a koporsóig”.
Kémenes László
Fotó: Köllő Réka, a Caritas Vidékfejlesztés munkatársa
