A máramarosszigeti Borromeo Szent Károly-templomban zárult január 14-én a Cselen, azaz a cserkészek számára szervezett lelki program. Az alkalomról az egyik részvevő, Lemák Luca számol be, beavatva az olvasót a cserkészélet bizonyos aspektusaiba is.
Mi is lenne a Cselen? Egy sima program? Egy rendezvény? Egy találkozó? Hogyha először ezek fordultak meg a fejedben, kedves olvasó, akkor el kell hogy keserítselek, mert a Cselen sokkal több annál, amit az emberek gondolnak.
Mit jelent nekünk testben és lélekben? Most kicsit mindenki betekinthet a cserkészélet egy aspektusába. Kicsit néha úgy érzem mintha egy fordított világban élnénk a cserkészcsaládommal – ami itt, ezen a hétvégén közel 60 cserkészt jelentett. A házigazda a 145. Bocskai István Cserkészcsapat. A többiek pedig a 151. Károlyi Gyula Cserkészcsapat, 44. Dsida Jenő Cserkészcsapat, 15. Gr. Teleki Sándor Cserkészcsapat, 16. Báthory István Cserkészcsapat. A listát reggelig sorolhatnám, hogy miben is különbözünk, de a legkiemelkedőbbek mégis ezek: Nálunk az a normális, hogy a padlón hálózsákban, izolíron, egymás hegyén-hátán alszunk, nem pedig ágyban. Nálunk az teljesen természetes, hogy valakit hónapokig nem láttunk, és mégis önfeledten tudunk örülni egymásnak, már csak a jelenlétének is. Nálunk az a megszokott, hogy teljes torokból éneklünk az utcán, és egy percig sem izgat az, hogy valaki furcsán néz ránk. De mi ezt így szeretjük. Ettől vagyunk mások, mint a többiek. És én őszintén nagyon szeretek más lenni. A Cselenen ez mind-mind megtörtént a három napban, amit Máramarosszigeten a Hollósy Házban töltöttünk. És ezek mellett nem hiányozhatott a programból az sem, hogy történelmi, irodalmi tudásunkat gyarapítsuk egy kvízjátékon.
Ellátogattunk a máramarosszigeti börtönmúzeumba, a római katolikus templomhoz, rengeteg érdekességet tudhattunk meg a városközpont épületeiről Zolopcsuk Páltól. Megkoszorúztuk Hollósy Simon és Leőwey Klára szobrát. Ami örökre felejthetetlen élmény marad az, amikor Hollósy Simon szobrának megkoszorúzása után elkezdtünk hócsatázni a park kellős közepén. Egyikünket sem érdekelte az, hogy hideg van, nyakig vizes, és fázik. Nem, mi akkor is hócsatáztunk! Egy átlagos rendezvényen erre nem került volna sor, de a Cselenen ezt is meg lehetett tenni. A lelkünket Szmutku Róbert nagybányai esperes-plébános úr erősítette a több témát átfogó előadásával. Szó volt az öt szeretetnyelvről, a párkapcsolat nehézségeiről, veszélyeiről. Volt időnk az elmélkedésre is, ebben segítségünkre csapatunk lelki vezetője Vagrin István segédlelkész cserkésztestvérünk volt. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy leülünk és imádkozunk. Nagyon közvetlen a hangulat. Bátran kérdezhetünk is. A cserkészek mindenbe beleépítenek egy kis játékot, ami itt sem maradhatott el. Az este fénypontja nem más volt, mint a cserkészeknél elmaradhatatlan tábortűz. A fonóba repítette el képzeletünket a tábortüzet vezető cserkészek. Itt volt régi szokás szerinti udvarlás, szerenád, lánykérés, majd pedig az esküvő, lakodalmi mulatság.
Vasárnap Borromeo Szent Károly római katolikus templomban vettünk rész a szentmisén. Nagyon szomorúan váltunk el egymástól, mert mindenki annyira jól érezte magát. Rengeteg új élménnyel és emlékkel gazdagodhattunk. És ami szerintem a legfontosabb, hogy szétszakíthatatlan barátságok is köttettek. Nekünk, hogyha meghalljuk a Cselen szót, egy ilyen program jut eszünkbe.
Lemák Luca
