A bűnökről és az erényekről szóló katekézissorozatában a szentatya ezúttal a torkosság vétkére fordította a figyelmét. Jézus kiegyensúlyozott magatartását tette meg alapnak, aki megbecsülte az eledelt, még inkább az étkezők asztalközösségét, szemben azzal a mai fogyasztói szemlélettel, amely a „has őrületében” nem tart mértéket és a világot nemhogy megőrzi, hanem inkább kifosztja.
Jézus gyakran asztalhoz telepedik
A pápa mindenekelőtt az evangéliumot kérdezte meg a témáról és abban Jézus első csodájára tekintett, aki a kánai menyegzőn feltárta az ember örömei iránti rokonszenvét, hiszen gondoskodik arról, hogy az ünnep jól végződjön és ezért sok és jó minőségű bort ad az ifjú párnak. Nyilvános működése során Jézus olyan prófétaként mutatkozik, aki nagyon más, mint a Keresztelő. Ugyanis, ha Jánosra az aszkézise miatt emlékeznek, hiszen csak azt ette, amit a pusztában talált, akkor Jézus az a Messiás, aki gyakran asztalhoz telepedik. Viselkedése némelyeknek botrányos, mert nemcsak, hogy jóindulatú a bűnösök iránt, hanem még velük együtt is étkezik. Ezzel a gesztusával pedig kimutatta a közösségét és közelségét mindenki iránt – állapította meg Ferenc pápa.
Nem böjtölhet a násznép, amíg a vőlegény velük van
De van még más is! Jézus a zsidó szabályok tekintetében teljesen alárendeli magát a törvénynek, tanítványaival szemben viszont megértőnek bizonyul. Amikor tetten érik őket, hogy nem tartják be a szabályt, mert éhesek és kalászt tépnek szombatnapon, akkor ő a pártjukra áll és arra emlékeztet, hogy Dávid király és társai is vettek a kitett szent kenyerekből (vö Mk 2,23–26). Jézus új alapelvet jelent be: „nem böjtölhet a násznép, amíg a vőlegény velük van”. Jézus azt akarja, hogy örömünk legyen az ő társaságában, aki az egyház vőlegénye. Ám azt is akarja, hogy vegyünk részt az ő szenvedéseiben, amelyek a kicsik és a szegények szenvedései is. Jézus tehát egyetemes – szögezte le a pápa.
Jézus elveti a különbséget a tiszta és a tisztátalan ételek között
Egy másik fontos szempont abban áll, hogy Jézus elveti a különbséget a tiszta és a tisztátalan ételek között, ahogyan a zsidó törvények abban különbséget tettek. Jézus egyértelműen kimondja, hogy ami az ételt jóvá vagy rosszá teszi, az nem maga az étel, hanem a viszonyulásunk hozzá. Azt látjuk, hogy amikor az embernek rendezetlen a kapcsolata az étellel, gyorsan eszik, azzal a szándékkal, hogy jóllakjon, de sohasem lakik jól, akkor neki nincs jó kapcsolata az étellel, mert annak mintegy a rabszolgája. Jézus ellenben megbecsüli az ételt, amit enni szoktak, még együtt is étkezik másokkal, ott is, ahol hiányzik a mérték és még sok beteges jelenség is mutatkozik.
Gyakran egyedül eszünk. Terjednek az étkezési rendellenességek, az anorexia, a bulimia és az obezitás, az elhízás. Az orvostudomány és a pszichológia pedig az étkezési betegségeknek az élelemmel kapcsolatos viszonyát próbálja kezelni. Az ételhez fűződő rossz kapcsolat okozza ezeket a betegségeket.
A táplálkozás valami bensőnek a megnyilvánulása
Sokszor ezek nagyon fájdalmas betegségek, amelyek leginkább a psziché és a lélek gyötrelmeihez tartoznak. Összefüggés van a pszichés egyensúlyhiány és az étkezési mód között. A táplálkozás valami bensőnek a megnyilvánulása: az egyensúlyra vagy a mértéktelenségre való hajlam; a hálaadás képessége vagy a függetlenség arrogáns követelése; azok empátiája, akik meg tudják osztani az ételt a rászorulókkal, vagy pedig azok önzése, akik mindent maguknak tartanak fenn. Ez a kérdés nagyon fontos. Mondd meg, hogyan étkezel és én megmondom, milyen a lelked! – idézet a pápa egy életszabályt. Az étkezés módjában feltárul a bensőnk, annak szokásaival és pszichés hajlamaival.
A has őrülete
Az egyházatyák a falánkság bűnét „gastrimargia”-nak hívták, ami a „has őrületével” fordítható le. A falánkság a „has őrülete”. Egy közmondás szerint nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Ez a vétek egy létfontosságú szükségletünkben, az étkezésben fészkel, vigyázzunk hát vele! – óvott a pápa.
Ha társadalmi szempontból nézzük, a falánkság talán a legveszélyesebb bűn, amely megöli a földünket. Azoknak a bűne, akik engednek egy szelet tortának, nem okoznak nagy kárt, de az az elszabadult vad mohóság, amivel már néhány évszázada a bolygónk javait kezeljük, mindnyájunk jövőjét veszélyezteti. Mindenre rávetjük magunkat, hogy mindennek urai legyünk, miközben mindent a mi őrizetünkre bíztak, de nem azért, hogy kizsákmányoljuk azt. Itt van tehát a nagy bűn, a has őrülete, mert lemondtunk az „ember” névről és helyette felvettük a „fogyasztó” elnevezést.
Legyünk „eucharisztikus” emberek
És ma ezért a társadalmi életben „fogyasztók”-ról beszélünk. Észre sem vettük, hogy így kezdtek hívni minket. Ellenben „eucharisztikus” embernek lettünk teremtve, akik képesek hálaadásra, tapintatosak a föld javai használatában, ehelyett fennáll annak a veszélye, hogy ragadozókká válunk, és most már rádöbbenünk arra, hogy a „falánkság” milyen kárt okoz a világnak. Kérjük az Urat, segítsen bennünket a mértékletesség felé vezető úton, hogy a falánkság ne sajátítsa ki életünket! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Köszöntések, felhívások
A lengyel zarándokokat köszöntve a pápa megjegyezte, hogy az új év kezdetén fontos emlékeznünk arra, hogy a mindenki által annyira vágyott béke megszülessen az emberek szívében. Szűz Mária, a Béke Királynője támogassa őket, hogy terveik és döntéseik maguk, családjaik, szülőföldjük és az egész világ javára váljanak.
Az olaszul beszélő zarándokokat köszöntve a szentatya üdvözölte Terracina, a pugliai Canosa és Frosinone diákjait. Külön szólt a fiatalok, betegek, idősek és az ifjú házasok csoportjaihoz. Mindenkit arra hívott, hogy abban az új életben munkálkodjanak, amelyet Isten Fia az ember megmentésére magára öltött. Mindenki imáját kérte a megpróbált ukrán lakosság, valamint a Palesztinában és Izraelben, továbbá a világ más részein a háborúktól szenvedő lakosokért. Imádkozzunk értük, hogy az Úr hintse el a béke magvait az érintett országok vezetőinek a szívében.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News
