Az ignáci pedagógia célja nem pusztán a tudás átadása, hanem az egész személyiség fejlesztése. Ennek eszközei a magyar jezsuiták fenntartásában működő kollégiumok és szakkollégiumok is. A lelkiségre, a közösségre és a szakmaiságra alapuló programjukkal ezek az intézmények másokért élő embereket, szolgáló vezetőket képeznek – Budapesten, Szegeden, Marosvásárhelyen és a belgiumi Leuvenben is.
A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya lapja, a M.I.N.D. 2023 téli számában megjelent összeállításból közlünk ízelítőt.
Szent Ignác-os talajon járva könnyebb az élet
A budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium (SZIK) névadója, Loyolai Szent Ignác „egyesítette magában az Istenre való ráhagyatkozás, valamint az egyéni és közösségi felelősségvállalás lelkületét” – mondja Nevelős Gábor SJ rektor. – A kollégium négy alappillére 1990-es megalakulása óta a szakmaiság, a közösség, a lelkiség és a társadalmi felelősségvállalás. Célja olyan „vezetők képzése az Egyház és a társadalom számára, akik a hit talaján állva és mentális érettséggel felvértezve vállalnak felelősséget önmagukért, közösségükért”.
Ezt szolgálja az önszerveződés támogatása is: a szakkollégisták maguk választják ki diákvezetőiket, alakítanak diákbizottságot, amely a közösségi élet számos területét egyfajta autonómiával igazgatja.
Csertán Tamás a Műegyetem építészmérnöki karán tanul. „Az a közvetlenség és elfogulatlan barátságosság, amivel felém, teljesen ismeretlen ember felé fordultak a szakkollégisták, már a felvételin azt éreztette, hogy ebből a helyből lehet még olyasmi, amit nagyon fogok szeretni, és roppant nehezen hagyok majd itt” – mondja.
Hétköznapi kereszténység a Jezsuita Roma Szakkollégiumban
A Kispesten működő Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium (JRSZ) 2011-ben alakult, hogy segítő és tehetséggondozó szervezetként – megcélozva a cigány, illetve hátrányos helyzetű egyetemistákat – hozzájáruljon a keresztény szellemiségű roma értelmiség és középosztály megerősödéséhez. „Célunk, hogy az intézményből olyan fiatalok kerüljenek ki, akik elvégzik az egyetemet, majd elhelyezkednek a munkaerőpiacon, sőt akár élen járnak a társadalmi felelősségvállalásban” – mondja Oláh Zsolt szakmai vezető.
„A társadalmi felzárkózást segítő projektek közül talán a roma szakkollégiumok futják be a legsikeresebb pályát. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, melynek a JRSZ is tagja, eddig több mint ötszáz diplomást adott az országnak” – mondja Oláh Zsolt, maga is a JRSZ öregdiákja.
Schuszter Jennifer 2019 óta lakik a kollégiumban, idén kezdte a mesterképzést a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem emberi erőforrások tanácsadó mesterszakán. Szerinte a szakkollégiumban „pezseg az élet”: a tanulmányi hétvégék, a táborok, a „csütestek” és a tanulmányi kirándulások összehozzák a diákokat.
Kaszap István Kollégium: bensőséges menedék
A szegedi Kaszap István Kollégiumnak (KIK) identitása regionális jellege, valamint a létszám „családias, de társadalmi aktivitást lehetővé tevő” nagysága ad egyedi színezetet – mondja Szmeskó Gábor rektor. A 2011-ben alapított intézmény 2015 óta működik szakkollégiumként. Hallgatóik többek között nyilvános vitaesteket szerveznek, kollégiumi magazint szerkesztenek, és bekapcsolódnak rászorulókat támogató kezdeményezésekbe.
A jezsuita lelkiség sokféle formában megnyilvánul a KIK életében, például a hetente a faliújságra kifüggesztett Szent Ignác-i gondolatokra való reflektálásban, lelkiségi előadásokban és kurzusokban, közös imában, examenekben, azaz napi visszatekintésekben, személyes beszélgetésekben.
Kuti Lilla a nővére révén ismerte meg a jezsuita szakkollégiumok diákéletét. Úgy véli, „a Kaszap bensőséges menedéket kínál minden lakójának. Aki támogató és megbízható közösséget keres a csillapíthatatlan tudásvágya mellé, garantáltan életre szóló emlékekkel gazdagodhat nálunk”.
Az erdélyi értelmiség marosvásárhelyi szigete
Szekularizáció, demográfiai fogyás, elvándorlás – három kihívás, amellyel szembe kell nézniük a határon túl élő magyaroknak. Ezekkel a folyamatokkal kíván szembemenni a Marosvásárhelyi Jezsuita Egyetemi Lelkészség Kollégiuma. „Szeretnénk olyan keresztény értelmiségieket nevelni, akik itt, Erdélyben lesznek szolgáló vezetők” – mondja Kovács Miklós igazgató.
„A kollégium olyan mikrotársadalom, ahol a tagok az ignáci lelkiségen keresztül megélhetik, hogy képességeik bevetésével jobb világot tudnak építeni, amelyben felismerhető Isten országa” – teszi hozzá Mihalkov Ferenc SJ kollégiumi lelkész.
„Ezáltal nemcsak a szívemben élem meg a hitemet, hanem az cselekvő szeretetté alakul” – válaszolja Ferencz Mónika hatodéves orvostanhallgató a kérdésre, hogy mit adott neki ez a lelkiség.
A leuveni „művelt európai” idea
Az egykor Muzslay István jezsuita által vezetett leuveni Collegium Hungaricum (CHL) évtizedeken át volt otthona a Belgiumba menekült magyar diákoknak. A kollégium jelenleg 19 helyet kínál magyar és nemzetközi hallgatóknak, kutatóknak. Az intézményben „az európaiság minél összetettebb, átfogóbb értelmezését helyezzük fókuszba, amelyhez a magyar és nemzetközi tagokat is buzdítjuk identitásuk bemutatására” – mondja Mossóczy Katinka Zsófia rektor. Az ő kezdeményezésére az intézmény profilja „tudatosan a flamand, illetve belga kultúra, az európaiság és diverzitás, valamint a lelkiség hármas pillérére épül”.
Minden tanévben a kollégium történetének és a Muzslay-örökség megismerésének szentelnek egy eseményt, hogy a mai fiatalok is magukénak érezzék intézményük rendkívüli eredettörténetét.
„Nagyon élvezem a leuveni életet, ez igazi egyetemi város sok programmal és lehetőséggel. A kollégiumi programok egyénileg fejlesztenek, közösségi szempontból pedig összekovácsolnak minket” – ajánlja az intézményt Szerdahelyi Borbála, aki jelenleg a Leuveni Katolikus Egyetemen emelt szintű mesterképzést végez, nemzetközi jogot tanul, de utána vissza akar térni Magyarországra.
Az összeállítás teljes egészében ITTolvasható.
Szerző: Ujváry-Radics Gabriella, Halász Kinga, Mihályi István, Palágyi Ákos, Szalma Botond
Forrás és fotó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya / Magyar Kurír
A cikk a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának lapja, a M.I.N.D. 2023 téli számában jelent meg. A szerzők a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíróképzésének hallgatói.
