Karácsony előtti utolsó katekézisét a szentatya a születés ünnepének szentelte, ahogyan és amilyen szándékkal az első betlehem megszületett 800 éve Greccióban. Szent Ferenc azt akarta, hogy a Gyermek születésében meglássuk az ő kiszolgáltatottságát és evangéliumi egyszerűségét. Végül a pápa a betlehemet egy kis kúthoz hasonlította, amelyből Isten közelségét meríthetjük, a remény és az öröm forrását.
Ferenc láttatni akarta Jézus valódi születését
800 évvel ezelőtt, 1223 karácsonyán teremtette meg Szent Ferenc Greccióban az élő betlehemet. Miközben most a családokban és sok egyéb helyen is készítik a betlehemet, hasznos lesz nekünk, hogy újra felfedezzük annak eredetét. Hogyan született a betlehem? Mi volt Szent Ferenc szándéka? Ő ugyanis azt mondta: „Szeretném bemutatni a Betlehemben született gyermeket, és valamiképp testi szemünkkel meglátni, milyen nehézségeket jelentett az újszülött számára a legszükségesebbek hiánya, hogyan helyezték el a jászolban, miként feküdt a szénán az ökör és a szamár között” (Celanói Tamás: Első életrajz XXX).
A betlehemi jászollal csodálkozást akart kelteni az Úr rendkívüli alázata iránt
Ferenc nem egy szép műalkotást akar teremteni, hanem a betlehemi jászollal csodálkozást akart kelteni az Úr rendkívüli alázata iránt, a Betlehem szegény barlangjában értünk szeretetből elszenvedett nehézségeiért. Miként Assisi Szentjének életrajzírója megjegyzi: „A megindító jelenetben felragyog az evangéliumi egyszerűség, dicsérik a szegénységet és figyelmünkbe ajánlják az alázatot. Greccio olyanná lett, mint egy új Betlehem” – tanította a pápa, majd szabadon hozzáfűzte: „A csodálkozás szót hangsúlyozom, mert ez fontos. Ha mi, keresztények a betlehemre úgy tekintünk, mint valami szép, történelmi és vallásos dologra, és imádkozunk, ez még nem elég. Az Ige megtestesülésének, Jézus születésének titka előtt szükségünk van a rácsodálkozás áhítatos magatartására is. Ha nem jutok el a titkok előtti rácsodálkozásra, akkor a hitem egyszerűen felszínes marad, mint egy információból eredő hit. Ezt nem szabad elfelejtenünk! – hangsúlyozta a szentatya.
Betlehem a mértékletesség és az öröm iskolájaként született meg
Beszéde második részében Ferenc pápa a mérsékletesség és az öröm iskolájáról szólt. Betlehem egyik sajátos vonása a mértékletesség iskolájaként született meg, ami sokat mond nekünk. Manapság ugyanis azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük azt, ami pedig fontos az életben, és paradox módon ez éppen karácsony táján erősödik fel, hiszen megváltozik a karácsonyi mentalitásunk, belemerülünk abba a fogyasztói magatartásba, mely lerontja karácsony értelmét. Az, hogy ajándékot akarunk adni, rendben van, ez egy dolog, de a bevásárlási őrület másfelé tereli a figyelmet a karácsonyi mértékletességtől. Tekintsünk inkább a betlehemre és csodálkozzunk rá” Néha nem marad helye a bensőnkben az ámulatnak, csak az ünnep szervezésének, hogy ünnepeljünk! – intett a veszélytől a pápa.
Márpedig a betlehem azért született, hogy visszavigyen az igazán fontos dologhoz, vagyis hogy Isten eljön, hogy köztünk lakjon. Ezért fontos a betlehemre tekinteni, mert ez segít az igazán fontos dolog megértésében, Jézus egykori társas kapcsolataival együtt, mint a család, József és Mária, a kedves személyek, a pásztorok. Vagyis az emberek, a dolgokat megelőzően! Mi pedig sokszor az emberek elé helyezzük a dolgokat. Ez nem működik. Ám Greccio betleheme a józanságon túl örömről is beszél, de ez az öröm más jellegű, mint a szórakozás. A szórakozás nem rossz dolog, ha azt jól csináljuk, tehát nem rossz, hanem emberi dolog. De az öröm mélyebb és emberibb. Néha a kísértés arra visz, hogy öröm nélkül szórakozzunk, zajosan, de öröm nélkül. A pápa ezt egy bohóc szerepéhez hasonlította, aki nevet és megnevettet, de közben szomorú a szíve. Az öröm a jó szórakozás gyökere karácsonykor. Pont erről az örömről szól a korabeli híradás: „És eljön az öröm napja, az ujjongás ideje! Ferenc pedig sugárzik, az emberek pedig eljönnek és soha nem tapasztalt örömmel térnek haza. A józanság, a rácsodálkozás örömet okoz, igazi és nem mesterséges örömet.”
Az igazi öröm a szívből árad ki, amikor kezünkkel érintjük Jézus közelségét
De miből is ered ez a karácsonyi öröm? – kérdezte a pápa. Természetesen nem abból, hogy ajándékokat viszünk haza, vagy hogy pazar ünnepeket tartunk. Az igazi öröm a szívből árad ki, amikor kezünkkel érintjük Jézus közelségét, Isten gyengédségét, aki soha nem hagy egyedül minket, hanem megvigasztal. Közelség, gyengédség és együttérzés, ez Isten három vonása, amit betlehemre tekintve imádság közben érezhetünk meg az Úrról és ami segít a hétköznapi életünkben. Végül a szentatya a betlehemet egy kis kúthoz hasonlította, amelyből Isten közelségét meríthetjük, a remény és az öröm forrását.
A betlehem továbbá olyan, mint egy élő evangélium, egy családi evangélium. Amiként a kút a Bibliában a találkozás helye, úgy most mi is elvihetjük Jézushoz, ahogy egykor Betlehem pásztorai és Greccio lakosai is tették, az élet reménységeit és gondjait. Ha a betlehem előtt Jézusra bízzuk a szívünknek kedves dolgokat, akkor mi is „nagy örömet” fogunk átélni, amely a titok szemléléséből fakad, a csodálkozás lelkületéből. Menjünk mi is a betlehem elé, szemléljük azt és hagyjuk, hogy a szívünk megérezzen valamit karácsony titkából” – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
