Ferenc pápa jóváhagyta a Fiducia supplicans – (Könyörgő bizalom) című dokumentumot, amelynek értelmében lehetséges lesz megáldani az azonos nemű személyekből álló párokat, de kerülve mindenféle ritualizálást és az esküvő látszatát. A házasságról szóló tanítás nem változik, az áldás pedig nem jelenti a párkapcsolat jóváhagyását. Elfogadhatatlanok azok a rítusok és imák, amelyek zavart kelthetnek a házasság és az annak ellentmondó kapcsolatok között, elkerülendő, hogy házasságnak ismerjünk el bármilyen módon is olyat, ami nem az.
A dokumentumról kiadott szentszéki tájékoztatót a Vatican News olasz közlése szerint foglaljuk össze.
Nem a keresztény erkölcs szerint élnek, de alázatosan kérik az áldást
Ha két személy áldást kér, még ha a pár szabálytalannak minősül is, a felszentelt pap megadhatja azt. Kerülni kell azonban, hogy ez a lelkipásztori gesztus olyan elemeket tartalmazzon, amelyek a legtávolabbi módon is hasonlítanának a házasság szertartására. Ezt állapítja meg a Fiducia supplicans nyilatkozat az áldások lelkipásztori értelméről, amelyet a pápa jóváhagyásával tett közzé a Hittani Dikasztérium. A dokumentum az áldások témáját mélyíti el, különbséget téve a rituális és liturgikus áldások, valamint a népi ájtatosság gesztusaihoz hasonlítható spontán áldások között. Az utóbbi kategóriában válik lehetségessé most azoknak a megáldása is, akik nem a keresztény erkölcsi tanítás szerint élnek, de alázatosan kérik az áldást. Az egykori Szent Officium (ma Hittani Dikasztérium) 23 éve nem adott ki ilyen jelentős doktrinális útmutatást (2000. augusztus 6., a Dominus Jesus óta).
A dokumentum bevezetője és Ferenc pápa lelkipásztori megfontolásai
A Fiducia supplicans dokumentum Victor Fernandez bíboros prefektus bevezetőjével kezdődik, amelyben kifejti, hogy a nyilatkozat az áldások lelkipásztori értelmét mélyíti el, lehetővé téve, hogy bővítsék és gazdagítsák a klasszikus felfogást egy olyan teológiai megfontolás alapján, amely Ferenc pápa lelkipásztori nézetén alapul. Ez a megfontolás valódi fejlődést hoz ahhoz képest, ami eddig elhangzott az áldásokról, eljutva addig, hogy elfogadja a szabálytalan helyzetben lévő, illetve az azonos nemű személyekből álló párok megáldását, anélkül azonban, hogy hivatalosan érvényesítené helyzetüket vagy bármilyen módon változtatna az egyháznak a házasságról szóló örökérvényű tanításán.
Csak egy férfi és egy nő között létezik katolikus házasság
Az első három bekezdés emlékeztet a 2021-ben történt korábbi megnyilatkozásra, melyet elmélyít és meghalad a mostani. A 4-6. pontban a nyilatkozat a házasság szentségének megáldását mutatja be. Kijelenti, hogy elfogadhatatlanok azok a rítusok és imák, melyek zavart kelthetnek a házasság és az annak ellentmondó kapcsolatok között, elkerülendő, hogy házasságnak ismerjünk el bármilyen módon is olyat, ami nem az. Az állandó katolikus doktrína ugyanis csak az egy férfi és egy nő által kötött házasság keretein belüli szexuális kapcsolatot ismeri el megengedettnek.
Különböző áldások
Terjedelmes fejezetben foglalkozik a dokumentum (7-30. pont) a különböző áldások értelmének elemzésével, amelyek személyekre, kultikus tárgyakra, élethelyzetekre vonatkoznak. Emlékeztet, hogy szigorúan véve liturgikus szempontból az áldás megköveteli, hogy amit megáldanak, az megfeleljen a katolikus tanításban kifejezett isteni akaratnak. Amikor az erre a célra szolgáló liturgikus rítussal áldást kérünk bizonyos emberi kapcsolatokra, akkor a megáldandó dolognak meg kell felelnie a teremtésbe írt isteni tervnek. Az egyháznak tehát nem áll hatalmában liturgikus áldást osztani a szabálytalan helyzetben lévő vagy az azonos neműekből álló pároknak. Ugyanakkor el kell kerülni annak a kockázatát, hogy az áldások értelmét csak erre a szempontra szűkítsük, elvárva, hogy egy egyszerű áldáshoz ugyanazokat az erkölcsi feltételeket szabjuk, mint amit a szentségek vételekor kérünk.
Ájtatos cselekedet, könyörgés Istenhez
A Szentírásban szereplő áldások vizsgálata után a Hittani Dikasztérium nyilatkozata teológiai-lelkipásztori értelmezést nyújt. Aki áldást kér, annak szüksége van Isten üdvözítő jelenlétére a történelemben, mert ez egy segélykérés Isten felé, könyörgés, hogy jobban élhessen. Ezt a kérést el kell fogadni és érvényre kell juttatni a liturgián kívül, amikor spontán és szabad helyzetben fogalmazódik meg. A népi vallásosság szemszögéből tekintve az áldásokat ájtatos cselekedetként kell értékelni. Ahhoz, hogy áldást adjunk tehát ezekben az esetekben nem szükséges erkölcsi tökéletességet elvárni előfeltételként.
Az áldás mindenkié
Ezt a kitételt elmélyítve, Ferenc pápának a kétségeket megfogalmazó bíborosoknak (dubia) adott októberi válasza alapján, mely arra szólított, hogy mérlegeljék az olyan személy vagy személyek részéről kért áldási formát, mely nem közvetíti a házasság helytelen felfogását, a dokumentum megállapítja: az ilyen típusú áldásokat mindenkinek lehet nyújtani, anélkül, hogy bármit kérnénk, éreztetve velük, hogy áldottak maradnak tévedéseik ellenére is, a mennyei Atya továbbra is a javukat akarja és reméli, hogy végre megnyílnak a jónak. Sok olyan eset van, amikor az emberek spontán folyamodnak áldásért, akár zarándoklatokon, akár a kegyhelyeken, az utcán, amikor egy pappal találkoznak; ezek az áldások mindenkinek szólnak, senkit nem lehet belőle kizárni. Tehát továbbra is fennáll a tilalom, hogy szertartásokat vagy rítusokat foganatosítsunk ezekre az esetekre, a felszentelt pap azonban csatlakozhat azon személyek imájához, akik bár olyan kapcsolatban élnek, mely semmilyen módon nem hasonlítható a házassághoz, szeretnék az Úrra és az ő irgalmára bízni magukat, a segítségéért fohászkodni, és irányítást várnak ahhoz, hogy jobban megmegértsék isteni szeretete és igazsága tervét.
Nem legitimálja a párkapcsolatot
A dikasztérium nyilatkozata a harmadik fejezetben (31-41. pont) megnyitja a lehetőséget ezen áldásokra, melyek gesztusértékűek azok irányában, akik felismerik, hogy segítségre szorulnak, nem követelik státuszuk legitimálását, hanem könyörögnek, hogy mindazt, ami igaz, jó és emberileg értékes életükben és kapcsolataikban, a Szentlélek jelenléte segítse, gyógyítsa és emelje föl. Ezeket az áldásokat nem normatív módon kell szabályozni, hanem az adott szituáció gyakorlati megkülönböztetésére kell bízni. Jóllehet a párnak szól az áldás, nem a párkapcsolatnak, a nyilatkozat beleveszi mindazt, ami a két ember közötti legitim kapcsolatban megáldható: a pap a spontán áldás előtti rövid imában kérheti számukra a békét, az egészséget, a türelem, a párbeszéd és a kölcsönös segítség lelkületét, de Isten világosságát és erejét is ahhoz, hogy teljesen végrehajtsák akaratát.
Ne hasonlítson házassági rítusra
Világossá teszi a dokumentum azt is, hogy a zavarkeltés és a botrány minden formáját kerülendő, amikor egy szabálytalan vagy azonos nemű pár kér áldást, az soha ne polgári házassági rítus esetén vagy ahhoz kapcsolódó kontextusban történjen. Sem az öltözékben, sem a gesztusok vagy a szavak szintjén ne emlékeztessen a házasságra. Ez a típusú áldás más közegben nyerhet létjogosultságot, mint amilyen egy kegyhely meglátogatása, találkozás egy pappal, egy csoportosan vagy egy zarándoklat alatt végzett ima.
Végül a negyedik fejezet (42-45. pont) emlékeztet, hogy akkor is, ha az Istennel való kapcsolatot beárnyékolja a bűn, mindig lehet áldást kérni, kinyújtva kezünket Isten felé, és az áldás utáni vágy bizonyos helyzetekben a lehetséges jót jelentheti.
Forrás: Vatican News
