Az evangelizációs lendületről és az apostoli buzgóságról tartott katekézissorozatának végéhez érkezett Ferenc pápa. Az utolsó, a harmincadik témáját az egyház nyitottságának szentelte, mert éppen ez a magatartás teszi nyitottá az isteni kegyelmek befogadására.
A süketnéma meggyógyításáról szóló evangéliumot olvasták fel a VI. Pál aulában tartott szerdai kihallgatás kezdetén: „A Galileai-tó környékén járó Jézushoz egy dadogva beszélő süketet vittek és kérték, tegye rá a kezét. Ő különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: »Effata, azaz nyílj meg!« Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt” (Mk 7,32–35).
Ma befejezzük az apostoli buzgóságnak szentelt sorozatot, amelyben hagytuk, hogy Isten igéje inspiráljon bennünket, hogy segítsünk az evangélium hirdetése iránti szenvedély ápolásában. És ez minden keresztényt érint, kezdettől fogva – szögezte le a pápa. Gondoljunk csak a keresztség azon mozzanatára, amikor a liturgiát végző személy megérinti a megkeresztelt fülét és ajkát, mondván: „Az Úr Jézus, aki hallóvá tette a süketeket és beszélővé a némákat, adja meg neked, hogy meghalljad az ő szavát és megvalld a hitedet.”
Az Isten hívása előli elzárkózás metaforája
Az előbb hallottuk Jézus csodáját. Márk evangélista a továbbiakban leírja, hol is történt az esemény: „A Galileai-tenger táján”. Mi ennek a földnek a jellemzője? Nem izraeliek voltak, hanem túlnyomórészt pogányok lakták azt a földet. Jézussal együtt voltak a tanítványok és látták, hogy Jézus képes megnyitni a beteg fülét és a száját. A süketség és a némaság jelensége a Bibliában inkább metaforikus jellegű, az Isten hívásai előli elzárkózást jelöli. Létezik testi süketség, de a Bibliában, aki süket Isten szavára, az néma, aki nem beszéli Isten szavát – tanította a pápa. Jelzésértékű egy másik jel is, mégpedig az, hogy az evangélium Jézus döntő szavát arámul hozza: Effata, ami azt jelenti, hogy „nyílj meg!” Vagyis nyíljon meg a füle és nyíljon meg a nyelve! Ez egy meghívás, nem annyira a süketnémáknak, akik amúgy sem hallhatták azt, hanem az akkori és a mindenkori tanítványoknak.
A keresztény legyen nyitott az ige hirdetésében és a testvérek befogadásában
Mi is, akik a keresztségben megkaptuk a Lélek effatá-ját, erejét, arra vagyunk hivatva, hogy megnyíljunk. „Nyílj meg!” – mondja Jézus minden hívőnek és az egyházának. Nyílj meg, mert az evangélium üzenetének szüksége van rád, hogy tanúskodj róla és hirdesd azt! Ennek révén a keresztény ember magatartására gondolunk: a kereszténynek nyitottnak kell lennie Isten igéjére és mások szolgálatára. A bezárt keresztények mindig rosszul végzik, mert ők nem keresztények, hanem ideológusok, a bezárkózás ideológusai. A kereszténynek nyitottnak kell lennie az ige hirdetésében és a testvérek befogadásában. Emiatt ez az effata, ez a „Nyílj meg!”, mint megnyílás, felhívás mindannyiunk számára. Az evangéliumok végén Jézus át is adja nekünk az ő missziós vágyát: „Menjetek, legeltessetek és hirdessétek az evangéliumot”.
A keresztségünk jegyében tegyünk tanúságot Jézusról és hirdessük őt
Testvéreim, érezzük, mindnyájan meghívást kaptunk a keresztségünk jegyében, hogy tanúságot tegyünk Jézusról és hirdessük őt. Kérjük a kegyelmet, hogy mint egyház betölthessük lelkipásztori és missziós megtérésünket. Az Úr a Galileai-tenger partján megkérdezte Pétert, hogy szereti-e őt, majd megkérte, hogy legeltesse a juhait. Mi is megkérdezhetjük magunktól: Valóban szeretem-e az Urat, odáig menően, hogy hirdetni akarom őt? Tanúja akarok-e lenni, vagy megelégszem azzal, hogy a tanítványa vagyok? Szívemre veszem-e azokat az embereket, akikkel találkozom, imában Jézushoz viszem-e őket? Akarok-e tenni valamit, hogy az életemet átalakító evangélium öröme az ő életüket is szebbé tegye? Gondolkodjunk el ezen és haladjunk tovább a tanúságtételünkkel. Köszönöm – zárta katekézisét Ferenc pápa.
Vértesaljai László SJ, Vatican News
