A népszámlálási adatok és más felmérési eredmények szolgáltak kiindulópontként a Mathias Corvinus Collegium Kolozsvári Képzési Központja (MCC KKK) és az Ifjúságkutató Intézet által azonos címmel december 6-ra szervezett kerekasztalbeszélgetéshez.
Az MCC KKK székhelyén szerda este tartott teltházas program első egységében két, vitaindítónak szánt előadás hangzott el, majd ezeket követte az erdélyi egyházak ifjúsági szolgálatot végző képviselőinek nyilvános beszélgetése.
Kiss Dénes szociológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének adjunktusa Vallás, egyház, ifjúság című előadásában a fiatalok és az egyházak, illetve a fiatalok és a vallás viszonyának alakulását vizsgálta a 2011-es és a 2021-es népszámlálási és más felmérési adatok tükrében, majd ezekhez további felbontásokkal, értelmezésekkel kapcsolódott Sullivan Ferenc, az MCC Ifjúságkutató Intézetének kutatója.
Az adatokkal jól dokumentált előadások szerint Románia lakosságának túlnyomó része (82,6%) ma is vallásosnak mondja magát, s ezt az arányt a magyar kisebbség csak erősíti, mert annak tagjai 88,4%-ban vallják vallásosnak magukat. Érdekes megállapítás tehát, hogy a romániai magyarok vallásosabbak a románságnál. Bár Romániában tíz év alatt 0,7%-kal nőtt az egyházakhoz nem tartozók számaránya, még így is egy százalék alatt van, s így sokkal kedvezőbb a helyzet, mint az EU-ban, vagy Magyarországon, ahol a lakosok 15, illetve 16,1%-a felekezet nélküli.
A fiatalabb korosztályokhoz tartozó magyarok körében kisebb a vallásosság százalékos mutatója, de az eltérés kismértékű. (A European Values Study nemzetközi vizsgálatsorozat keretében néhány éve készített felmérések alapján a 15–29 évesek 80,4%-a, a 30–49 évesek 83,38%-a, az 50 év fölöttiek 87,4%-a vallotta vallásosnak magát.) A fiatalok nagyrésze is valamelyik egyházhoz tartozik és négyötödük vallásosként nyilatkozik. Az viszont, hogy ez kinél-kinél mit fed, miben és hogyan hisznek, igen változó. A halál utáni életben például a magyaroknak és románoknak is kicsivel több mint a fele hisz, míg a magyarok 54,4%-ának van személyes istenképe, addig a románoknál ez az arány csak 32,9%-os. Nagyjából ezek az arányok érvényesek a fiatalokra is, de a bizonytalanok aránya mindenhol nő és a magyarok esetében a személyes istenkép visszaszorulóban van. A helyzet pontosabb vizsgálata természetesen sokszoros lebontást és precíz elemzést kérne.
A láttatott helyzetet írja felül viszont az a lelkészek körében végzett felmérés, amely szerint a fiatalok megváltozott kommunikációs kultúrája miatt a lelkészek jó része nem találja velük a hangot, a vallási-biblikus műveltség változása következtében a többség nem érti, miről van szó, az iskolai hittanórák pedig jól láthatóan kontraproduktívak: nem javítják a vallásossági mutatókat, de miattuk leépül az egyházközségi hittan is.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a népszámlálási adatok szerint a történelmi egyházak mindegyike komoly létszámveszteséget kénytelen elkönyvelni, mégsem lehetünk elégedettek, optimizmusra pedig talán alig van ok. Ilyen „alapállásból” indult a program második egysége, melyben a moderátori szerepet vállaló dr. Koncz Attila teológus a hat, különböző felekezetet képviselő, ifjúságpasztorációhoz kapcsolódó vendéget saját konkrét tapasztalatáról faggatta a fiatalok vallásosságával kapcsolatosan. Marius Cîmpean görögkatolikus parókus, a Kolozsvár-Szamosújvári Egyházmegye Gyermek- és Ifjúságpasztorációs Irodájának munkatársa, Dávid István református lelkész, Kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesület vezetője, Lengyelfi Emőke, a Katolikus Egyetemi Lelkészség pasztorálasszisztense, Magyari Zita unitárius lelkész, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke, Liviu Vidican Manci ortodox pap, a Nicolae Colan Metropolita Ortodox Kollégium igazgatója és Szűcs Dávid, az Erdélyi Baptista Ifiszövetség elnöke előbb a fiatalok elérésének mai módozatairól, majd az egyházi doktrínák velük való meg- (vagy meg nem) ismertetésének kérdéséról, a fiatalok istenképének alakulásáról osztotta meg egymással gondolatait, majd a fiatalok által vágyott egyház képét festette meg. Bár minden megszólaló más-más síkról hozta tapasztalatait, a fiatalok közelebbi megismerése, megértése, a hozzájuk való személyes kapcsolódás, a hitelesség, a tanok megismertetése és a spirituális tapasztalatra vezetés együttes fontossága közös metszéspontnak számított a diskurzusban. Elkeseredésre, pesszimizmusra utaló gondolatokat senki sem fogalmazott, ehelyett az átgondoltan megtervezett, Istenbe gyökerező, személyközpontú pasztoráción maradt a hangsúly. Ezzel pedig – a szekularizáció kikerülhetetlen hatásai ellenére is – mind a hatan reményteljes jövőképet rajzoltak.
Ozsváth Judit
