Az evangelizáció apostoli lelkesedéséről szóló katekézissorozatában a szentatya ezúttal arról tanított, hogy az igehirdetésnek a Szentlélekben kell megvalósulnia, és akkor annak gyümölcseiként termékennyé és egyszerűvé válik Isten országának az építése. A katekézist a VI. Pál aulában tartották, ahol Filippo Ciampanelli prelátus, az Államtitkárság tisztviselője olvasta fel a katekézist. Ferenc pápa elmondta: „Kedves testvéreim, jó reggelt, üdvözlök mindenkit! Még ma is Ciampanelli prelátus segítséget kértem, hogy felolvassa a szöveget, mert még mindig nehézséggel küszködök. Sokkal jobban vagyok, de elfáradok, ha túl sokat beszélek.”
Kedves testvérek, a megelőző katekézisek során láthattuk, hogy az evangélium hirdetése öröm, az mindenkié, és a mai naphoz szóló. Most annak egy utolsó lényeges jellemzőjét ismerjük meg: az igehirdetésnek a Szentlélekben kell megtörténnie. Az „Isten közléséhez” ugyanis nem elegendő a tanúságtétel örömteli hitelessége, az igehirdetés egyetemessége és az üzenet időszerűsége. A Szentlélek nélkül minden buzgóság hiábavaló és tévesen apostoli, hiszen nélküle az csak a miénk volna, és nem is teremne gyümölcsöt. Az Evangelii gaudium kezdetű 2013-ban megjelent apostoli buzdításában a pápa megjegyzi: „Az evangelizáció bármely formájában az elsőbbség mindig Istené”, aki „a vele való együttműködésre akart minket hívni, és Lelkének erejével ösztönözni akart minket” (12.). Íme, a Szentlélek elsősége! Az Úr Isten országának dinamizmusát „olyan emberhez hasonlítja, aki magot vet a földbe s akár alszik, akár ébren van, a mag kicsírázik és felnő”. A Lélek tehát a főszereplő, mindig megelőzi a misszionáriusokat és gyümölcsöt fakaszt. Így aztán az egyház apostoli buzgósága nem önmagát hirdeti, hanem kegyelmet, ajándékot, mert Isten ajándéka éppen a Szentlélek.
Az Úr a Lelkét hagyta ránk, aki inspirálja a küldetésünket
A Lélek elsőbbsége azonban nem indíthat közönyösségre. A bizalom sem igazolhatja a feladást. Az önmagában termő vetőmag életereje nem engedi meg, hogy a gazdák elhanyagolják a szántóföldet. Jézus mennybemenetele előtt ígérte: „Megkapjátok a Szentlélek erejét, és tanúim lesztek a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). Az Úr nem teológiai jegyzeteket vagy lelkipásztori kézikönyvet hagyott ránk, hanem a Szentlelket, aki inspirálja a küldetésünket. Bátor találékonyságot önt belénk és arra késztet bennünket, hogy kövessük az ő stílusát, melynek két jellemzője van: kreativitás és egyszerűség.
A lelkipásztori kreativitás a Lélekben való bátorság
Kreativitás, hogy örömmel hirdessük Jézust mindenkinek, ma. Ám korunkat, amely nem segíti elő a vallásos életszemléletet, és ahol az igehirdetés több helyen nehezebbé, fárasztóbbá és látszólag eredménytelenné vált, megérintheti a kísértés, hogy lemondjunk a lelkipásztori szolgálatról. Talán a biztonsági zónákban keresünk menedéket, szokásos dolgaink ismételgetésével, esetleg egy bensőséges lelkiség csábításával, vagy a liturgia központi szerepének félreértett megközelítésével. Ferenc pápa szerint ezek a kísértések a hagyományhoz való hűséggel álcázzák magukat, ám gyakorta a Léleknek adott válaszok helyett azok inkább a személyes elégedetlenség kifejeződései. Ehelyett a lelkipásztori kreativitás, a Lélekben való bátorság, az ő missziós tüzében izzás a bizonyítéka az iránta való hűségnek. „Jézus Krisztus ma is meg tudja törni azokat az unalmas mintákat, amelyekbe bezárnánk őt, ehelyett mindig meglep minket állandó isteni kreativitásával. Amikor pedig megpróbálunk visszatérni a forráshoz, az evangélium eredeti frissességéhez, akkor új utak, kreatív módszerek, más kifejezési formák, beszédesebb jelek, új jelentéssel teli szavak jelennek meg a mai világ számára” (EG 1).
Az első igehirdetés alapvető üzenetét hirdessük!
A Szentlélek másik fő jellemzője az egyszerűség, mert ő elvezet bennünket a forráshoz, az „első igehirdetéshez”. „A Lélek tüze révén hiszünk Jézus Krisztusban, aki halálával és feltámadásával feltárja és megadja nekünk az Atya végtelen irgalmasságát.” Ennek az első igehirdetésnek kell állnia az egyház evangelizációs tevékenysége és megújulása kezdeményezéseinek középpontjában, hogy mindegyre hirdesse: „Jézus Krisztus szeret téged, életét adta azért, hogy megmentsen, és most minden nap melletted él, hogy megvilágosítson, megerősítsen, megszabadítson téged”.
Éppen ezért engedjük, hogy a Lélek megragadjon minket, ezért kérjük is őt mindennap, hogy legyen életünk és munkánk alapja és álljon minden tevékenység, találkozó, összejövetel és igehirdetés kezdetén. A Szentlélek felélénkíti és megfiatalítja az egyházat: tőle nem szabad félnünk, mert ő az a harmónia, mely együtt tartja a kreativitást és az egyszerűséget. Ő a mi erőnk, igehirdetésünk lehelete, az apostoli buzgóság forrása. Jöjj, Szentlélek Úristen! – zárult az ősi fohásszal Ferenc pápa katekézise.
Vértesaljai László SJ, Vatican News
