Szeplőtelen fogantatás ünnepén Ferenc pápa aranyrózsát ajándékoz a Salus Populi Romani kegyképnek.
Olyan történelmi gesztus ez, amelyet utoljára V. Pál pápa tett meg 1613-ban, immár 410 esztendeje. Ferenc pápa idén is lerója tiszteletét a római Spanyol-tér közepén, magas oszlopon álló Immacolata szobor előtt szeplőtelen fogantatás ünnepén. Pénteken délután négy órakor kezdődik a rövid szertartás, amelynek keretében a szentatya imádsága után tűzoltók teszik a Szűzanya karjára a neki ajándékozott virág koszorút. Ezt a hagyományos ünnepet megelőzően a pápa a közeli Santa Maria Maggiore-bazilikába megy, hogy tisztelete jeléül a Római Nép Üdvössége kegyképe elé helyezze az aranyrózsát. Köztudott, hogy Ferenc pápa minden apostoli útja előtt és után személyesen keresi fel a kegyképet, hogy anyai oltalmát kérje az egyes útjaira, illetve hogy hálát adjon, amikor visszatér onnan. E mostani gesztusa révén a szentatya nem elhervadó virágot visz a Szűzanyának maradandó szeretetének a jeleként.
A Vatikáni Sajtóközpont közleménye szerint Ferenc pápa a rózsa adományozásával hangsúlyozza a Salus Populi Romani-ikon mély spirituális jelentőségét a katolikus egyház életében.
A Santa Maria Maggiore bazilika a többi templom és kegyhely közt különleges szerepet tölt be a katolikus egyház történetében, amennyiben Nyugat legősibb Mária-temploma, melyet az Istenszülőnek szenteltek. A benne őrzött, vélhetőleg 6. századból eredő kegykép a római nép egészségét és üdvösségét vigyázta évszázadokon át.
Nem először
A rózsa, amelyet Ferenc pápa adományoz, nem az egyetlen, amelyet a Salusnak ajándékoztak. Az elsőt 1551-ben III. Gyula pápa adta, ő mély hódolatot tanúsított a bazilikában őrzött Mária-ikon iránt. Első szentmiséjét a bazilika jászol oltáránál mutatta be. 1613-ban V. Pál pápa is aranyrózsát adományozott abból az alkalomból, hogy az ikont átvitték az erre a célra emelt új kápolnába. A bazilikában nincs nyoma a két pápa által adományozott aranyrózsának, mert azok feltehetően a pápai államot ért, az 1797-es tolentinói békeszerződéssel lezárult napóleoni támadásban elvesztek. Több mint 400 év telt el a második adományozás óta, és a pápa úgy döntött, hogy kézzelfogható jelét adja az ikon iránti tiszteletének, megerősítve ezzel a katolikus egyház és Róma városa között fennálló évezredes köteléket.
A tiszteletadás hírére Rolandas Makrickas, a bazilika rendkívüli megbízottja örömének adott hangot: „Az aranyrózsa ajándékozása történelmi gesztus, amely láthatóan kifejezi a Ferenc pápát az Istenanyához – akit ebben a templomban Salus Populi Romani néven tisztelnek – fűző mély köteléket. Isten népe így még inkább megerősödik a Boldogságos Szűz Máriához fűződő lelki és imádságos kötelékben. A Salusnál a béke ajándékát kérjük az egész világ számára.”
Az arany rózsa története
Az aranyrózsa (Rosa d’Oro) a pápák különleges adománya, amelyet Mária-kegyhelyeknek ajándékoznak; aranyból készült, illatszerekkel megtöltött rózsa. Eredetileg az egyházat szolgálva nagy érdemeket szerzett személyeknek adományozták a pápák. A szokást 1049-ben említik először, mégpedig olyan kontextusban, hogy a pápa kiváló hivatalnokának adományozta a rózsát. Később királyok kapták a kitüntetést, majd testületek is, illetve a 13–14. században már templomoknak is adták.
A legkorábbi feljegyzés szerint az első aranyrózsát II. Orbán pápa ajándékozta 1096-ban Tours városában Fulcó grófnak, Anjou és Angers urának, amikor a szentatya odautazott. 1364-ben IV. Amadeus savoyai herceg kapott pápai aranyrózsát, mert a dél-itáliai Gallipoli városából kiűzte a hódító törököket. 1759-től már csak kizárólag királynőknek adományozták. Az első nő, aki átvehette, I. Johanna nápolyi királynő volt 1368-ban; a 17. századtól pedig túlnyomórészt királyi családok nőtagjainak adományozta a kitüntetést a pápa, erényeikért és egyházszolgálatukért. Az utolsót 1888-ban Isabelle brazil királynő kapta, miután országában eltörölte a rabszolgaságot.
A 20. század közepe óta a mennyek királynőjét, Szűz Máriát tiszteli meg vele a pápa a legfontosabb Mária-kegyhelyeken. Szent VI. Pál pápa 1963-ban a betlehemi Születés templomának, 1965-ben a fatimai, 1966-ban pedig a guadalupei kegyhelynek adományozott aranyrózsa kitüntetést. II. János Pál többek között a częstochowai, a loretói és a lourdes-i Mária-kegyhelyet tüntette ki aranyrózsával. XVI. Benedek pápa a legtöbb Mária-kegyhelyet megtisztelte a kitüntetéssel, amikor felkereste őket (köztük volt Aparecida és Mariazell, a washingtoni Szeplőtelen Fogantatás-kegytemplom, a cagliari Nostra Signora di Bonaria-kegyhely, a pompeji Rózsafüzér Királynője-bazilika és Altötting).
Ferenc pápa mások mellett a fatimai, a torinói, a guadalupei és a częstochowai Mária-kegyhelyeknek is adományozott aranyrózsát. 2019-ben, látogatása során Csíksomlyón is átadott egy aranyrózsát, kifejezve Mária iránti tiszteletét a csodatevő Szűzanya szobra előtt, valamint elismerésként a vidék népének hitéért.
Lisieux-i Kis Terézt 1925. május 17-én avatta szentté XI. Piusz pápa, majd szeptember 30-án, halála napján a pápa aranyrózsát ajánlott fel a szentnek. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a pápai ajándékot egy elhunyt személynek ajánlották fel.
A liturgikus kezdetek, színek: lilából rózsaszín
A középkor derekán a pápák jeles keresztény uralkodóknak ajándékoztak aranyrózsát, illetve aranyrózsa csokrot, amely a 18. századtól fogva egyre inkább a királynőknek járó elismerés és megbecsülés jele lett.
Az aranyrózsa sajátos pápai áldásforma, amelyben fontosabb monostorokat és kegyhelyeket, valamint kiváltságos személyeket részesítettek. Eredete visszanyúlik a 11. századra, amikor a római pápa nagyböjt negyedik vasárnapján, a laetare-vasárnapon megáldott egy arany rózsát az öröm és a szeretet jelképeként. Ennek emlékét őrzi a vasárnap liturgikus színe a rózsának a színével. A szigorú böjti fegyelem lila színét rózsaszínűre oldó gesztus innen terjedt el a világegyházban. Hamarosan megtalálta a párját is a másik, ugyancsak lila színű készületi időben, advent során, amikor annak harmadik, gaudete-vasárnapján az egyház liturgiája ismét rózsaszínre váltott.
Az aranyrózsa az öröm és a szeretet szimbóluma, a régi szertartáskönyvek szerint Krisztus-szimbólum, ily módon adományozása nemcsak egyszerű elismerés, hanem küldetés is: a megadományozottnak Krisztust kell elvinnie a világba.
Forrás: Szentszéki Sajtóközpont / Vatican News / Magyar Kurír
