A korondi Szikla Közösség alakulásának 10. évfordulóját ünnepelte a hétvégén.
A születésnapi programsorozat pénteken délután kezdődött szentmisével. A szentmise után visszatekintőre, emlékek felidézésére került sor. Az elmúlt évek alatt készült fényképek kalauzolták vissza a résztvevőket a múltba, felelevenedtek olyan események is, amelyek néhányukban már feledésbe merültek. Ezt követően a közösség tagjai, az alapítóktól az újonnan csatlakozókig, röviden beszámoltak arról, hogy miként is alakult, hogyan kerültek a közösségbe és mit jelent, mit adott nekik a közösség. Mindannyian örömteli szívvel beszéltek, az Úr jelenléte, a szeretet, az egymásra figyelés, az elfogadás, a közös ima jellemezte a közösség életét az elmondottak alapján.
Az ünnepségsorozat második napja az Úr dicsőítésével kezdődött, ezáltal sikerült jobban Istenre figyelni, kiszakadni a mindennapok forgatagából. Tanítások, bátorítások hangzottak el, amelyek felemelték, krisztusibbá tették az együttlétet. Zsombori Zsolt a krisztusi közösségről beszélt, amelynek alappillére a jó Istenre való figyelés, az Úr jelenléte a közösségben, a szeretet. Demeter Szidónia játékkal szemléltette, érzékeltette, hogy a közösségnek minden tagjára szükség van úgy, ahogy az embernek minden testrészére.
A játékból nem hiányzott a puzzle sem, amelyet együtt, közösen raktak ki: a Szikla Közösség logója alakult ki. A Pataky házaspár a közösség megtartó erejéről beszélt a saját életére vetítve és arra buzdított mindenkit, hogy merjen bátran szolgálatokat vállalni, ne féljenek, mert az Úr segít mindenben, mindig ott van velük.
A közös ebéd, a szülinapi torta és a meghitt, közös beszélgetések felemelték a találkozást. Az ,,Örök kősziklá”-t a csoport tagjai által hozott kövekből próbálták kirakni résztvevők a templomban, figyelve arra, hogy a sziklaalakzatban minden kőnek, ha kicsi, ha nagy, megvan a helye és szerepe, és ha hiányozna bármelyik is, akkor összeomlana az alakzat. Így van ez minden élő, krisztusi közösségben.
A nap zárásaként közös szentségimádásra került sor, az Úr jelenlétében lenni, elmélyülni, rá figyelni, ebben Balla Imre plébános segített elmélkedéseivel, imáival és az Axios ifi zenecsoport a felemelő szolgálatával. Az ünneplést a vasárnapi ifjúsági szentségimádás és ifjúsági szentmise zárta.
A sziklaalakzatból mindenki hazavitt egy követ, amely a hovatartozását erősíti, és közbenjáró imát mond azért, aki a követ hozta.
A közösség minden tagja nagyon hálás, hogy békében, szeretetben, egységben, örömben tudtak együtt ünnepelni.
Személyes élmények
Dicsőség az Úrnak! Nekem személy szerint nagy hála van a szívemben a Szikla Közösségért. A közösség segített jobban megismerni a jó Istent, közelebb kerülni hozzá, növekedni a hitben. Mindig megtapasztalom az Atya irgalmas szeretetét a közösség tagjain keresztül, amelyhez csak egy jó szóra, egy szívből jövő ölelésre, egy mosolyra és közben járó imára van szükség.
Makó Gabriella
Én pontosan tíz évre nem tudok visszatekinteni, de amióta a közösség életének részese lehetek, az elmúlt két napban nagyon sok szép emlék és meghitt pillanat idéződött fel bennem! Nagyon mélyen érintette a szívemet mindenki beszámolója, főleg azoké, akik megálmodták, létrehozták, szívüket, lelküket beletették! A jó Isten áldjon meg mindenkit, a Forrás-közösségből érkezett testvéreket is! Hálás vagyok Istennek, hogy ennyi testvért kaptam Krisztusban! Kívánom, legyünk továbbra is Jézusban összetartó szikladarabok, akik ha egy tömbben maradunk, se ,,szél” se ,,vihar” szét nem választhat! Hálás vagyok értetek!
Sándor Ilona
Beszámoló a Szikla Közösségben megélt fél évemről
Már több éve kapcsolatom van a jó Istennel, ami a bérmálkozási felkészítő alatt erősebb lett. Abban, hogy a Szikla közösséghez tartozzak, a következő hasonlat erősített meg: egy fenyőfa a viharban egyedül nem tud megállni, egy idő után kidől, de ha többen vannak, megtartják egymást sőt még sokkal erősebbek lesznek…. Kezdtem járni az alkalmakra: nagyon hamar otthon éreztem magam a közösségben, köszönhetően a sok kedves testvérnek, akik mindig szeretettel fogadtak. Mit adott nekem a Szikla Közösség:
• Segített erősíteni a vízszintes kapcsolataim mellett, a függőleges kapcsolatomat is Istennel.
• Itt tanultam meg közösségben gondolkodni: imában gondolni testvérekre is, „nem csak én vagyok és Isten, hanem mi vagyunk”.
• Kaptam, megismertem sok kedves lelki testvért, akik figyelnek rám, akikre minden esetben számíthatok. (csak egy példa: ha egy alkalmon nem tudtok részt venni: azonnal rám kérdeznek, hogy minden rendben van-e, ez is azt bizonyítja, hogy hiányzok)
• A sok tanítás által sokat fejlődtem lelkileg: jobban oda figyelek az Istennel töltött minőségi időre, szeretettel tudok imádkozni egy másik testvéremért is, jobban odafigyelek gyerekeim keresztény nevelésére.
• A szentmiséken sokkal tudatosabban és más lelkülettel veszek részt.
• Minden napomat, feladatomat, munkámat szabadon az Úrra tudom bízni.
Összefoglalva: ezt a kis időt a jó Istenre fordítom, neki ajándékozom és én annál többet kapok tőle, úgy érzem egyet lépek felé, és ő annál többet közeledik hozzám.
Illyés Erika
Hála, öröm, nagy-nagy ujjongás van a szívemben az elmúlt évekért. Sok szép, mély, kegyelemben gazdag percet élhettünk meg együtt. Istennel, egymással! Sokat tanultam, fejlődtem a közösség által… Megtanultam a tekintetem a vízszintesről a függőlegesre emelni, tanulgatom, hogy adni, odaadni abból, amim van, milyen gyümölcsöző… (Amit odaadok, az az enyém, azt viszem magammal majd…) Nagyon felemelő volt az ünneplésünk… a tanítások megerősítettek abban, hogy krisztusi közösség vagyunk, tartsunk ki és mindig Jézusra tekintve vegyünk részt a keddi alkalmakon is, ne a hiányosságokon rágódjak… „Együtt szintet léptünk”, elköteleződtünk a Szikla közösséghez. Ez nagy álmom volt, hiszem, hogy új erőt lendületet ad a következő évekre… Az, hogy a kövek nem szanaszét voltak lerakva, hanem összerakva tettük és meghozzá a templomban, szintén élmény volt. Imre atya összefoglalta a lefőbb tanulságokat a szentségimádáson. Az Axios szolgált, a többi közösségből testvérek jöttek, minden bőséges volt, mindenki beleadta a lelkét: azt éreztem, minden Istenhez méltó volt, ezért nagy-nagy hála van bennem. Mindenért legyen övé a dicsőség! S ez csak az első tíz év! Az Úr az örök szikla… Ő egy örökkévalóságra hívott, nem x időre!
Ambrus Ágnes-Melinda
