Henry Ossawa Tanner amerikai művész 1859-ben született az Egyesült Államokban. 1891-ben Párizsba utazott, hogy az Académie Julianon tanuljon, ezt követően pedig élete és munkássága nagy részét Franciaországban töltötte. Ő tekinthető az első afroamerikai festőnek, aki nemzetközi elismerésben részesült. Tanner munkásságára hatással volt az egyszerű és szegény emberek élete, amelyeket bibliai témák által dolgozott fel, ahogyan ez a következőkben is láthatóvá válik az Angyali üdvözlet című festményén.
A művész teljesen elszakad az idillikus ábrázolástól, ehelyett egy fiatal lány áll előttünk, rongyos ruhában és sivár környezetben. Mária tekintete a festmény bal oldalában megjelenő magas tűzcsóvára vetül, amely bevilágítja a sötét teret. Ezen ábrázolási mód a naturalizmus hatására jöhetett létre, amely megtagadja olyan teremtmények ábrázolását, amelyek nem rendelkeznek valós testtel. Ahogyan azt Gustave Courbet is kijelentette: „nem lehet angyalt festeni, ha egyet sem láttunk még”. A kompozícióban egymásnak feszül a szomorú realitás és az ábrázolhatatlan ígéret, amely a remény hordozója. Ezen megjelenítés kiemeli az esemény egyszeriségét és felfoghatatlanságát. Olyan eseményt állít elénk, amely az ember számára lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Isten ma is képes a leglehetetlenebb helyzetben is megjelenni, közbelépni, hozzánk szólni és megvalósítani az ő szeretettervét.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/49-es számában.