A kézdi-orbaiszéki hittanárok november 29-én délelőtt 9 órai kezdettel Gelencén tartották a módszertani köri találkozójukat, közösen a református kollégáikkal. Az alkalmon részt vett Bokor Attila tanfelügyelő is. Az együttlét a gelencei Jancsó Benedek-iskolában kezdődött, ahol a jelenlévőket az iskola igazgatója, Dragomir Katalin, illetve a találkozó házigazdája, Horváth Imelda köszöntötte. A rendezvényről Kondráth Erika módszertani felelős saját hangú beszámolóját olvashatják.
A köszöntőt követően a gelencei Burustyán gyermeknéptánc-együttes közepes csoportjának előadásán vettünk részt. Elsőként Néda Fanni III. osztályos tanuló énekét hallhattuk, aki az Isten áldja meg a magyart és Isten áldása című dalokat adta elő, melyet Gábor Judit tanár tanított be. Ezt követően mezőségi táncokkal tették színesebbé a napunkat. Itt utólag is gratulálunk nekik, és az oktatójuknak és a szervezőknek! Ezzel is nagyon ünnepélyesen, szinvonalasan lezártuk az egyházi évet.
Ezt követte a hitoktatás aktuális kérdéseinek, terveinek, kihívásainak megbeszélése, ahol megoszthattuk tapasztalatainkat. A következő tevékenységünk Horváth Imelda otthonában folytatódott, ahol számunkra kiállítást rendezett a több éven át házilag elkészített szemléltetőeszközeiből. Családi munka ez, Imelda a megálmodója, és férje a kivitelezője. Legtöbb szemléltetési tárgyat a férje készítette el természetes anyagokból, főként fából, melyeket a gyerekek nagy szeretettel fogadnak, használnak. A hitoktatók körében is nagy tetszést aratott a bemutatás interaktív jellege, mert mi magunk is kipróbálhattuk azokat a játékokat, beszélgetésötleteket, amelyeket a kolleganő bemutatott nekünk.
A bemutatót az Ószövetséggel kezdtük. Kipróbáltuk a részletes bibliai kép felismerését, majd a világ teremtése témát dobókockák segítségével közelítettük meg. Ezt követte József és testvérei történetének feldolgozása zsákokkal. Mózes és a tízparancsolat szemléltetése fából, és építőkockából a frigyláda. Továbbhaladva láthattuk szemléltetőanyagként Dávid lantját, majd az Újszövetségre térve Jézus születését, a betlehemet, mely szintén fából készült.
Jöttek az első apostolok, majd az egyház hajója, melybe mi is beszállhattunk, ha jól dobtunk, igaz nem ment könnyen, de megérte a kis erőfeszítés. Majd kihajóztunk a Galileai-tengerre, ahol halásztunk is kisebb-nagyobb sikerrel. A húsvéti eseményeknek is szemtanúi voltunk, melyek legóból voltak kirakva. Voltak még különböző történeteket, példabeszédeket bemutató játékok, pl. a magvető vagy a tékozló fiú, a sziklára épített ház és a beteszdai fürdő felkavarása és az ott történő csodás gyógyulás történetéhez is láthattunk segédeszközöket. Közülünk is sokan igyekeztek bemenni elsőként a vízbe, hogy gyógyulást nyerjenek. Szentségekkel kapcsolatos játékokat is alkottak, a témát a gyerekek könnyebben elsajátíthatják ezekkel, megértik, mondja Horváth Imelda, aki szerint a gyereknek látnia és éreznie is kell, és így, e játékos eszköztárat bevetve, le lehet kötni őket, nagyon szeretik a hittanórákat.
Jó volt kis időre újra „gyermeknek lenni”, és átélni a játék örömét. A sok nevetés és közös ötletek hatására feltöltődtünk energiával az elkövetkező időszakra. Jó volt együtt lenni a református kollegákkal is, erősödött bennünk a közös cél és az összetartozás érzése.
Zsögön Magdolna ajándékkal lepte meg a közösséget. Bemutatta az ozsdolai gyémántokat, melyet a gyerekekkel gyűjtött az helyi erdőben.
A találkozó szeretetvendégséggel zárult, melyet nagyon köszönünk utólag is. Nagyon felemelő alkalom volt, bőséges kincstárral gazdagodva sokat tanultunk, gyakorlati ötleteket vihettünk magunkkal.
Kondráth Erika hitoktató és módszertani felelős, Imecsfalva
