A kolozsvári ferences rendházban egy tudományos és pedagógiai program nyitóeseményét tartották A magyarországi és erdélyi egyházüldözés a „hosszú hatvanas években” címen november 27-én 17.30-tól. Ugyanakkor nyitották meg a Küzdelem a lelkekért. Egyházi ifjúsági közösségek a pártállami Magyarországon a hosszú hatvanas években (1958–1973) című kiállítást Kolozsváron.
Grezsa Csaba főkonzul Magyarország főkinzulátusa nevében, az Erdélyi Ferences Rendtartománnyal és a magyarországi Nemzeti Emlékezet Bizottságával, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel együtt szervezte a programot. Köszöntőt mondott Urbán János Erik OFM tartományfőnök, érseki helynök és Grezsa Csaba főkonzul. A programot bemutatta és a kiállítást megnyitotta Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke és Nagy Mihály Zoltán főlevéltáros, az erdélyi programrész irányítója.
Urbán Erik OFM bevezetője
Engedjék meg, kérem, hogy személyes érintettséggel kezdjem köszöntő szavaimat: gyermekkorom maradandó emléke, amelyet ma is elevenen őrzök, nagyszüleim visszaemlékezései nagytatám orosz hadifogságáról. A Kisebb Testvérek Szent István Királyról nevezett Erdélyi Rendtartományába való belépésém után pedig számtalan életsorsról hallottam, akik egy politikai rendszer viszontagságai között élték hivatásukat, maradtak hűségesek a legvégsőkig, akár a legdrágább azaz életük árán is. A Rendtartomány elöljárójaként/tagjaként az erdélyi ferences közösség képviseletében megilletődve és megtisztelve érezzük magunkat, hogy a Magyarországi és Erdélyi egyházüldözés a hosszú hatvanas években című tudományos és pedagógiai program bemutató estéje, valamint a Küzdelem a lelkekért – Egyházi ifjúsági közösségek a pártállami Magyarországon a hosszú hatvanas években című kiállításnak mi adhatunk otthont, itt a több mint fél évezredes kolozsvári gótikus refektórium falai között. A szóban forgó korszak, ami magas szintű tudományos jelleggel és mégis könnyed értelmezéssel került kidolgozásra és bemutatásra újra és újra arra hívja fel a figyelmet, sőt nyomatékosítja, hogy bár számos aspektusa volt a kommunizmus embertelen megnyilvánulásának, de ez a párt ideológia sem volt képes fennmaradni, akárhogy erőlködött, akármennyi kínt és szenvedést okozott. Écsy János. Ferencz Ervin. Mezei Levente. Réthy Apollinár. Pap Asztrik. Lukács Mansvét. Benedek Fidél. Hajdu Leánder. Skolka Lázár. Bálint Szálvátor. Fodor Pelbárt. György Hugó. Fodor László. Angi Csaba. Fülöp Tamás. Pöchaker Balázs – és még sorolhatnàm azon elődeim/rendtársaim nevét, akik a ’60-as években több alkalommal, több évig, mint arany a kohóban lettek kipróbálva a testi fenyítés, a lelki terror és börtön viszontagságai közepette, azonban erős jellemük, gerincességük és hűségük által az Úr elfogadta áldozatukat. Minden ilyen esemény, rendezvény is arra tanít és hív, hogy soha ne féljünk szembenézni a múlt nehézségeivel, annak személyes és kollektív tragédiájával. Mindezt azért, hogy az újabb és újabb generációk erőt merítve a hallottakból, tanulva az elmeséltekből ne a gonosz, hanem az Isten országát akarják építeni, hogy majd a számadás napján az Élet Ura ezt mondhassa: ,,Jól van, te hűséges, derék szolga (…) menj be urad örömébe! Akarjunk és legyünk az áldott béke hírnökei, annak elkötelezett szolgálatába állni. Hiszem, hogy nem vak végzet irányítja a világot, nem sátáni erők játéka az ember, ezeket is mind uralja és féltőn szereti a Történelem Ura. Szent Ferenc atyánk szavaival mondjuk és tegyünk ennek megvalósításáért: Pax et bonum vagyis béke és áldás!
A széleskörű magyar és román tudományos és közművelődési együttműködés jegyében megvalósuló program nyitóeseménye volt a november 27-iki a kolozsvári ferences rendház gótikus refektóriumában. Részt vettek a romániai magyar egyházak és oktatási intézmények, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának képviselői, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a NEB képviselői, valamint népes számban kolozsvári vallás- és történelemtanárok, érdeklődők.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiemelte, hogy a programban a kutatás és az oktatás egyaránt kiemelt jelentőségű. Arról beszélt, Magyarországon a kommunista egyházüldözés látható, anbak véres módja, de a következő korszak a csendes ,,küzdelem a lelkekért” korszaka, amire a bomlasztás ,,egyházpolitikája” jellemző. Ez a keresztény értékrend, a vallásos világnézet elleni küzdelem, amit akkoriban ,,puha” eszközökkel, de következetesen valósítottak meg.
A kiállításhoz a román kommunista pártállami egyházüldözésről szóló, kiegészítő tablók készülnek az erdélyi és partiumi egyházi és világi gyűjtemények fenntartóinak és munkatársainak bevonásával, ezt a projektet Nagy Mihály Zoltán főlevéltáros kezdeményezte és irányítja, így katolikus és református részvétellel erdélyi anyaggal is bővül a kiállítás anyaga.
Nagy Mihály Zoltán a kutatás és emlékezetpolitika összefüggéseiről beszélt, s arról, mi történt az intézményrendszerrel: Romániában próbálták az egyházat felhasználni, ugyanakkor kriminalizálódott a vallásgyakorlat. Ezért is olyan fontos a közösségi emlékezet, az egyéni, személyes emlékek őrzése és továbbadása.
A magyarországi kommunista diktatúra kádári szakaszához, különösen az 1960-as évektől sokak emlékezetében a relatív szabadság élménye társul, de tény, hogy továbbra is a társadalom széles rétegei szembesültek a diktatúra által felállított korlátokkal, a szabadság hiányával, üldöztetéssel és manipulációval.
Az utolsó politikai okokból bebörtönzött katolikus pap, Lénárd Ödön 1977-ben szabadult. Ekkor a figyelem az ifjúság és a báziscsoportok ellen irányult, változatos módszerekkel figyelték, bomlasztották őket. Mindennek emléke szóban maradt meg, ezért oly fontos az ,,oral history”, a személyes emlékek megőrzése, gyűjtése. A kiállítás sok fényképe is magángyűjteményből került elő. Célközönség: az ifjúság, tudatuk formálásához a múlt megismeréséhez oktatási segédanyag, kisfilm is rendeklezésre áll. (További információ ITT olvasható, valamint Arató György tudományos titkártól igényelhető.)
A kommunista pártállami rendszert Magyarországon 1956 utáni újratervezték, az elnyomás korábbi technikáit átértékelték, a cél továbbra is az egyház és a vallásgyakorlás felszámolása volt. A világnézeti küzdelem célkeresztjébe ekkor az egyházi ifjúsági közösségek kerültek. A „lelkekért folytatott küzdelem” áttekintése részleteiben is rávilágít a rezsim működésére, bemutatja a Rákosi-diktatúrával rokon jegyeit és a térség kommunista diktatúráival közös gyökereit. Felhívja a figyelmet azokra a fontos, társadalomformáló különbségekre, amelyek miatt az 1990 előtti évtizedekről alkotott magyarországi kép eltér Közép-Európa és a határon túli magyarság sorsától.
A projekt célja, hogy bemutassa az 1956 után újjáépített rezsim vallásüldöző tevékenységét, az egyházi kisközösségek és ifjúsági csoportok elleni pártállami elnyomás működését a rendőrhatósági zaklatások, az oktatási-kulturális indoktrináció és a propagandamódszerek feltérképezésén keresztül, valamint a hitvallói közösségnevelés lehetőségeit a bomlasztásra és megfélemlítésre építő rezsim keretei között.
A projekt kiállítást, interaktív játékot, a történelemtanításba beilleszthető pedagógiai eszközrendszert (feladatlapok, óravázlatok, kutatásalapú tanulásfejlesztő eszközök) és iskolai megemlékezéseket tartalmaz. A NEB munkatársai megkeresésre ingyenesen biztosítják a csomaghoz tartozó programelemeket (kiállítás, előadás, foglalkozások) Kárpát-medence szerte. A kiállítás tablóinak digitális változata elérhető a Nemzeti Emlékezet Bizottsága digitális tudástárában.
Fotó: Bodó Márta
