A liturgikus év utolsó vasárnapján, Krisztus, a világmindenség királya ünnepén Ferenc pápa nem jelent meg a vatikáni Apostoli Palota ablakában, hanem a Szent Márta Ház kápolnájából mondta el az Úrangyala imát.
Elmélkedésében, amelyet Paolo Braida prelátus, az Államtitkárság irodavezetője olvasott fel, a szentatya Krisztus király stílusára mutatott rá, ami „együttérzés, irgalom, gyengédség”. Ferenc pápa és Braida prelátus egymás mellett foglaltak helyett a Szent Márta-ház kápolnájának oltára előtt.
A pápa köszöntötte a Szent Péter-téren összegyűlt híveket, utalva rá, hogy betegsége miatt ez alkalommal nem tudja beszédét az ablakból elmondani, majd megköszönve jelenlétüket átadta a szót Braida prelátusnak, aki felolvasta a Krisztus király ünnepének evangéliumi szakaszához írt elmélkedését.
Az utolsó ítélet a szeretetről fog szólni
A liturgikus év utolsó vasárnapján, Krisztusnak, a világmindenség királyának ünnepén az evangélium az utolsó ítéletről beszél (vö. Mt 25, 31-46), és azt mondja nekünk, hogy az a szeretetről fog szólni – szögezte le elmélkedése elején Ferenc pápa, majd felidézte az evangéliumi szakasz színhelyét. A jelenet egy királyi terembe vezet el bennünket, amelyben Jézus, „az Emberfia” trónon foglal helyet. Lába előtt összegyűlik minden nemzet, akik közül kiemelkednek az Atya „áldottai”, a király barátai. De kik is ők? Mi olyan különleges ezekben a barátokban Uruk szemében? – a kérdésekre elmélkedésében Ferenc pápa elsőként a világ kritériumaival válaszolt. A világ ismérvei szerint ugyanis a király barátai azok lennének, akik gazdagságot és hatalmat adtak neki, akik segítettek neki területeket meghódítani, csatákat nyerni, naggyá tenni magát más uralkodók között, esetleg sztárként megjelenni az újságok címlapján vagy a közösségi médiában. Az Úrnak pedig – a világi gondolkodás szerint – ezt kellene ezeknek az embereknek mondania: „Köszönöm, mert ti tettetek gazdaggá és híressé, nektek köszönhetem, hogy irigyelnek és rettegnek tőlem”. Mindez a világ mércéjével mérve – állapította meg a pápa elmélkedésében. Az Emberfia azonosul a szenvedőkkel, a szegényekkel Jézus kritériumai szerint azonban a barátok mások: a barátok azok, akik a leggyengébbekben szolgálták őt. Az Emberfia ugyanis egy teljesen másféle király, aki a szegényeket „testvéreknek” nevezi, aki azonosul az éhezőkkel, a szomjazókkal, az idegenekkel, a betegekkel, a bebörtönzöttekkel, és azt mondja: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. Ez a király érzékeny az olyan problémákra, mint az éhezés, az otthon szükségessége, a betegség és a fogság. Ezek mind olyan valóságok, amelyek sajnos mindig nagyon is időszerűek, hiszen éhes, hajléktalan, kopott, használt ruhákba öltözött emberek gyakran megtöltik utcáinkat: minden nap találkozunk velük – szögezte le Ferenc pápa, hozzátéve, hogy ami a betegséget és a börtönt illeti, mindannyian tudjuk, mit jelent betegnek lenni, hibázni és megfizetni annak következményeit.
Együttérzés, irgalom, gyengédség – ez a mi királyunk stílusa
A vasárnapi evangéliumi szakasz tanítására utalva a pápa kifejtette: egy ember akkor ,,áldott”, ha szeretettel, szolgálattal válaszol ezekre a szegénységekre: nem azzal, hogy elfordul, hanem azzal, hogy ételt és italt ad, felöltöztet, ruhát ad, szállást ad, meglátogat, egyszóval közel áll a rászorulókhoz. És ez azért van így, mert Jézusnak, a mi királyunknak, aki Emberfiának nevezi magát, a legtörékenyebb nőkben és férfiakban vannak a kedvelt nővérei és fivérei. Az ő „királyi terme” ott van felállítva, ahol azok vannak, akik szenvednek és segítségre szorulnak. Ez a mi királyunk „udvara”. És a stílus, amellyel barátai, vagyis azok, akiknek Jézus az Ura, arra kaptak meghívást, hogy megkülönböztessék magukat, az ő stílusa: együttérzés, irgalom, gyengédség. Ezek ugyanis megnemesítik a szívet, és olajként borítják be az élet által megsebzettek sebeit.
A szeretet és irgalom: erő
Az elmélkedés utolsó szakaszában a pápa arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: hisszük-e, hogy az igazi királyság az irgalomban áll? Hiszünk-e a szeretet erejében? Hisszük-e, hogy a szeretet az ember legkirályibb megnyilvánulása és a keresztény ember számára pótolhatatlan követelmény? És végül tegyük fel magunknak egy különleges kérdést: vajon a király barátja vagyok-e, azaz közvetlenül, személyesen is érintettnek érzem-e magam azoknak a szenvedő embereknek a szükségleteiben, akikkel életem során találkozom? Elmélkedése végén Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott: „Mária, az ég és föld királynője, segítsen nekünk, hogy szeressük Jézust, a mi királyunkat a legkisebb testvéreiben”.
Forrás és fotó: Vatican News
