Immár második alkalommal vezetett lelkigyakorlatot Gyimesközéplokon november 20. és 22. között Mijo Barada, aki az Ágoston-rend harmadrendi tagjaként 2012-ben megalapította az Isteni Szeretet Misszionáriusai nemzetközi társulást, amelyet XVI. Benedek pápa jóváhagyott, megáldott, és imáiba foglalt. Az alkalomról a helyi plébános, Málnási Demeter beszámolóját olvashatják.
Lelkigyakorlatunk mottóját a Jelenések könyve 21,5 adta: „Íme, újjáteremtek mindent!” Ezen mottót járta körül a lelkigyakorlatot vezető, imádkozva életszakaszainkért.
A program november 20-án, hétfőn regisztrációval vettek kezdetét, a reggeli ima és Szentlélek segítségül hívása után dicsőítés a tanúságtételeket hallhattunk, ezt követte a lelkigyakorlatot vezető két elmélkedése, melyet rövid szünet szakított meg.
Délután szentségimádással és rózsafüzér imádkozásával folytattuk a programunkat. Ezalatt lehetőség volt a híveknek, hogy elvégezzék a szentgyónásukat. Majd a jelen levő paptestvérek egyenként megáldották a jelenlevőket. A nap csúcsa az Eucharisztia ünneplése volt, melyben Laczkó István mondott elmélkedést. A szentmise befejezésével kezdetét vette a szentségimádás, mely a második nap reggeli órájáig tartott.
Lelkigyakorlatunk második napja is hasonló volt az első naphoz. A harmadik nap délután a szentmise keretében kiszolgáltattuk a betegek kenete szentségét mindazoknak, akik erre kellő módon felkészültek.
A lelkigyakorlat moderátora az elmélkedéseiben arra bátorított bennünket, hogy ne féljünk szembenézni önmagunkkal és hibáinkkal, bűneinkkel. Isten szerető jóságos Atya, aki mindig tárt karokkal várja haza a tékozló gyermekeit.
Személyes életéből hozott történeteken keresztül arra szerette volna felhívni a figyelmünket, hogy ne féljünk, merjük Istenre bízni életünket, mert benne nem fogunk csalódni. Bátorított, hogy ne hagyjuk abba az imát, legyünk kitartóak az imádságban.
Elmélkedéseiben nagyon sokszor kitért a szentgyónás és szentáldozás fontosságára. Ahogy mondotta: a saját és családja életében tapasztalta meg a rossz, a betegségek drámai mivoltát, átélte a szabadulások és csodálatos gyógyulások sorozatát. Isten mindig az első helyen volt és van az életében.
Személyes tanúságtételében a moderátor elmondta, „minden élettapasztalatom a hit terén a szenvedéseimből fakad. Ha kirekeszteném a szenvedést az életemből, nagyon kevés maradna belőle! Lelkem éppen a szenvedés által tisztult meg, mélyen megértettem, mennyire üres az életem és mennyire elveszett vagyok, ha nem egyesülök a legteljesebb mértékben Istennel. Tudom, hogy életem elkövetkező éveiben új szenvedések várnak rám, kísértések és a hit próbatételei, de erősen hiszem, hogy Isten mindezt azért adja, hogy még inkább Magához vonzzon és Önmagával egyesítsen.”
Málnási Demeter
