A Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatás során Ferenc pápa folytatta az evangélium hirdetésének apostoli buzgóságáról szóló sorozatát. Az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás alapján a múlt héten megkezdett négy záró téma második szempontjáról beszélt, miszerint az örömhírt mindenkinek, minden férfinak és nőnek el kell vinni, bármiféle megkülönböztetés nélkül.
A keresztény üzenet mindenkinek öröm
„Miután az elmúlt alkalommal azt láttuk, hogy a keresztény üzenet öröm, ma a második szempontra figyeljünk, vagyis, hogy az mindenkié, a keresztény üzenet mindenkinek öröm” – kezdte beszédét a pápa. Amikor valóban találkozunk az Úr Jézussal, ennek a találkozásnak a meglepetése átjárja az életünket és azt kéri tőlünk, hogy vigyük el azt önmagunkon túl. Az ő óhaja, hogy az evangéliuma legyen mindenkié. Abban ugyanis „humanizáló erő” van, az élet beteljesülése minden férfi és minden nő számára, mert Krisztus mindenkiért született, meghalt és feltámadt. Mindenkiért, senkit sem kizárva! Ferenc pápa ennek alátámasztására idézett az éppen tíz éve, 2013. november 24-én megjelent Evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításából: „Mindenkinek joga van megkapni az evangéliumot. A keresztények kötelessége hirdetni az evangéliumot anélkül, hogy bárkit kizárnának, de nem mint akik új terhet raknak rájuk, hanem mint akik megosztanak egy örömöt, szép távlatot mutatnak és egyfajta vágykeltő lakomára hívnak. Az egyház nem prozelitizmussal (térítéssel), hanem „vonzással” növekszik” (EG 14).
Az evangélium egyetemes rendeltetésének a szolgálatában állunk
A pápa arra buzdított, hogy úgy érezzük magunkat, mint akik az evangélium egyetemes rendeltetésének a szolgálatában állnak, amely mindenkié és azzal a képességünkkel jeleskedjünk, hogy túllépünk önmagunkon, ami szükséges az igazi evangéliumhirdetéshez, továbbá legyünk képesek minden határt leküzdeni. A keresztények inkább találkoznak a templom előtti téren, mint a sekrestyében, és a Lukács evangélium szavaival „bejárják a város tereit és utcáit” (Lk 14,21). A keresztények legyenek nyitottak és tágszívűek, „extrovertáltak”, amely vonásuk Jézustól ered, aki a világban való jelenlétét folyamatos úttá tette, azzal a céllal, hogy mindenkit elérjen, akár okulva is némely találkozásaiból.
Jézus prédikációja nem korlátozódik az övéire, hanem megnyílik mindenki felé
Ennek a megvilágítására Ferenc pápa Jézus egyik meglepő találkozására hivatkozott, ahogy a Máté evangélium leírja az Úrnak egy idegen, kánaáni asszonnyal való beszélgetését, aki könyörögve kéri őt, hogy gyógyítsa meg beteg lányát (vö. Mt 15,21–28). Ám Jézus elutasítja, mondván, hogy „küldetése csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól”, mert „nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak”. Ám az asszony az egyszerű emberek tipikus sürgetésével azt feleli, hogy „a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból”. Jézus meglepődik ezen és így szól hozzá: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint!” A találkozás ezzel az asszonnyal valami egyedit tartalmaz. Nemcsak egy valaki változtatja meg Jézus véleményét, hanem egy asszony, aki idegen és pogány. Ám maga az Úr nyer megerősítést abban a tényben, hogy az ő prédikációja nem korlátozódhat azokra az emberekre, akikhez tartozik, hanem meg kell nyílnia mindenki felé.
Az Úr kiválaszt valakit, hogy sok mást, mindenkit elérjen
A Biblia szerint, amikor Isten meghív egy embert és szövetséget köt vele néhány feltétellel, akkor az ebben áll: kiválaszt valakit, hogy sok mást elérjen, ez Isten meghívásának a kritériuma. Az Úr minden barátja megtapasztalta az általa „kiválasztottság” szépségét, de felelősségét és éppúgy a súlyát is. Mindnyájan megtapasztalták az elbátortalanodást a saját gyengeségük vagy biztonságuk elvesztése esetén. Mégis a legnagyobb kísértés talán abban áll, hogy a kapott hívást kiváltságnak tekintik, de a hivatás sohasem privilégium. Sohasem mondhatjuk, hogy mi kiváltságosak vagyunk másokhoz képest, mert a meghívás szolgálatra szól. Isten ugyanis kiválaszt egyeseket, hogy rajtuk keresztül eljusson mindenkihez – tette hozzá apostoli szenvedéllyel Ferenc pápa.
Ennek révén kerülhetjük el azt a kísértést, hogy a kereszténységet egy kultúrával, egy etnikummal, egy rendszerrel azonosítsuk. Ezzel ugyanis elveszítené a valóban katolikus természetét, vagyis legyen mindenki számára, egyetemes természetű, nem pedig elsőrangú választottak kis csoportja. Ne felejtsük el – ismételte a pápa –, Isten kiválaszt valakit, aki által mindenkit szeret. Ez az egyetemesség távlata. Az evangélium nem csak nekem szól, hanem mindenkinek, ezt ne felejtsük el – kérte és zárta szerdai katekézisét a szentatya.
Ferenc pápa a háborútól szenvedő izraeli és palesztin delegációt fogadott
Ferenc pápa a katekézist követően köszöntötte a különféle csoportokat, majd kérte: „Ne feledkezzünk meg a kitartó imádságról azokért, akik a világ számos részén dúló háborúktól szenvednek, különösen is a meggyötört Ukrajnáért, valamint Izrael és Palesztina drága népeiért. Ma reggel két delegációt fogadtam, egy izraelit, akiknek rokonait túszként tartják Gázában, és egy másik, palesztin delegációt, akiknek a rokonai a Gázai-övezetben szenvednek. Ők nagyon sokat szenvednek, és hallottam, hogy mindketten szenvednek: ezt okozzák a háborúk, de itt túlléptünk a háborúkon, ez már nem háborúzás, ez terrorizmus! Kérem, haladjunk előre a békéért, imádkozzunk a békéért, imádkozzunk sokat a békéért. Az Úr tegye rá a kezét, az Úr segítsen megoldani a problémákat, és ne vigyük tovább azokat szenvedélyekkel, amelyek végül mindenkit megölnek. Imádkozzunk a palesztin népért, imádkozzunk az izraeli népért, hogy jöjjön el a béke! – kérte Ferenc pápa, majd áldását adta a jelenlévőkre.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
