Felpörgött világunkban, melyben legtöbbször a munkaszervezési folyamatokat helyezzük előtérbe, érdemes kiemelt figyelmet fordítanunk emberi mivoltunkra – ez volt a központi gondolata az Ignáci Pedagógiai Műhely november 16-i nemzetközi konferenciájának. Az érzelmi intelligencia a vezetés szolgálatában címmel, gyermekeket és fiatalokat segítő szakembereknek szervezett eseményen előadások és workshopok segítettek elmélyedni a témában, emellett Z-generációs fiatalok meséltek kihívásaikról, örömeikről, motivációjukról.
Az esemény előadói egyetértettek abban, hogy a 21. században pillanatok alatt szerezhetünk információkat, de közben saját magunkat elfelejtjük tanulmányozni. Pedig minél többet foglalkozunk belsőnk működésével, annál élesebb képet kapunk érzelmi világunkról, és így empatikusabbak tudunk lenni mások gyengeségeivel, sebezhetőségével.
„Az Emberfia nem fél az erejétől, hanem jól használja azt: gyógyít, felemel és engedi, hogy mások kibontakozzanak. Erről tanúskodik, hogy »nem úgy beszél, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van«” – indította a vezetésről szóló előadását Nevelős Gábor SJ. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora három elöljárót hozott fel jó példaként: Jézust, Loyolai Szent Ignácot és Ferenc pápát. A rendalapító példájából kiindulva arra bátorított: vezetőként Isten legyen a kiindulópontunk; amennyiben hozzá tudunk kapcsolódni, akkor másokhoz is. Ezt a gondolatmenetet folytatta dr. Ilse Dekker, az európai jezsuita iskolák hálózatának (JECSE) vezetője, aki szerint a kollégákkal való átfogó törődéshez holisztikus szemléletre van szükség, „a teljességre, és ne a tökéletességre törekedjünk”. A holland kommunikációs szakember azon dolgozik, hogy az embereket a munkafolyamatok elé helyezzük: nem elég a józan ész szempontjai alapján foglalkozni beosztottakkal, hanem érzelmi és lelkiállapotukra is oda kell figyelni.
Hogy a fiatalok miként tekintenek a krízisekre, ahhoz a Z-generáció, vagyis az 1995 és 2010 között születettek köré szerveződött kerekasztal-beszélgetésen hangzottak el támpontok. Szebellédi-Szabó Zsuzsa jezsuita öregdiák úgy véli, nekik alapélményük a bizonytalanság: a járványok, háborúk és gazdasági válságok közepette esélyük sincs például saját lakáshoz jutni. Ugyanakkor korosztályát a gyakori szorongás és depresszió ellenére az aktivizmus is jellemezi, olyan társadalmi ügyekben, mint az esélyegyenlőség vagy a klímaváltozás. Arany János cserkészvezető hozzátette, hogy ezekben az ifjakban erős a szabálykövetés iránti vágy, mert elvárják, hogy a dolgok legyenek átláthatók, rendszerezettek és praktikusak, miközben az „állandó triggereltség” állapotában élnek. Erre reflektált Boldvai Emese, aki kamaszként könnyen talált kapaszkodókat a problémáira – az interneten. A fiatal közösségszervező személyes tapasztalata, hogy az ignáci pedagógia nem szedi elemekre a tudásátadást, hanem komplex módon gondolkodik róla. Hozzátette, hogy a jezsuita szakkollégiumban csoportokban dolgoznak, ahol „a teamvezető a feladat végrehajtása mellett a tagokra és a közösségre is figyel”. Csertán Tamás, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákbizottságának korábbi alelnöke úgy látja, a Z-generáció tagjai számára felértékelődött az egyéni kísérés jelentősége, mert hamar elveszítik a lelkesedésüket, és könnyen kiábrándulnak. Az online is közvetített plenáris rész előadói között volt Gál Dóra pszichológus, aki interaktív gyakorlattal kezdett: a hallgatóság tagjai a mobiltelefonjuk segítségével három dolgot nevezhettek meg, ami szerintük kihívás egy vezető számára. A legtöbben a kommunikációt, a felelősséget és a konfliktusokat említették. A Mélylevegő Projekt társalapítója ezután öt tanácsot adott az érzelmi intelligencia fejlesztésére. Ebben a munkában a vágyott szerepeink „tortává formálásától” kezdve a problémáink „dobozolásán” át eljuthatunk odáig, hogy ítélkezés nélkül meghallgatjuk a másikat. Arról, hogy mit tanulhatnak a náluk idősebbektől, a kerekasztal-beszélgetésen Szebellédi-Szabó Zsuzsa a falun élő szülei természethez kapcsolódását említette, Boldvai Emese pedig az alázatot és a hosszú évek munkájának jelentőségét. Bíró hangsúlyozta, hogy „az empátia az első lépés egymás felé”.
A beleérzésről még korábban Nevelős Gábor SJ elevenítette fel Miguel Almeida, a portugál jezsuiták provinciálisa nemrég tett személyes vallomását: „Nem vagyok született vezető, nem viselem jól a konfliktusokat, és nem vagyok jó a folyamatok utókövetésében.” Ez az elsőre meghökkentő kijelentés a rektor szerint a „felvállalt sebezhetőségről” szól, és segít, hogy empatikusak tudjunk lenni mások gyengeségeivel szemben.
A konferencia délután workshopokkal folytatódott. Pattermann Kinga az intuícióról, Varga Péter az érzelmek és a teljesítmény kapcsolatáról, dr. Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga erősségeinkről és hiányainkról, Buzáné Kiss Judit a művészet szerepéről, Elek László SJ a jezsuita iskolai lelkigyakorlatos kultúráról, Prihoda Gábor és Nagy Ilona (a konferenciát szervező Ignáci Pedagógiai Műhely vezetője) pedig a pedagógia gyakorlatban megjelenő érzelmi intelligenciáról tartott kiscsoportos foglalkozást.
Szalma Botond
Fotók: Navratyil Benedek
Forrás: jezsuita.hu
