A betlehemi jászolról és annak szereplőiről szól a Ferenc pápa írásait, elmélkedéseit, beszédeit és homíliáit tartalmazó kötet, amely november 21-én jelent meg az olasz könyvesboltokban.
A Piemme olasz kiadó a Vatikáni Könyvkiadóval karöltve az olasz mellett spanyol, német és szlovén nyelven adta ki a könyvet, amelyhez a pápa írt előszót „Két ízben kívántam elmenni Greccióba. Először azért, hogy megismerjem azt a helyet, ahol Assisi Szent Ferenc kitalálta a jászlat, ami meghatározó volt gyerekkoromban is: szüleim Buenos Aires-i házából sosem hiányzott a karácsonynak ez a jelképe, még a fát megelőzően” – írja a könyv bevezetőjében Ferenc pápa, majd elmondja, hogy másodszor azért ment el Greccióba, hogy ott írja alá Admirabile signum kezdetű apostoli levelét a betlehemi jászol mai értelméről és jelentéséről. Mindkét alkalommal nagy hatást tett a szentatyára az a barlang, ahol a betlehemi, illetve a grecciói éjszakát párhuzamosan ábrázoló középkori freskó látható.
A kicsinység útján találkozunk Istennel
Mint írja, ez az élmény indította a pápát arra, hogy elmélyítse a keresztény misztériumot, amely szeret a legkisebb dolgokban rejtőzni. És valóban, Jézus Krisztus megtestesülése az isteni kinyilatkoztatás szíve marad, még ha könnyen el is feledjük, mert megnyilvánulása olyan diszkrét, hogy észre sem vesszük. A kicsinység ugyanis út ahhoz, hogy találkozzunk Istennel. Ahogy egy Loyolai Szent Ignácra emlékező feliraton olvassuk: „Non coerceri a maximo, sed contineri a minimo, divinum est”, ami nagyjából annyit tesz: isteni olyan eszméket követni, amelyeket nem korlátoz semmi létező, de amelyek egyben az élet legapróbb dolgaiban találhatók és megélhetők. Vagyis nem szabad megrettenni a nagy dolgoktól, előre kell menni és odafigyelni a kicsi dolgokra.
A jászolbeli pásztorok felismerik Isten arcát
Ezért fontos megőrizni a jászol szellemiségét, egészségesen megmerítkezni Isten jelenlétében, mely a kicsi, olykor banális, ismétlődő, hétköznapi dolgokban nyilvánul meg. Megtanulni lemondani a csábító, de rossz útra vivő dolgokról, hogy megértsük és kövessük Isten útját – ez a feladat vár ránk. Soha nem szabad belefáradnunk, hogy az imában kérjük a megkülönböztetés ajándékát. A jászolbeli pásztorok befogadják Isten meglepetését és csodálattal élik meg a vele való találkozást, imádva őt: a kicsinységben felismerik Isten arcát. Emberileg hajlamosak vagyunk a nagyságot keresni, de azt valóban megtalálni már ajándék: megtalálni a nagyságot a kicsinységben, melyet Isten olyannyira szeret.
Csillag életünk egén
Ferenc pápa így folytatja a betlehemi jászolról szóló könyv bevezetőjét: „2016 januárjában találkoztam Rietiből érkezett fiatalokkal éppen a gyermek Jézus oázisban, valamivel a jászol kegyhely fölött. Akkor nekik és ma mindenkinek emlékezetébe idézem, hogy karácsony éjjelén két jel vezet minket Jézus felismerésére. Az egyik a csillagos égbolt. Nagyon sok, megszámlálhatatlan csillag közül is kiragyog egy különleges csillag, mely a királyokat kimozdítja, útnak indítja, bár a cél még előttük sem világos. Így van ez a mi életünkben is: egyszercsak feltűnik egy különleges csillag, ami arra hív, hogy felvállaljunk egy döntést, válasszunk, elinduljunk egy úton. Erősen kell kérnünk Istentől, hogy mutassa meg azt a csillagot, ami előrébb visz minket szokásainknál, mert az a csillag fog elvezetni Jézus, a Betlehemben születő gyermek szemlélésére, aki azt akarja, hogy egészen boldogok legyünk.
A jászol az élethez szól
Azon az éjjelen, amelyet megszentelt az Üdvözítő születése, egy másik fontos jelet kaptunk: Isten kicsinységét. Az angyalok megmutatják a jászolban született gyermeket a pásztoroknak. Nem a hatalom, az önelégültség vagy a gőg jelét. Nem. Az örökkévaló Isten egy védtelen, szelíd, alázatos emberi lényben ,,alacsonyítja le” magát. Isten lehajol hozzánk, hogy mi vele járhassunk és hogy mellénk léphessen, ne fölénk és távol tőlünk. Ámulatot és csodálkozást érez mindenki, kicsik és nagyok a betlehemi jászol előtt, mely mint egy élő evangélium csorog le a szentírás lapjairól. Nem fontos, hogyan rendezzük be a jászlat, lehet mindig ugyanolyan vagy évről évre változó. Az a fontos, hogy az élethez szóljon.
Az első, grecciói jászol
Szent Ferenc első életrajzírója, Celanói Tamás írja le 1223 karácsonyának éjjelét, melynek nyolcadik centenáriumát ünnepeljük idén. Amikor Ferenc megérkezett, ott találta a jászlat szénával, az ökörrel és a szamárral. Az emberek leírhatatlan, korábban sosem érzett örömöt éltek át, amikor meglátták a karácsonyi jelenetet. Aztán a pap az istállóban ünnepélyes szentmisét mutatott be, megmutatva a kapcsolódást Isten fia megtestesülése és az eucharisztia között. Ott, akkor Greccióban nem voltak szobrocskák: a jászlat azok hozták létre és élték meg, akik jelen voltak.
Ferenc pápa a betlehemi jászolról szóló kötet bevezetőjét így zárja: „Biztos vagyok benne, hogy az első jászol, mely nagy evangelizáló művet valósított meg, ma is ámulatot és csodálatot kelthet. Így az, amit Szent Ferenc azzal az egyszerű jellel megkezdett, napjainkig hitünk szépségének tiszta kifejezési formája marad.”
Gedő Ágnes
Forrás: Vatican News
Fotó: Vatican Media, CNS
