Pályaorientációs és művészeti táborban vettek részt a Traian Vuia Szakképző Líceum, a Ion Vlasiu Technológiai Líceum és az Avram Iancu Technológiai Líceum tíz-tizenkettedikes diákjai. A foglalkozássorozatot a Gyulafehérvári Caritas Továbbtanulási és pályaválasztási tanácsadás, valamint a Fiatalok a változásért projektjeinek munkatársai szervezték a marosvásárhelyi Emerald Hotelben október 30. és november 2. között. Az ifjúsági mentorok abból a célból rendezték meg az eseményt, hogy ismertessék az érettségi előtt álló fiatalok továbbtanulási lehetőségeit, és készségeiknek megfelelő karrierutakat sorakoztassanak föl előttük. Ennek érdekében egyetem- és céglátogatásra, street dance táncoktató és cégvezető előadásaira vitték el őket, emellett művészeti műhelymunkákat is szerveztek számukra.
Első nap
Az ismerkedésben a kutyás képkártyák segítettek, amelyek különféle érzelmi állapotokban ábrázolták a jószágokat. A táborlakóknak ki kiellett választaniuk a pillanatnyi hogylétüket leginkább tükröző kártyát. Amíg döntésüket indokolták, fölvázolták elvárásaikat is, amelyeket a foglalkozásokkal és önmagukkal szemben támasztottak. Kendővel elsötétített szemmel haladtak végig egy valóságos kötél mentén, amely képzeletbeli céljaik felé vezetett. Önkéntesek kísérték, eltérítő, elbátortalanító hangok kísértették őket. Sikeresen vették az akadályokat. Később talán döbbenten gondoltak vissza élményeikre, amelyeket a Kötélpálya nevű játék során szereztek. Talán tudatosodtak helyzetek, amikor lehúzó erejű környezetüknek sikerült lelomboznia őket, vagy fölismerték a jövőbeni akadályok veszélyeit.
Ebéd után kiderült: nem lesz vacsora. Hacsak nem maguk a fiatalok készítik el. A szervezők három csoportra osztották, majd bevásárolni küldték őket. Egyik csapatnak húst, a másiknak a körítés hozzávalóit, a harmadiknak a desszert alapanyagait kellett beszereznie. A találkozó a Caritas Házban volt. Az első csoport csirkemellet grillezett az udvaron, a második krumplit fűszerezett, gombát töltött a konyhában, a harmadik kávéban úsztatta a piskótarudakat az ebédlőben. A főzés összerázta őket. Vidámak voltak, beszélgettek, viccelődtek. Estére, mint a habzóbor, úgy pezsegtek. Jókedvűen fogyasztották el az ételeket. Vitték magukkal a finomságok ízét, az élménygazdag nap emlékét.
Második nap
„Please, don`t stop the music!” – dübörgött Rihanna slágere délelőtt tízkor a Blessed Dance Stúdióban. Bery Adél street dance oktató tartott táncórát a fiataloknak. Bemelegítés, majd egyszerűnek tűnő lépések és koreográfiák gyakorlása következett. Ellazultak az izmok, könnyeddé váltak a mozdulatok, élvezetes lett a tánc. Néhányan úgy gondolták: nem nekik való, de voltak, akik jelezték: szívesen elmennének egy hosszabb tanfolyamra. A táncosnő biztatta a fiatalkorúakat: merjék követni álmaikat, tegyenek értük, legyenek türelmesek és kitartóak akkor is, ha a sikerek lassabban jönnek, mint szeretnék. Végül Szőcs Dorottya és Berei Norbert, a tábor kommunikációs csoportjának gyakornokai, interjút készítettek a táncoktatóval, amelyben a művésznő pályafutásának történetéről beszélt.
Ötletelés, forgatókönyvírás, jelenetalkotás, színház és film volt a témája annak a műhelymunkának, amelyet Szabó Róbert Csaba és László József vezettek egy kisebb csoport fiatalnak a tábor ideje alatt. Ezzel párhuzamosan Kiss Levente dobkurzusán a „ti-ti-tá” és más lüktető ritmusok lendülete sodorta magával a zenét kedvelő középiskolásokat. Az ebédlőben önmagukról alkottak képkollázst Fábián Gabriella tanítványai, a nap eseményeit pedig a kommunikációs csoport tagjai követték végig fényképezőgéppel és okostelefonnal a kezükben.
Bőven volt mit dokumentálniuk, hiszen a táncóra, a műhelymunkák és az ebéd után egyetemlátogatás következett. A Sapientia EMTE különböző képzési lehetőségeivel ismerkedhettek meg a fiatalok. Az egyetem professzorai bemutatták a Kommunikáció és közkapcsolatok, a Közegészségügyi szolgáltatások és politikák, az Automatika és alkalmazott informatika, valamint a Fordító és tolmács szakokat interaktív játékokba vonva az érdeklődőket. Érdekesek voltak a robotok, léleknyugtató a könyvtár, szemgyönyörködtető az esti kilátás.
Harmadik nap
Szathmáry Zsolt cégvezető, a St. Georgius Manager Club elnökének előadását hallgathatták meg a diákok. Együtt alkották meg az ideális menedzser és alkalmazott portréit, amelyekről már a tulajdonságok összeírása közben kiderült: nem léteznek. Valóságosak viszont: az egyén személyiségjegyei, adottságai, képzettségi szintje, céltudatossága, vagy annak hiánya és tettrekészsége. A vezető elmondta: hiteles és bizalomkeltő, ha egy jelentkező kényelmes öltözetben jelenik meg az állásinterjún, főleg, ha nem jellemző rá a kiskosztüm viselete. Ugyanez vonatkozik a viselkedésre is: kiábrándító, ha valaki megjátssza magát, és ez kiderül róla már az első napokban. A tinédzserek számára a legizgalmasabb, egyben a leginspirálóbb információ az volt, hogy a menedzser görögdinnye árusításával kezdte karrierjét.
A nap további részében alkotásaikat fejezték be a fiatalok. Elkészültek a rövid filmjelenetek, a képkollázsok, a Facebook bejegyzések, a három felvételből összevágott kisfilm és a tábori események fényképalbuma videó formátumba csomagolva. Délután a FOMCO cégcsoportot látogatták meg a középiskolások. Tetszett nekik, hogy felkészülten és szervezetten fogadták őket. Meglepődtek mindazon iparágak sokaságán, amelyekkel a cég munkatársai foglalkoznak. Legjobban a Sikergúla ragadta meg őket, amely minden nap emlékezteti az érkezőt mindazon tevékenységekre, amelyeket az adott napon, évben és az elkövetkező időszakban meg kell tennie ahhoz, hogy céljait elérje 2025-re.
A napi események átbeszélése után a fiatalok egy különleges vacsorát fogyasztottak el a Casa Petrina étteremben, ahol élénkségük és jókedvük egyre csak fokozódott.
Negyedik nap
Reggel vidáman ébredtek, de érezhető volt egy kis szomorúság a levegőben. Az összeszokott társaság nehezen gondolt hazatérésre. A délelőtt jó alkalom volt arra, hogy bemutassák egymásnak alkotásaikat. A dobkurzus résztvevői egy rövid ritmusgyakorlattal derítették jobb kedvre társaikat. A forgatókönyvíró csoport filmjelenetei nagy tetszést arattak: nevetés, egymás játékának hangos véleményezése, tapsolás kísérték a vetítést. A kommunikációs csapat fotóin és videóin is jól mulattak. A fényképek rögzítették a képzőművészeti műhelymunka résztvevőinek kreatív alkotásait is. A munkák megtekintése után a fiatalok beszámoltak gyakorlatozásaik tapasztalatairól. Sokan közülük komfortzónájukból léptek ki, amikor új tevékenységeket próbáltak ki. Néhányan megerősítéseket kaptak tehetségeikre vonatkozóan, vagy bebizonyosodott: nincs adottságuk adott területekhez. Sokuk számára megdöbbentő volt: mennyi munka van egy pár perces jelenet, vagy egy interjú elkészítése mögött.
Orbán Júlia
