A segesvári Szent József-plébánia tagjai és a Csíkdelne-Csíkpálfalva-plébánia hívei találkoztak november 11-én, együtt imádkoztak és kölcsönösen erőt merítettek egymás hitéből. A két közösség lelkipásztorainak gondolatait olvashatják.
Miután a marosvásárhelyi főesperességen ismertették az adventben kezdődő pasztorális év témáját, az imádság és a közösség évét, azt fontolgattam, hogy be kellene melegíteni és ilyen módon is felfrissíteni a közösséget az előttünk álló és ránk váró munka megkezdése előtt. A segesvári Szent József-plébánia közösség nyitottságában 63 testvért erősített meg a Szentlélek, olyan formában is, hogy járjunk együtt ebben az ügyben. Kilépvén, még akkor is, ha nem egészen tudjuk mi vár ránk, higgyünk abban, hogy aki kockáztat, mint a boldogságos Szűz Mária, Istenben nem csalatkozik. Ezért közösségi kilépésünket a somlyói Segítő Szűzanyához terveztük. Majd valamennyi idővel később Csíki Szabolcs plébánossal tovább gondolva abban erősített meg a Szentlélek, hogy kínáljunk fel bővebb lehetőséget a ránk bízott nyájnak: megállást, találkozást, a feltámadott Krisztusra és lelkünk lelki műveltségére való odafigyelést.
Amit a csíkpálfalvi és csíkdelnei közösségtől kaptunk (változatos tanúságtételek, vendéglátás, a közösségi öröm és hálájuk kifejezése, a feltámadott Krisztus eleven jelenléte), felfrissítette a segesvári közösséget. Csíkpálfalván és Csíkdelnén élő az egyház. Az egység tapasztalatával, az együttjárás műveltségével lettünk gazdagabbak. Kilépvén felfrissített és lángot adott a feltámadott Úr, hazatérve reményeink szerint apostolkodva imádkozhatunk és építhetjük a közösséget!
Puskás Attila segesvári plébános
Gyakran gondolkodom, hogy mi az egyház, illetve mitől tudunk még inkább egyházias gondolkodásúak és stílusunkban is élők lenni. Amikor együtt vagyunk, amikor tudunk tenni valami szépet Istenért és egymásért, amikor meg tudunk bocsájtani, amikor tudunk ünnepelni, amikor tudunk együtt szenvedni és együtt örülni… ez és ilyen az egyház. Lelkipásztorként fontosnak tartom, hogy legyenek megállóink. Idén néhány olyan helyre zarándokoltunk, ahol az életnek van íze és sugárzása. Aztán elérkezettnek éreztük, ha valaki hozzánk érkezik, mi is tudjuk fogadni, meg tudjuk mutatni azt, amink van, ami a miénk, ennek tudatosítása számunkra is megerősítő. A szándékok találkozása nyomán örömmel fogadtuk a segesvári egyházközséget. Ajándék volt együtt imádkozni, szentmisét ünnepelni és tervezni, kell nekünk a testvériség, a folytatás.
Csíki Szabolcs csíkdelnei-csíkpálfalvi plébános
