A marosvásárhelyi katolikus iskola védőszentje Szent Imre herceg, akinek ünnepén az iskola közössége minden évben szentmisén vesz részt a Keresztelő Szent János plébániatemplomban. Ebben az évben az ünnepi szentmise szónoka Péter Arthur főesperes volt, aki beszédében a szentek egyik legfontosabb tulajdonságát emelte ki: az Isten-hordozó, Istent mindenkinek visszatükröző embert állította példaképül a diákok elé.
„Szent az, akivel ha találkozol, nincs kétséged, hogy van Isten. Látszik az arcán, érződik a beszédén, viselkedésén, megmutatkozik a cselekedeteiben” – mondta a főesperes, majd rákérdezett a jelenlevőkre: vajon az, aki találkozik velük, mit lát meg bennük? Úgy élnek-e, úgy viselkednek-e, hogy velük találkozva is ugyanez a meggyőződés ébredjen az emberekben?
„Egyszer egy művész mondotta: ha visszatekintek életemre, úgy tűnik, mint egy akadályverseny, melyen én magam voltam a legnagyobb akadály. Így vagyunk a szentséggel is. Életünk során sokszor mi saját magunknak vagyunk a legnagyobb akadály. Valahányszor projektálunk, mentségeket keresünk, másokat hibáztatunk a történtekért, saját magunkat akadályozzuk abban, hogy a helyes útra találjunk. Az életszentség nem más, mint a folyamatos megtérés, folyamatos visszatalálás a helyes útra” – hangzott el a prédikációban. Az ünnepet a Keresztelő Szent János plébánia ifjúsági szkólájának éneklése tette szebbé.
A szentmise végén a cikluskezdő osztályok diákjai ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy az iskola lelki-szellemi tanításához méltó diákok lesznek: törekednek az igazmondásra, a saját tetteikért, társaikért és környezetükért való felelősségvállalásra; továbbá elfogadóak és együttműködőek lesznek. Tehetségüket, talentumaikat okosan használják, és képességeik szerint megsokszorozzák, életük döntéseiben és nagy kérdéseiben pedig tudatosan keresztény válaszokat igyekeznek keresni.
Az eddigi évekhez hasonlóan idén is egy Szent Imre életpéldájából merített mottót választott az iskola, amely a tanév során a diákok törekvéseinek fókuszában áll: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert belőle indul ki az élet!”
Fotók: Velicsek László Miklós
