Juan Correa (1646–1716) a 17. század végén és a 18. század elején élt és alkotott mint kiemelkedő mexikói festő. Alkotóéveinek legtermékenyebb időszaka 1671 és 1716 közé tehető. Élete során a legkiemelkedőbb művészek közé sorolható Új-Spanyolországban, Cristóbal de Villalpando mellett. A művészettörténészek közül sokan Correát és Villalpandót tartják a mexikói barokk festészet fő képviselőinek. Correa főként vallási témák megjelenítésében tekinthető kiemelkedőnek. Két leghíresebb festménye közül az egyik a mexikóvárosi katedrális sekrestyéjében található és a Szeplőtelen Fogantatást ábrázolja. A mexikói tepozotlani jezsuita templom (ma Alkirályi Múzeum) számára is festett fontosabb műveket. Jelen írásunkban egy szintén vallási témát feldolgozó alkotását szeretnénk bemutatni, amely Spanyolország nagy szentjét, Avilai Szent Terézt ábrázolja.
A Jézusról nevezett Szent Teréz, a karmelita rend reformszemélyisége a nagy misztikusok közé sorolható. Látomásait és misztikus élményeit naplójában jegyezte fel, és pont ezen élmények miatt rengeteg meg nem értést kellett elszenvednie. A hagyomány szerint egyik látomásában egy szeráf az isteni szeretet lángjával döfte át szívét. Ezek után Teréz mégsem a misztikus élményeket tekintette fontosnak, hanem azt, hogy az akaratunk belehelyezkedjen az Isten akaratába.
A Correa által megalkotott festményen Teréz úgy áll előttünk, mint rendalapító, kezében ezen szolgálat jelképével, a pásztorbottal. Elsőként furcsának tűnhet számunkra, a szerzetesi ruhához nem illő kalap, amiben a művész megjeleníti. Viszont, ahogyan a pásztorbot, ezen jelkép is többletjelentést hordoz. A kalap a legtöbb esetben mint püspöki jelkép értelmezhető, Teréz esetében pedig egyháztanítói tekintélyét emeli ki. Avilai Szent Teréz azon nők csoportjához tartozik, akiket az egyház mint mindenki számára követendő példaképeket és tanítókat állít elénk.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/42-es számában.
