Az egyházközségi lapok és honlapok szerkesztőinek, a plébániák, egyházmegyék, szerzetesközösségek kommunikációjába bekapcsolódó munkatársaknak XXI. országos találkozóját Budapesten tartotta a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) és a Magyar Kurír október 27. és 29. között. A három nap során a résztvevők bepillanthattak a Katolikus Rádió, a Magyar Kurír, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) médiamunkájába is. A péntektől vasárnapig zajló eseménynek a D50 Kulturális Központ és Hotel adott otthont.
Huszonegyedszer hirdette és szervezte meg a MAKÚSZ és a Magyar Kurír továbbképzés, kapcsolatépítés, tapasztalatcsere céljából a sajtóapostolok találkozóját, melynek ezúttal Budapest adott otthont. Olyan elkötelezett emberek gyűltek össze, akik hosszú évek óta írják, szerkesztik plébániájuk, egyházmegyéjük honlapját, újságát, illetve vesznek részt sajtóreferensként, munkatársként egyházmegyéjük, szerzetesrendjük kommunikációs feladataiban. A résztvevők nagy része Magyarország különböző egyházmegyéiből érkezett az eseményre. Jómagam és szatmári kolléganőm, Szűcs Tímea az erdélyi Mária Rádió képviseletében voltunk jelen. A Nagyváradi Egyházmegyét a Szent László-plébánia munkatársai képviselték. Az eseményen sajtóapostolként, azaz: önkéntes és foglalkozásszerű médiamunkásokként, elkötelezett közvetítőként, az egyház üzenetének hordozóiként vettünk részt.
A találkozó első napján, pénteken, a délutáni megérkezést követően, idegenvezetéssel körbe jártuk a Szent István-bazilikát, megismertük annak kincstárást és megtekintettük a panorámateraszt. Ezt követően szentmisén vettünk részt ugyancsak a Szent István-bazilikában.
Visszatérve a rendezvény fő helyszínére, a vacsorát követően Hogy vagy? körrel zárult az első nap, melynek keretében kötetlenebb formában is találkozhattunk, közelebbről is megismerhettük egymás munkásságát, annak kihívásait és örömeit. Szombat reggel Sümeghy Kata, az MKPK Sajtóosztály munkatársa tartott előadást A katolikus egyház megjelenése a közösségi médiában címmel. Az előadó többek között bemutatta az alig egy éve működő magyar katolikus egyház közösségi felületeit, valamint elmondta: a közösségi média lehetőség, melyet meg lehet ragadni, ha meg szeretnénk szólítani a ma emberét is, de nem kényszer. Az előadásból azt is meg tudtuk, hogy mi az első lépés abban az esetben, ha egy közösségi oldalt most szeretnénk elindítani.
Az első és legfontosabb, hogy fogalmazzuk meg konkrétan, mi a célunk vele: híradásra, spiritualitásra, kapcsolatépítésre, jó gyakorlatok bemutatására, netán szórakoztatásra szeretnénk használni. A cél után jöhet a célközönség, az erőforrás, a felület kiválasztása. A tartalommal kapcsolatban elmondta, törekedjünk a posztok értékteremtő voltára, a lelki tartalom és híradás váltakozására, a más felületekkel való együttműködésre, minőségi képek kiválasztására, valamint a kommentek moderálására. Végezetül néhány tippet is adott arra vonatkozólag, hogy mitől válhat egy tartalom érdekfeszítővé, mi az, ami segíti az online felületeken való hatékony és gyümölcsöző kapcsolattartást. Olyanokat említett, mint: tegyünk fel kérdéseket, kérjünk véleményt, válasszunk megfelelő képet, ösztönözzük cselekvésre a követőinket, válaszoljunk a hozzászólásokra, vigyünk humort a posztokba, gyártsunk minél több saját tartalmat stb.
Az előadás után a Magyar Katolikus Rádió székhelyét kerestük fel, ahol Szikora József főszerkesztő vezetett körbe, mutatta be a rádiót, valamint élő adásba is bepillanthattunk. Mint megtudtuk: a Magyar Katolikus Rádiót a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2004-ben hozta létre azzal a céllal, hogy a magyar társadalomban a keresztény világnézetet, életfelfogást megerősítse és terjessze. Közszolgálati műsorstruktúrájával segít eligazodni és tájékozódni a közélet számtalan területén és a mindennapok kérdéseiben. A küldetésnyilatkozatban, nagyon frappáns megfogalmazásban, a következő áll: Azt akarjuk, hogy műsoraink egyre jobb, egyre alaposabb, egyre hasznosabb döntéseket tudjanak a saját és közösségük életéről. Hogy napról napra jobban tudják szeretni a feleségüket, férjüket, szüleiket, hogy legyen több jó szavuk a gyerekeikhez, hogy hűségesek tudjanak lenni a barátjukhoz, szerelmükhöz, nemzetükhöz, hogy jól tudják befektetni a pénzüket, hogy eligazodjanak a politika világában, hogy gyönyörködtesse őket egy operarészlet, lelkesítse egy rocksláger, andalítsa egy érzelmes táncdallam. A Magyar Katolikus Rádió jelenleg 24 földfelszíni URH frekvencián sugározza műsorát, elvi vételkörzetükben élők száma meghaladja a négy millió főt. Napi hallgatottságuk a legutóbbi mérés szerint 207 000 fő. A rádióban tett látogatást ebéd követett, majd idegenvezetéssel megtekintettük a Mátyás-templomot.
Délután Kuzmányi István főszerkesztő által megismerkedtünk a Magyar Kurír és az Új Ember munkájával. Mint elmondta: a Magyar Kurír a magyar katolikus egyház 1911 óta folyamatosan megjelenő lapja. Kiadója az MKPK által alapított Magyar Kurír Szerkesztősége és Kiadóhivatala, Közép-Európa legrégibb katolikus hírügynöksége. A katolikus nyomtatott sajtótermékek között Európában az első, amelyik a katolikus egyház elhatározásából online felületre váltott 2005-ben. Napi látogatottságuk 20 000 fő.
Az Új Ember katolikus napilap a magyar keresztény sajtó legnagyobb példányszámú és egyik legrégebbi orgánuma – tudtuk meg az előadásból. A második világháború után, 1945. augusztus 9-én jelent meg az első száma. Jelenleg tizenkét oldalas újság a hétmillió hívet számláló magyar katolikus egyház legfontosabb kommunikációs eszköze.
Az előadás után vasárnap előesti szentmisén vettünk részt a terézvárosi Avilai Szent Teréz-templomban. A szombati programsor vacsorával és kötetlen együttléttel zárult. A találkozó utolsó napjának reggelét Székács István előadása nyitotta, aki az olvasószerkesztő hasznáról és káráról osztott meg hasznos és gyakorlati útmutatókat, tapasztalatokat. Ezt követően a Magyar Kurír fotósai, Merényi Zita és Lambert Attila mutatta be az elmúlt évek lencsevégre kapott pillanatait, kiemelkedő és extrém eseményeit.
A sajtóapostolok XXI. találkozója kiértékelő körrel zárult. Mit hoztunk haza, magunkkal? Manapság gyakran feltesszük a kérdést: kell-e nyomtatott sajtó, szükség van-e rá? Természetesen kell a sajtó is, kell a napilap, amely az élet elhömpölygő hullámait az egyház világnézetének a reflektorfényével világítja meg, amely különböző területek változatosságán keresztül elmondja a katolikus felfogást: félreveri a harangot, sorba állít, bátorít és győzelemre visz. Az egyház ma az eddigieknél is nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítson a napisajtónak, amikor látja, hogy híveinek csak egy része ül vasárnaponként a templom padjaiban, igen sokan közülük távol vannak. Akik azonban nem hallgatják meg a vasárnapi szentbeszédet, azok még elolvashatják a lapban. Nem mintha helyettesítené a lap a templomi jelenlétet, mégis a lapot, a sajtót mindenhová el lehet juttatni: utcákra, éttermekbe, hivatalokba, otthonokba, kórházakba, beteg ágyakba. Mindenhová el lehet vinni, még ha egyszer, kétszer, tízszer vagy százszor is visszautasították már. Az újság nem válik lényegtelenné, a sajtó az evangélium égisze alatt fontossággal bír. Végezetül vigyük magunkkal X. Piusz pápa szavait: Hiába építünk iskolákat és templomokat, ha nincs sajtónk!
Ferencz Emese
