Andrea del Sarto Andrea d’Agnolo di Francesco di Luca néven látta meg a napvilágot Firenzében 1486. július 16-án. Mivel apja, Agnolo szabó, ami olaszul: sarto, „del Sarto” néven vált ismertté. 1494-ben Andrea ötvösmesterséget, majd Gian Barile néven ismert mester mellett fafaragást és festészetet tanult.
Andrea idősebb barátjával, Franciabigióval közös stúdiót nyitottak és közös szálláson is éltek a Piazza del Granon. Partnerségük első terméke Krisztus megkeresztelkedése lehetett a firenzei Compagnia dello Scalzo számára, amely egy monokróm freskósorozat első példánya. Mire a partnerség felbomlott, Sarto festészeti stílusa teljesen egyedivé és önállóvá vált. Az Encyclopædia Britannica szerint „pályafutása során a firenzeiek körében kivételes érdeklődés jellemezte a színek és atmoszféra hatásai, valamint a kifinomult informalitás és az érzelmek természetes kifejezése” iránt. A következőkben egy olyan munkáját szeretnénk közelebb hozni az olvasókhoz, amelyen Máriát más szentekkel együtt ábrázolja, és egészen sajátos néven vált ismertté.
A Hárpiák Madonnája Szűz Máriát és a karjában tartott gyermeket egy talapzaton ábrázolja. Két oldalán láthatjuk Szent Ferencet és Szent János apostolt, amint a nézőt szemlélik, lábaiknál pedig kerubok rajzolódnak ki. A talapzatot néhány hárpiaként értelmezett női alakot ábrázoló dombormű díszíti, így született a festmény neve is. Az eredetileg 1517-ben a San Francesco dei Macci kolostor számára készült oltárképként csodálhatták a nézők, ma viszont Uffiziben található. A figurák Leonardo da Vinci-szerű aurájúak, kompozíciójuk stabil piramisa pedig egységes szerkezetet biztosít. Merev ragaszkodása bizonyos szempontból klasszikusabb, mint Leonardo da Vincié, de kevésbé klasszikus, mint Fra Bartolomeo Szent Család-ábrázolásai.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/44-es számában.
