Különleges, történelmi visszatekintővel, kiállítással egybekötött eseménynek adott otthont október 17-én, kedden este a kolozsvári Szent Mihály római katolikus plébánia udvarán lévő, gyönyörűen restaurált, hívekkel, nőszövetségi tagokkal, papokkal és meghívottakkal megtelt hittanterem: a Római Katolikus Nőszövetség megalakulásának 200. évfordulóját ünnepelték.
A rendezvényen az elmúlt két évszázadra visszatekintő ritka portrék, korabeli fényképek, meghívók, dokumentumok voltak kiállítva.
Bevezetőjében a házigazda szerepét is betöltő László Attila főesperes-plébános megosztotta a jelenlevőkkel a bicentenárium megünneplése fölötti örömét. Hangsúlyozta, hogy már székelyudvarhelyi plébánosi szolgálata idején fontosnak, elismerésre méltónak tartotta a nőszövetség munkáját, örömmel fogadva, hogy aktívan részt vesznek az egyházközség életében. Három éve kezdődött el kolozsvári munkássága, itt is várakozással kíséri a nőszövetség jelenlétét, munkáját, és támogatásáról biztosította a további gazdag jövő formálásában. Bármikor nyitott a nők részéről érkező minden javaslatra, számíthatnak segítésére – mondta.
Ezt követően gróf Mikes Borbála üzenetét Rekita Rozália színművész olvasta fel.
A múltat elsőként Balogh Gizella nyugalmazott tanár idézte: Erdély a 17. századtól az 1867-es kiegyezésig saját törvényhozással, saját kormányszervekkel rendelkezett. A Főkormányszék, azaz a Gubernium vezetőjét Bécs nevezte ki, de csak az erdélyi országgyűlés jelöltjei közül I. Ferenc osztrák császár 1822-ben báró Jósika Jánost nevezte ki a Gubernium elnökévé. Felesége, gróf Csáky Rozália palotadáma 200 évvel ezelőtt, 1823-ban megalakította az Erdélyi Nemes Jóltevő Asszonyi Egyesületet. Az elnevezés archaikus, de beszédes. Jelzi a tagság társadalmi osztályát, és megjelöli az egyesület nemes célkitűzését, feladatát.
A működéshez szükséges összeget a 77 arisztokrata személyből álló tagság adta össze. Az adakozók listáját a császárné, Auguszta Krisztina nyitotta meg.
Az elnökasszony az összegyűlt összeget nem osztotta szét a szegények között, hanem közhasznú és hosszú távon jövedelmező befektetésbe kezdett. Akkor határozta el a Népkert, azaz a mai kolozsvári Sétatér kialakítását, amely 200 év múltával is dísze a városnak. Valóban közhasznú befektetés volt. Ugyancsak a város hasznára uszodát és feredőházat építtetett. Dolgozóházat alakított ki, ahol minden rászoruló teheteségéhez és erejéhez mérten dolgozhatott, gyapjút mosott vagy fésült, fonta-szőtte pokrócnak, kendert és lent dolgoztak fel, stb. 1948-ban életbe lépett a kommunista rendszer alkotmánya, amely államosította az egyházi intézmények vagyonát. Püspökségeket számoltak fel, megszüntették az egyházi iskolákat, intézményeket. A nőszövetség elnökét, gróf Bethlen Györgynét (született báró Jósika Paula) kényszerlakhelyre száműzték. De a szeretet tüzét nem sikerült elfojtani – tisztelet illeti azok emlékét, akik 200 évvel ezelőtt ezt a tüzet megrakták és azokét is, akik a történelem viharai között a lángot tovább- és továbbadták.
A nőszövetség azokat a katolikus vallású nőket igyekszik tömöríteni, akikben fokozottabb mértékben él a felelősségteljes keresztény szeretet. A szövetség azonosul az egyház célkitűzéseivel, Krisztus szeretetparancsának megvalósítására törekszik. Az egyház a folytonosság biztosításának alappillére volt, ma is az, és bízunk benne, hogy az is marad! – hangsúlyozta Balogh Gizella.
És hogy a szeretet lángja még mindig pislákol, bizonyítja, hogy az ünnepségen a Szent Mihály Nőszövetség – csak ebben az esztendőben immár a negyedik – napvászonra modern hímzéssel készült oltárabroszt adott át László Attila főesperesnek, a Szent Mihály-templom plébánosának.
Schuller Hajnal, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója arra emlékezett vissza, hogy egy nőket, fiatalokat tömörítő keresztény evangélizációs fórumban, az 1989-es rendszerváltást követően alakult kolozsvári Szent Mihály-plébánia nőszövetségében – amelyet Balogh Gizellával együtt vezetett – fejthetett ki szolgálatot, a Szent Gábor Ifjúsági Fórum keretében. Úgy gondolja – mondta –, kötelességünk a világ elé állni, és a tétlen szemlélődés helyett tettekkel bizonyítani, hogy lehet és érdemes másként is élni. Mialatt a modern kultúra a maga fejlettségével a külsőség megszállottja és azt a hamis képet nyújtja, hogy nőkként a külső szépség a boldogság egyik kulcspontja, addig a keresztény világban a nő a külseje helyett a jelleme áll a fókuszban. A Római Katolikus Nőszövetség küldetése kapcsán kiemelte, hogy az keresztény, életvállaló irányzat.
Emlékeztetett arra, amikor a 2000-es évek elején magasztos ünnepség keretében felszentelték a Szentegyház utca 6. szám alatti impozáns egyházi épületszárnyban – a főegyházmegye főpásztora, egyházi és politikai személyiségek, valamint a civil társadalom számos meghívottja jelenlétében – a Római Katolikus Nőszövetség intézményét, a Filantróp Orvosi és Gyógyszerészeti Segélyszolgálatot, valamint a Caritas Római Katolikus Szeretetszolgálat székházát. Czirják Árpád pápai prelátus, a Szent Mihály-plébánia akkori főesperes-plébánosa ünnepi beszédében hangsúlyozta: ,,Az egyháztanács és a munkatársak örömmel vállalták ezt a munkát, abban a meggyőződésben, hogy ezek az intézmények az eredményes evangélizációs munka és lelkipásztori szolgálat javát szolgálják.”
A Szent Gábor Ifjúsági Fórum a fiatalok nyelvén próbálta megvalósítani azt, amit így fogalmazott meg célkitűzésként: az ifjúság tanúságtétele az evangélium szellemében, a keresztény ifjúság lelki-szellemi megújulásának szorgalmazása, a jövő magyar katolikus értelmiségének felkarolása és a nemzeti kultúra értékeinek ápolása és terjesztése. Azóta a fiatalok felnőttek, és most már gyermekeikkel folytathatják az evangélizációs szolgálatot.
Fábián Mária, a nőszövetség korábbi elnöke elmondta, hogy a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség alakuló gyűlését 1990. március 14-én tartották, az első összejövetelen 54-en vettek részt, nagyrészt nyugdíjasok. „Másokért kérni – másokért adni!” – ezzel a jelszóval indították el tevékenységüket, amely három területre terjedt ki: a hitélet elmélyítése a lelkekben; a nemzeti kultúra értékeinek a védelme, terjesztése; karitatív munka végzése. Kovács Sándor néhai főesperes-plébános őt bízta meg a nőszövetségi tevékenység irányításával. A hitélet területén Fábián Mária bevezette a vasárnapi nagymise előtt, valamint a májusi és októberi ájtatosságokon a rózsafüzér imádkozást, amit a Mária Rádió felkérésére is szívesen vállaltak. A szentségimádásokon egymást felváltva, óráról órára beosztva vettek részt, biztosítva az állandóságot. Külön bibliaórákat szerveztek, az úrnapi körmeneten abroszt, virágot vittek, feldíszítették az oltárokat. Ugyanakkor szoros kapcsolatot ápoltak a piarista öregdiákokkal és a volt marianumista diáklányokkal, nem utolsó sorban Fodor György piarista konfráterrel. Állandó jelleggel látogatták az időseket és betegeket. Fontos feladatként fogadták a Márton Áron-zarándoklat résztvevőit, akiket jelenlegi főpásztorunk, Kovács Gergely érsek – abban az időszakban Rómában a Kultúra Pápai Tanácsa irodavezetője, valamint Márton Áron püspök szentté avatási ügyének posztulátora – vezetett. Kiemelt figyelmet fordítottak Isten szolgája Márton Áron munkásságának bemutatására. Tiszteletére kilencedet szerveztek, amelyet minden hónapban más-más templomban tartottak, kezdve a kolozsvári piarista templommal (ahol ifjúsági, egyetemi lelkészként szolgált), befejezve a gyulafehérvári székesegyházban. Nemzeti kultúránk ápolása céljából megünnepelték a magyar kultúra napját, március 15-ét, megemlékeztek az októberi eseményekről, bemutatták több nagy költőnk, írónk munkásságát. A karitatív munka területén sokgyermekes, nehéz sorban élő családokat, betegeket látogattak meg, a rászorulóknak élelmiszercsomagokat, orvosi segédeszközöket vittek, utóbbiakat a Filantróp Alapítvány biztosította. Ugyanakkor állandó látogatói voltak a Szent Kamill Idősotthon bentlakóinak, támogatták a Gondviselés Alapítványt. Több előadásban rangos meghívott szakemberek beszéltek az egészség megőrzéséről. A megelőzés fontosságát jelentették az alkohol-, dohányzás- és drogfogyasztás káros hatásairól tartott előadások. Nagy sikernek örvendett az E-tanulás időskorban program, és idegennyelv órákat is szerveztek. 2008 őszén a kolozsvári nőszövetség csatlakozott az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületéhez. Két év múlva, 2010. októberében Kolozsváron került sor az egyesület őszi fórumára, amelyen Kovács Sándort választották országos lelkivezetőnek, Fábián Máriát pedig elnöknek. Célul tűzték ki az egyesület bővítését, amit sikerült is 22 nőszövetségről 40-re gyarapítani, valamint értékes tartalommal tölteni meg az összejöveteleket. A tavaszi lelkigyakorlatos napokat nyolc éven át Kolozsváron tartották, míg az őszieket mindig más-más nőszövetség látta vendégül. Ezek alkalmával érdekes előadások hangzottak el, a találkozókat művészi műsorok, színházi előadások, koncertek tették emlékezetessé. Fábián Mária visszaemlékezésének végén pontosította, hogy két mandátumának befejezésekor az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének székhelye Csíkszeredába került, Darvas-Kozma József pápai káplán, esperes-plébános lelkivezetése és Gegő Magdolna elnök vezetése alatt működik tovább, az Erdélyi Magyar Római Katolikus Oltár Nőegylet Egyesület új névvel.
A rendezvény végén Bodó Márta, a kolozsvári Szent Mihály-nőszövetség jelenlegi elnöke a jövővel kapcsolatban elmondta: a kétszáz éves múlt egyszerre lenyűgöző és ösztönző, de remélik, hogy sikerül a mai kihívásoknak megfelelni, a mai kolozsvári, erdélyi társadalmi szükségletekhez mérten folytatni az elődök munkáját. Megköszönte a monostori nőszövetség együttműködését, ők biztosították az agapét, az ünnepi műsort követő szeretetvendégséget, valamint megköszönte a köreműködő művészek munkáját, elődei, a nőszövetségi elnökök lenyűgöző munkáját, és külön kiemelte a megemlékezés szervezőjét, Balogh Gizellát, akinek tapssal köszönték meg a résztvevők a fáradozását.
Befejezésként felolvasásra került Szent II. János Pál pápának a nőkhöz írt levele. A Bodó Márta által moderált ünnepség hangulatát emelte a Fekete Miklós vezényelte Unicante kórus, verset mondott Albert Júlia és Laczkó Vass Róbert.
Fodor György
Fotó: Fodor György, Bodó Márta
