2018-ban iktatták azt a kérést a kolozsvári tanácsban, hogy helyezzék vissza a Szentpéteri templom mögött rejtőző Mária-oszlopot az eredeti helyére, a központba, a piarista templom előtti térre. A szobrot és annak talapzatát tavaly szétszerelték, Magyarvistában restaurálták, és az utcafelújítás, térrendezés végeztével, az ígéret szerint még ebben az évben, elfoglalja a végső és jól megérdemelt helyét a Farkas utca és az Egyetem utca találkozásánál megújuló, autómenesített téren.
Kiss Zoltán kőfaragó vistai műhelyében járva arról érdeklődtünk, hogy áll a felújítás, mikorra számíthatunk arra, hogy Kolozsváron láthassuk az emlékoszlopot.
Hogy áll a munkálat?
Készen van a három angyalka másolata, a teljes oszlopnak a restaurálása, az ampolnák, a Mária-főalak teljes kinagyolása megvan, finomítani kell most már, és majd a helyszínen összeszerelni.
Látom, hogy összeszállításra készen vannak az angyalok. Mikor szállítják őket?
Nekem október végéig van határidőm. Nagyon szoros a határidő. Ott, a helyszínen még nincs meg a fundáció egyelőre. Az utca, a tereprendezés terén vannak elakadások, de az nem az én reszortom. Amióta a munkát elkezdtük, többször volt határidő módosítás. Most ez az október végi éles, és nagyon szűk határidő.
A határidőt ki szabja?
A fővállalkozó, a generálkivitelező, akivel szerződésben állok. Most már elő vannak készítve a restaurált eredeti alakok, a három angyalka és a főalak, a Mária-szobor. Ezeknek még nem tudom a sorsát, mert ezek valószínű, hogy muzeális körülmények között lesznek tárolva, hogy hol, nem tudom, valószínűleg a történeti múzeumban…
Annak idején a ferencesek menekítették, náluk voltak biztonságban, míg a Mărăşti-negyedi átmeneti helyre került az oszlop… De ez végül is a város tulajdona…
Tulajdonképpen ahol fedett helyet adnak neki a tárolásra, az mindenképpen jól jön. Védett hely szükséges, hogy ne rongálódjon.
Nem lehet tudni, hogy ki dönti el, mi lesz e történelmi érték megőrzési helye?
Nem, én már ezt a vállalkozó felé jeleztem írásban, hogy van négy darab kiváltott kő, és a szobrok. Ugye ezek a kövek is történelmi anyagok, de annyira tönkre vannak menve, hogy azért készítettünk a helyükre másolatokat. Tulajdonképpen egy halom kő… De ezeknek a sorsáról én nem dönthetek, nem dobhatom el, de nem is dönthetem el, hol lesznek elhelyezve. Megmutatom. Ezek párkánytöredékek, és gyűjtöttem olyat is, ami a szobormagba volt beöntve, míg az eredeti felépítmények darabkái kis értékes részletek. Nyilvánvaló, hogy megőriztük őket.
Mindezek rossz állapota akkor derült ki, amikor szétszedték.
Egy része. Elmeséltem több ízben is, hogy úgy nézett ki, egyben van a szobor. Viszont amikor beállványoztuk, akkor láttuk, hogy sokkal nagyobb a baj, mint ahogy látszott. A főalak, Mária, a földgömbön áll, a földgömb négybe van repedve. Ezeket a részeket most összekapcsoztuk. Viszont egy nagyon sekély tüske volt benne, ami alig 10 centi volt, 12 centi maximum. Ha egyetlen szegmens onnan kiválik, akkor ez ledől. Kiesik, kibillen az egyensúlyából. Márpedig a fagy azt feszegeti. Tehát a beszivárgó víz nagy károkat okozhat. És hogyha 8 méter magasról lezuhan, akkor tényleg nincs mit összegyűjtögetni belőle, annyira tönkremegy. Nem is beszélve arról, hogy szétfagyott például a szobor keze. A kezét Mária egy angyalkán tartja, annak az angyalkának az arca nem most repedt szét, hiszen láttam cement injektálást is benne, amit az összeszereléskor már tapasztaltam. Ez tovább romlott. Ahhoz, hogy hozzányúlhassunk, hogy leemelhessük, elő kellett készíteni úgy, hogy ezeket konzerválni, előszilárdítani kellett, bepólyálni, kalodákat készíteni. Itt látszik még a főalaknak készített kaloda, amihez rögzítettük, és mindenféle ilyen előre gyártott kis statív volt, ami megtartotta a kezét-lábát, mert ha szilárdítod, elnehezedik. Beviszek anyagot, ami ezt a nagyon málló részt tulajdonképpen megnehezíti és lepottyanhat, akkor eltűnnek a részletek.
Azt lehet tudni, hogy eredetileg hol készült, milyen kőből? Lehet-e valamit erről is tudni? A kiegészítés, illetve a most elkészült darabok, másolatok mind vistai kőből vannak…
A szobor anyaga puha mészkő. A szobrászt nem ismerjük. Nem valószínű, hogy az eredeti vistai kő lenne, hanem környékbeli puha mészkő. Hosszú idők óta bányásszák ezt a követ. Kisebb-nagyobb mennyiségben, tömbökben. Ha megnézzük a tartórész bal oldalát, darabokra repedt, és ezt már akkoriban megkapcsolták. Itt látszanak is a nagy vaskapcsoknak a helyei. Összekötötték, mert szét volt repedve. De nem az a nagy baj, hogy tulajdonképpen ezek a gombócok úgymond ott álltak, viszont teljesen megszűnt a felülete létezni, szétesett. És mivel tartószerkezete van, úgy döntöttünk, hogy ezt nem tesszük vissza. De azért történelmi darab, tehát valahová megőrzésre kell kerülnie. A párkányrészek itt vannak újrafaragva, ezek az újak, és ezek a kiváltott darabok.
Látványos.
Igen, csakhogy ez funkcionális, ez a vizet le kell vezesse. És hogyha pont ezt a részt kispórolom belőle, akkor nem működik. Tehát kompromittálom az egészet. Nyilvánvaló, hogy arra törekedtünk, hogy minél több eredeti alkatrészt megtartsunk, hiszen így is hiteles.
Maga az oszlop hol van most?
Az ott van a túlsó telepen. Több darabból áll. Lépcsők, párkányok is tartoznak hozzá.
Volt egy kis kerítésféle is, az eredeti képen úgy látszik…
Az eredeti képen látszik, igen, volt egy nagyon szép barokk mellvéddel ellátott kerítés, az nem kerül rekonstrukcióra. Legalábbis ott le volt szórva. Csak maga a talapzat, az oszlop, az alakok. És a lépcsők. Egy kis kerítés itt is van tervezve, egy fémkerítés, ami lezárja ezt az egységet, és védi is.
Mindez a munkálat mennyi időt vett igénybe?
Tavaly augusztus végén kezdtük el a munkát. Gyakorlatilag akkor kezdődött, amikor előszilárdítottuk, és kezdtük előkészíteni a szétszédést. Az több, mint egy hónapot tartott, csak hogy bepólyáljuk, hogy szilárdítsuk az anyagot, hogy hozzá lehessen nyúlni. Lehet azt emelni, de előkészítés nélkül egy csomó értékes részlet leválik, eltűnik, megsemmisül. Miután szétszedtük, onnan bepólyálva idehozták. Felmértük, mi a teendő. Aztán ami kellett, azt mind újra faragtuk.
Volt tehát a bontás, ami hosszú folyamat volt. Szét kellett bontani az egész oszlopot úgy, hogy a kapcsokat, fémtüskéket kiszedegetni. Ez betonnal össze volt öntve az utolsó helyreállításkor, áthelyezéskor betont használtak, és az bizony nagyon fogott. Úgyhogy ezeket utána le kellett tisztítani, eltávolítani ezt a cementhabarcsot, illetve szintén akkor részleteket visszaragasztani, tisztítani. El kellett dönteni, hogy mi az, ami maradhat és használható, és mi az, ami tényleg annyira szét van fagyva, szét van repedve, hogy nem kerülhet vissza. Egy éves munka volt. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy éven át napi nyolc órában csak ezt végeztük, hanem voltak intenzívebb időszakok, a faragáshoz tényleg itt kell lenni, reggeltől estig azt csináljuk. Viszont emellett még nagyon sok egyéb munkát is csináltam. Gyakorlatilag tavasz végére, a nyár elejére kész volt maga az oszlop, a lépcsők, a párkányok, és egész télen restauráltuk az angyalkákat. Azt úgy kell elképzelni, hogy ami az altemplomban volt megőrzésre, az aránylag, bár töredékes, de többé-kevésbé ép anyag, használható. Az a kis csonk, ami a lábrészletet tartalmazta, fent volt az emlékműben, szétfagyott. Az olyan volt, hogy ha hozzáértél, mállott, tulajdonképpen szétesett, át voltak tüskézve, ilyen vaskapcsok tartották össze, így voltak az ampolnák aljai is. Ezek mind megvannak, és dokumentálva vannak. Ezeket úgy kellett összeilleszteni, hogy hiteles legyen a rekonstrukció. Az angyalkának a lába, a keze, a feje formája, a feje. Ahogy dől, ahogy hajlik, ezeknek megvannak a tengelyei, ahogy annak idején elképzelte a szobrász. Ezeket kellett hitelesen visszaállítani. Használtunk sok archív fotót is, kaptunk szerencsére, de még szükségünk van a továbbiakban is. Most a főalaknál: Máriának az arca nagyon átszellemült, bájos. Itt most egy kopott felületet látunk, és nagyon nagy szükségünk van még mindig eredeti ábrázolásokra, hogy finomítsuk.
Ezen hányan dolgoztak? Mondta, hogy több munkatárs.
Ötön, heten…
Ezek szerint még mindig dolgoznak rajta. És magát a szobornak a helyszínen való felállítását is saját kezűleg végzik?
Így van. Hosszadalmas munka lesz.
Jövünk dokumentálni!
A műemlék szobrainak elkészítéséhez szükséges nagyolási folyamat valószínűleg Romániában egyedülálló szintű képességgel rendelkező, robotizált kőfeldolgozó műhelyben készült. Makkai Balázs, a robotizált műhely tervezője és működtetője elmondta, köszönettel tartozik Kis Zoltán kőrestaurátor specialista megbízásáért ebben a folyamatban. Bartha Levente finanszírozza a robotizált kőfeldolgozó műhelyt és teszi lehetővé ezen kulturális örökség fennmaradását. ,,Külön köszönet Bartha Pistinek és a kollegáimnak a segítségért, köszönet a bátyámnak, Makkai Andrásnak a marószerszámok elkészítéséért”, egészítette ki Makkai Balázs, aki a kivételes technikát bemutatta a vistai telep egyik műhelyében.
Az íráshoz szükséges dokumentálódás, helyszíni ,,szemle”, beszélgetések, fotózás a nyárvégi, ősz eleji csodás időben történt, és figyeljük, követjük a piarista templom előtti tér munkálatainak alakulását. A terv szerint október végén kezdődne a szobor újrafelállítása a régi-új helyszínen: fényképes beszámolóval jelentkezünk, amint erre sor kerül!
