Ferenc pápa október 15-én, az Úrangyala elimádkozása után újabb felhívást intézett a hegyi-karabahi örmény népért, ezúttal különösen a kolostorok és az imahelyek védelmében. Rafajel Minászján örmény katolikus pátriárka – aki jelenleg a szinódus miatt Rómában tartózkodik – nyilatkozott a felhívás kapcsán az örmények helyzetéről az Agensir olasz katolikus hírügynökségnek.
„Továbbra is aggódva követem a hegyi-karabahi válságot. A lakhelyüket elveszített emberek súlyos humanitárius helyzetén túl szeretnék külön felhívást intézni a térség monostorainak és istentiszteleti helyeinek védelméért. Remélem, hogy – a hatóságoktól és az összes lakostól kezdve – tiszteletben tartják és megvédik őket mint a helyi kultúra részeit, a hit kifejeződéseit és annak a testvériségnek a jeleit, amely lehetővé teszi az együttélést a különbözőségekben” – szólt a szentatya vasárnapi felhívása.
Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása szerint 1456 olyan örmény műemlék van, amely a 2020-as tűzszünet után Azerbajdzsán ellenőrzése alá került, és amely már a háború során megsérült.
Miért volt szükség erre a felhívásra?
A múltban már tapasztaltunk hasonlót. Berontottak a temetőinkbe, lerombolták a sírokon lévő kereszteket. Feltételezhetjük tehát, hogy megismétlődik a régi történet. A régió templomainak és kolostorainak elpusztítása azt jelenti, hogy ki akarják törölni a történelmüket, és ezzel el akarnak pusztítani egy egész népet a maga kultúrájával, legősibb gyökereivel együtt. Köszönjük a pápának ezt a kezdeményezést. Reméljük, hogy szava felébreszti az ENSZ-et és a nemzetközi közösséget, hogy fellépjenek minden nemzet történelmének és kultúrájának védelme érdekében.
Október 15-én, vasárnap Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök kitűzte nemzetének zászlaját Hegyi-Karabah fővárosában, amelyet az azeriek Khankendinek, az örmények Sztyepanakertnek neveznek. Az ünnepségen megerősítette, hogy Baku ellenőrzi a vitatott területet. Mit gondol ezekről a képekről?
Nem láttam a fotókat, de ezek mindenképpen olyan gesztusok, amelyekkel azt akarják közölni a világgal, hogy ők győztek. De egy csata megnyerése nem jelenti a háború megnyerését. Az azeriek váratlanul, egy csapásra mindent elvettek, kiürítették az egész országot. Ha van még egy csöppnyi lelkiismeret a világban, akkor ki kell mondania, hogy ez igazságtalanság egy fegyvertelen nép ellen; nem egy hadsereg ellen léptek fel. Nem is beszélve az azeriek által elkövetett mészárlásokról, a gyermekek, nők, fiatalok és idősek megöléséről. Az ENSZ és a nemzetközi közösség válaszút előtt áll: vagy elfogadja ezeket a mészárlásokat, ezeket az erkölcsi, társadalmi és fizikai népirtásokat, és ezzel együtt beismeri gyengeségét, vagy felvállalja kötelességét az emberiség felé, a földön élő minden emberért, hogy szabadon élhessen emberi jogaival.
Láttunk képeket arról is, hogy milyen rendkívül nehéz körülmények között élnek Örményországban a Hegyi-Karabahból elmenekülni kényszerülő emberek; sajnos sokan az utcán vannak. Milyen információi vannak róluk?
Tudom, hogy igyekeznek segíteni mindenkinek, de nem könnyű ilyen rövid idő alatt fedezni mindazon családok szükségleteit, akiket arra kényszerítettek, hogy elhagyják a földjüket. Nagyon szomorú képeket látunk. Ráadásul a különböző szervezetektől várt segélyek is nehézkesen érkeznek. Sajnos mindenütt háború van: háború van Ukrajnában, háború van a Közel-Keleten, háború van Örményországban. Ezek súlyos helyzetek. És még ha lenne is lehetőségünk új lakásokat építeni, az legalább hat-hét hónapig tartana, miközben közeleg a tél, és mifelénk nagyon kemény az időjárás. Mindent megteszünk, amit csak tudunk. Én azon a véleményen vagyok, hogy ne adjunk állampolgárságot, mert így megőrizzük a hazatéréshez való jogukat.
Múlt héten az örmény parlament csatlakozott a Nemzetközi Büntetőbírósághoz, a háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel foglalkozó fő nemzetközi bírósághoz. Mit gondol erről?
Fontos lépésről döntött ezzel Örményország. Arról van szó, hogy igazságot követelünk a vérért, amelyet értelmetlenül ontottak ezen a földön.
Miben reménykedik?
Remélem, hogy valóban felragyog a megbékélés, az emberi jogok tiszteletben tartása és azok meghallgatása, akik valóban mindent elvesztettek, beleértve a jövőjüket is. Vannak gyerekek és fiatalok, akik nem tudnak iskolába járni. Vannak családok és idős emberek, akiket kiszakítottak a földjükről. Ilyen körülmények között nem könnyű új életet tervezni. Remélem, hogy a nemzetközi közösség kötelességének érzi a beavatkozást.
Forrás: Agensir/Magyar Kurír (Fordította: Thullner Zsuzsanna)
