Ritka kincsre bukkantak a kutatók a veszprémi várnegyed megújítását kísérő régészeti feltárások során: a szakértők Szent István király egyik legelső ezüstdénárját találták meg a nagyszeminárium udvarán. A Magyar Nemzeti Múzeum régészei és a várnegyed műemléki megújításáért felelős szakemberek szerint a Lancea Regis feliratú dénárt Szent István közvetlenül a koronázása után, 1002 körül verethette. A most előkerült pénzérme elsősorban azért különleges, mert nagyon kevés készült belőle (alig félszáz példányt ismerünk), ráadásul egy olyan talajrétegben találták meg, ahonnan csak Árpád-kori leletek kerültek elő. Az elmúlt években a veszprémi várhegyen feltárt leletekből látványos kiállítás nyílt ősszel a Biró–Giczey-házban, a Szent György-kápolnában pedig az itt zajló kutatás legújabb eredményeibe pillanthatnak be a látogatók.
„A nagyszeminárium Vár utca melletti udvarának feltárásakor találtunk rá Szent István egyik első ezüstdénárjára, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy az úgynevezett Lancea Regis feliratú sorozatból való – ezek tulajdonképpen a királlyá koronázott Szent István által veretett első pénzérmék” – mondta a mostani felfedezéssel kapcsolatban Vavra Áron, a veszprémi várnegyed beruházás műemléki projektvezetője.
A magyarországi numizmatika 1968-ig István Stephanus Rex feliratú ezüst dénárját tartotta az első magyar pénzérmének. Abban az évben azonban Nagyharsányban egy kőbánya földmunkái során találtak egy kincsleletet, amiből több bizánci, német és cseh pénzérme mellett több mint negyven, akkor még ismeretlen magyar veret is előkerült. Az itt megtalált sorozat a pénzérme külső körében olvasható Lancea Regis, vagyis „a király lándzsája” köriratról kapta a nevét.
„A veszprémi lelet azért is kuriózum, mert egy Árpád-kori talajrétegben találtuk meg – vagyis a pénzérme a saját korából, a saját környezetéből került elő. Ez és a most feltárt többi lelet – egy falmaradvány, valamint több kerámiaedény, többek között egy épségben megmaradt Árpád‑kori fazék is – újabb bizonyítéka annak, hogy a veszprémi várnegyedben már ebben a korai időszakban is éltek emberek” – magyarázta Hegyi Dóra, a Magyar Nemzeti Múzeum ásatásvezető régésze.
Talajradaros vizsgálatokkal is kutatják a múlt örökségét a veszprémi várnegyed megújítása során
A veszprémi várhegy kiemelten védett régészeti lelőhelynek minősül. Egy ilyen helyszínen a régészeti feltárás és szakmai jelenlét minden olyan beruházás során kötelező, ami földmunkával, például a burkolat felbontásával és az alatta lévő feltöltési rétegek megmozgatásával jár. A veszprémi várnegyed 2020 és 2025 között zajló megújítását is régészeti szakmai támogatás kíséri, így a Magyar Nemzeti Múzeum régészcsapata több épület esetében is teljes körű régészeti feltárást végzett a tervezési munkákhoz kapcsolódóan, valamint a kivitelezési munkák megkezdése előtt és a kivitelezés alatt is.
Az elmúlt hetekben a várnegyed két épületénél, a nagyszemináriumnál és a Szent György-kápolnánál is zajlottak feltárások. Korábbi kutatások során beigazolódott, hogy a nagyszeminárium déli szárnya egy középkori temető határa volt, attól északra pedig már az Árpád-korban is épületek álltak.
„A beruházásokat megelőző kutatások során roncsolásmentes kutatást is végzünk, így történt ez a várhegyen is. A munka folyamán geofizikai mérésekkel, többek közt talajradaros vizsgálattal térképeztük fel a felszín alatti maradványokat, és így akadtunk rá a több várnegyedbéli épület alatt meghúzódó középkori várfalra is. Ezen felül próbaásatásokat is végeztünk, amelyek alapján készült egy előzetes régészeti dokumentáció és a kivitelezést kísérő régészeti munkákra vonatkozó ütemterv is” – mondta Hegyi Dóra.
A szakértő hozzátette: a régészek eszköztárában nagyon fontos szerepet játszik az úgynevezett pontfelhő, ami tulajdonképpen 3D-s képalkotást jelent. Ezen pontosan látszanak az épület- és falmaradványok, felszínek, rétegek. „Ezek az információk az építészeti tervek elkészítésénél is fontosak, hiszen a megtalált régészeti maradványok sok esetben kihatnak a felújítási tervekre is. A megtalált régi épületalapok, középkori maradványok ugyanis nem mozdíthatók, a kiviteli terveket kell ezekhez igazítani” – magyarázta a szakember. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének ásatásvezető régésze elmondta: emiatt van, hogy nemcsak a megelőző szakaszban, hanem a teljes kivitelezés alatt folyamatos a régészeti jelenlét, hogy a földmunkák során előkerülő maradványok megőrzését és szakmai kezelését folyamatosan biztosítani tudják.
A Szent György-kápolna történetével és az emésztőaknák „rejtett kincseivel” is megismerkedhetnek a látogatók a WIP ’23 keretein belül
A nagyszeminárium mellett a Szent György-kápolnában is zajlottak feltárások. Az épület különleges jelentőséggel bír, történeti források szerint ugyanis ez a hely lehetett, ahol Szent Imre herceg szüzességi fogadalmat tett. A Szent György-kápolnában már 1957-ben zajlott régészeti munka, több dolog azonban csak a mostani beruházás során vált egyértelművé és jól dokumentálhatóvá. A helyszínen két kápolna maradványai találhatók: a 10. században egy kör alaprajzú, patkóíves szentélyű épület állhatott itt, majd a 13. században egy újabb kápolnát építettek a korábbi épület fölé. Az újabb kutatások során derült fény többek közt arra, hogy a főszékesegyház 11. századi megépítésekor az eredeti, 10. századi kápolna falaiba belebontva gyakorlatilag összeépítették a székesegyházat és a régebbi kápolnát. „Ez a szakrális kapcsolat a beruházás révén ismét élő lesz a két épület összekapcsolásával. Emellett szakértői csapatunk azon is dolgozik, hogy lehetőség szerint minél többet meg tudjunk majd mutatni a látogatóknak abból a gazdag műemléki, régészeti kincsből, ami itt előkerült. Egy eredeti helyzetben lévő romról van szó a Szent György Kápolna esetében, aminek számos faragványa és egyéb értékes részlete a múzeumi műtárgyak között már most megtekinthető” – tette hozzá Nagy Veronika, a WIP ’23 kiállítássorozat kurátora.
A most megtalált Szent István-érmén túl is több érdekességre és jelentős régészeti leletre bukkantak a szakemberek a beruházás kezdete óta. Tavaly januárban a vár délnyugati részén kora újkori palánkerődítés nyomait találták meg, de korábban nem ismert barokk csatornarendszer, középkori várfalszakaszok és befalazott kemencék is előkerültek. „A földmunkák során számos más érmét is találtunk, a legkorábbi az Árpád-korból származik, a legkésőbbi pedig a 19. századból. Ezen kívül korabeli használati tárgyak, például még egy fogkefe is előkerült” – mesélte Vavra Áron műemléki projektvezető.
„Az újkori csatornák és emésztőaknák – amelyek a várhegyen is megtalálhatóak – igazi kincsesbányák” – tette hozzá Hegyi Dóra. A szakértő elmondta: ezeket az aknákat a 18-19. században gyakorlatilag szemétgödörnek használták, vagyis a nem használt tárgyak kerültek ide. A várnegyedben található Simon-ház udvarán például egy egész konyha került elő üveg- és kerámiaedényekkel, amelyek közül több megtekinthető a Biró–Giczey-házban elérhető kiállításon. Ez a tárlat és a WIP ’23 programjai továbbra is várják az érdeklődőket.
Bővebb információ IDE kattintva érhető el.
Sajtóközlemény
Fotók: Duong Li Eszter, Kristóf Virág
