A gyulafehérvári egyházmegyében a Direktórium összesítése szerint a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát Szent Mihály tiszteletére: Gyulafehérvár: székesegyház, Kolozsvár: Szent Mihály-templom, Málnás, Etéd, Türkös, Lemhény, Jegenye, Szásznádas, Vadad, Székelyhodos, Csíkszentmihály, Székelypálfalva, Sinfalva: Szentmihály, Üknyéd. A kolozsvári Szent Mihály-templomban is búcsús ünnepre gyűltek a hívek védőszentünk emléknapján. Az ünnepről Bíró Jolán-Ilona személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
Akik ügyesebbek voltak és hamarabb beérkeztek, a szentmise előtt közösségben rózsafüzért fonhattak Szűz Máriának, de a szentgyónásban is megtisztulhattak. A rózsafüzér befejeződött, de a hűséges szőlőmunkások maradtak, és folytatták áldásos munkájukat.
A plébániaudvarról hosszú sorban kígyózott az Isten házába bevonuló sokaság. A menetet Bőjte Csongor és Popesc Mihăiţă Cristian segédlelkészek vezették. A ministránsok a feszület után sorakoztak, majd Márton Szabolcs kántor irányította növendékeit, a Báthory István Elméleti Líceum kicsinyeiből alakult szkólát. Utánuk számos, helybéli és sok kilométert megtett paptestvér következett, akik sorát egyháztanácsosok zárták.
László Attila kolozs-dobokai főesperes köszöntötte a búcsút ünneplő közösséget. Szent Mihály nevéből ihletődve feltette a kérdést, hogy ,,ki olyan, mint az Isten?” A választ is megfogalmazta a világban gyakran elhangzottak alapján, mert sokan azt hirdetik magukról, hogy ,,én vagyok az Isten, mi vagyunk az Isten”. A téves felfogás abból ered, hogy gond van az emberek Istenhez való viszonyulásában. A változást ezen a téren akkor érhetjük el, ha saját magunkon kezdve szándékainkban is ellent mondunk a gonosznak, és Szent Mihály segítségét híva Isten dicsőítésére törekszünk. A főesperes azt tanácsolta, hogy a megújulás és a megtérés útján kérjük Jézustól önmagunk és a világ számára: ,,Adj békét, Urunk!”. Buzdított, hogy éljünk a teljes búcsúnyerés lehetőségével, mely a bűnbocsánat öröme mellett élő vagy elhunyt szeretteinknek is értékes kegyelmeket esdhet ki. Bekapcsolódásukkal a jelenlevők a szentatya szándékára kétszeresen is imádkozhattak a felcsedülő pápai himnusszal. A kicsik kórusa lelkesen szólt.
A főcelebráns, Lukács Imre-Róbert általános és bírósági helynök Tamás Huba székelyudvarhelyi és Takó István sepsiszentgyörgyi plébános kíséretében tömjénezéssel az oltár és a feszület környékén felfelé szálló tömjénfüsttel hirdette, hogy a búcsút ünneplők közös imádsága is így száll Isten színe elé. A homíliában Lukács Imre-Róbert teológiai tanár az angyalokról mint teremtett szellemi lényekről beszélt, akik Isten üzeneteit közvetítik az emberek felé. Küldöttek ők, akik tevékenységükkel Isten üdvözítő tervét segítik a megvalósulás felé. Ők azok, akik Isten szeretetét és az ő egyénekre szabott terveit mutatják meg. Hűségükkel példaként szolgálnak az ember számára Isten dicsőítésében és a neki való engedelmességben. Az angyalok közvetítők nélkül dicsőítik Istent, s e mellett feladatuk az ember szolgálata. A mi feladatunk is ehhez hasonló: Isten dicsőítése és az emberek szolgálata a szeretetben. Megemlítette azokat a szellemi lényeket is, akik elveszítették angyali mivoltukat, mert szabad akaratukból fellázadtak Isten ellen és nem akarják Istent dicsőíteni, szolgálni. A gonosz szellem elhiteti az emberrel, hogy ő nem létezik. Arról győzi meg áldozatát, hogy nem csak Isten képes a jó és a rossz tudója lenni.
Szentbeszédét három jól ismert szentírási részre építette fel. A Mt 13,24–43 alapján megállapította, hogy Isten országában úgy található meg a gonosz, mint búza közt a konkoly, azaz parazita módon. Ahol Istent dicsőítik ott jelen van a gonosz is. Ennek elbírálását az Úrra kell hagyni, nehogy a jók kárt szenvedjenek a rossz kigyomlálásakor. Szent Ágoston gondolataira alapozva a helynök a gonoszt a jó kiteljesedésének megakadályozójának nevezte, azaz privatio boni-nak, ami a jótól való megfosztást jelenti.
Második szentírási képként elénk tárta az izraeliták és amalekiták közötti harcot (Kiv 17,8–16). Origenész fejtegetését használva párhuzamot vont az izraeliták és a szép, jó, szent megtestesítői között, valamint az amalekiták és a gonosz lelkek között. A párhuzamot kivetítette az életünkre, mert ,,aki lelki életet, keresztény életet él, annak lesznek támogatói, de bőven lesznek ellenségei is”. A harc alatt imádkozó Mózes és segítségeinek példája nyomán megállapította, hogy ,,szükségesek a keresztény közösségben az olyan személyek, akik átlátják a különböző helyzeteket és irányítani tudják a kisebb-nagyobb közösségeket a keresztény értékek szerint”. Amikor Mózes keze az imádság alatt lankadt, akkor Áron és Hur segítettek fenntartani azt, hogy az ellenség ellen foytatódjon a harc. A keresztény közösségekben is szükségesek az ilyen segítségek, akik akár imaalkalmak helyett mégis azzal segítenek, amivel tudnak, más szükségessel, hogy az imádkozó közösség elláthassa feladatát. Tapasztalati tényként állapította meg, hogy sokszor volt rá példa a történelem során: ,,ha az egyház nem imádkozik, a csata kimenetele siralmassá válik.”
A harmadik szentírási képpel az evangéliumból is hallott Jelenések 12. fejezetére irányította a figyelmünket. Kérte, csatlakozzunk Mihály küldetéséhez, az ő angyali seregéhez. Ajánlotta, hogy ízlelgessük mi is a kérdést: ,,Ki olyan, mint Isten?” Fontolgassuk, keressük a választ rá. Próbáljuk mélyebben megismerni Istent, mert ,,akkor a jó oldalán folytatjuk a küzdelmet”. Karl Barth nyomán mondta, Isten teljesen más, mint amilyennek mi el tudjuk képzelni. Ő ,,mindenek teremtője”. ,,Nem hasonlítható semmihez.” A misztikusok megfogalmazásával élt, miszerint ,,Isten láthatatlan, Isten az ismeretlen felhő”. Érveléséből következtetésként levonta, hogy: ,,Isten személy, aki mindenható, végtelen, meghatározhatatlan, kifürkészhetetlen.”
A gondunkat viselő Isten segítőtársként küldi az ember számára angyalait, hogy a gonosz elleni harcban győzelemre jusson és elérjen végső céljához. Szent Mihály főangyal a béke hírnöke. Ő segít helyreállítani a rendet és elhozza a békét életünkbe. ,,Gábriel főangyal a remény megtestesítője”. Ő segít legyőzni félelmeinket, kétségeinket. Rafael főangyal azon munkálkodik, hogy a mi megszentelődésünkért Isten beléphessen életünk minden egyes pillanatába.
A főcelebráns, a kolozsvári főesperes és a székelyudvarhelyi plébános fogadta a felajánlási körmenetben hozott adományokat. Ezalatt a szentélyben levő Szent Cecília-kórus és zenekar, Kele Brigitta szoprán, Horváth Márton-Levente zeneszerző által komponált Szent Mihály-himnuszt énekelte Potyó István karnagy vezényletével, aki a zeneművet a szerző engedélyével néhány évvel ezelőtt billentyűs hangszerről zenekarra írta át. A dalszöveget látva és énekükkel társulva a jelenlevők is kérték: ,,Légy mellettünk, Szent Mihály, / oltalmunkra készen állj! / Védd meg lelkünk nagy ügyét, / Istentől nyert szent hitét!”
A búcsús szentmise befejező részében László Attila főesperes háláját és köszönetét fejezte ki ,,az életet velünk munkáló, formáló és ehhez földi és égi pártfogókat adó Istennek” a ,,megjelenített áldozat kegyelmeiért”, mert ,,csakis ily szépen érdemes formálni napjainkat, megerősödve újra és újra ünnepeink által”. Megköszönte a búcsú létrejöttét előkészítők és az azt segítők munkáját.
A távozók Márton Áron püspök emlékképét vihették magukkal, melynek segítségével imádkozhattak szentté avatásáért, elmélkedhettek is a hátoldalán szereplő Márton Áron 1940. szeptember 29-én, Kolozsváron elhangzott beszédéről. Tanácsa ma is megszívlelendő: ,,Testvéreim, szeressétek egymást! A kezek, amelyek az elmúlt években egymásba fonódtak, ne eresszék el egymást! Az egymásba kulcsolódott kezek szorítsák egymást, hogy továbbra is érezzétek, észrevegyétek egymás szívének lüktetését és meghalljátok a testvér ki nem mondott szavát, örömét és bánatát.”
A szentmisén Potyó István, Geréd István és Márton Szabolcs kántorok, valóra váltva Márton Áron szavait, felemelőt alkottak. Általuk felcsendülhetett Horváth Márton Levente zeneszerző Kolozsvári miséje Szent Mihály arkangyal tiszteletére, mely segítette a lelkeket egybeolvadni teremtőjükkel.
A búcsús ünnepség után a templom előtti téren beszélgetések alakultak ki rég nem látott ismerősök között egy-egy szelet kalács és ásványvíz fogyasztása mellett. A város megszokott zaja, az esti fények eszébe juttatták az Isten házából kijövő megnyugodt lelkeknek, hogy az élet várja az embert a maga apró-cseprő dolgaival. Miránk vár, hogy megéljük az ott hallottakat és másoknak is továbbvigyük az örömhírt, hogy feladatunk Istent dicsőítve, őt és a körülöttünk élőket szeretetben szolgálni, az ő angyalai segítségével.
Bíró Jolán-Ilona
