A szentatya a püspöki szinódust megnyitó szentmise homíliájában a napi evangélium alapján két szempontot elemzett: Jézus a maga „lelkipásztori vigasztalanságában” olyan tekintetet hordoz, mely egyfelől „az Atyjára tekint és hálát ad neki”, másfelől „befogadó tekintettel fordul a kicsinyek és az egyszerűek felé”. Ezt a jézusi lelkületet kell követni a most nyíló szinodális tanácskozásnak is, mely Jézus irgalmas tekintetével szemléli a világot és benne az egyházát.
Jézus küldetésének nehéz pontját érinti a szentmise evangéliuma, hiszen a sok tanítás és csoda ellenére az emberek nem térnek meg, sőt félreértik. Ő azonban ebben „a lelkipásztori vigasztalanságában” sem keseredik el, hanem égre emelt tekintettel áldja az Atyát, aki Isten országát az egyszerűeknek nyilatkoztatta ki. Vagyis Jézus a vigasztalanság idején is olyan tekintetet hordoz, mely túllát a dolgokon, dicséri az Atya bölcsességét, aki meglátja az elrejtett dolgokat, az egyszerűek szívébe fogadott igét, Isten országa fényét, mely utat tör magának. Nincs szükségünk immanens tekintetre, amely emberi stratégiákból, politikai számításokból vagy ideológiai csatározásokból áll, mi nem egy parlamenti ülésre vagy reformtervezet meghozatalára gyűltünk egybe, hiszen a szinódus nem parlament, mert a főszereplő itt a Szentlélek. Azért vagyunk itt, hogy Jézus tekintetével járjunk, aki áldja az Atyját, és befogadja a megfáradtakat és az élet terhét hordozókat – szögezte le Ferenc pápa.
Istenre tekintve mi is hordozzuk Jézusnak az emberiség iránt irgalmas tekintetét
Kezdjünk tehát Jézus tekintetével, amely áldó és befogadó tekintet. Jézus az elutasítása ellenére továbbra is áldó tekintettel szemléli az Atya műveit, szíve nyugodt marad a viharban is. Az Úrnak áldó tekintete az egyházat is arra hívja, hogy örömteli lélekkel szemlélje Isten műveit a jelenben, és korunk hullámverései közepette se csüggedjen, ne keressen ideológiai kiskapukat, ne barikádozza el magát megszerzett bizonyosságai mögé. Az egyház lelki bölcsességét XXIII. Szent János pápa a II. vatikáni zsinat ünnepélyes megnyitásán így foglalta össze: „Az Egyháznak először is soha nem szabad levenni a tekintetét az ősöktől kapott szent örökség igazságáról, másfelől pedig a jelenre kell tekintenie, hogy az új helyzetekben új utakat nyisson az apostolkodás számára”. Jézus tekintete ma azt sugallja, hogy az egyház kerülje a megosztó és szembenálló magatartást és Pál apostollal együtt csak „az Úr Jézus Krisztus keresztjében dicsekedjék”. A kérdés ugyanaz, amit XVI. Benedek pápa 2012-ben a XIII. rendes püspöki szinóduson mondott: „Isten megszólalt, valóban megtörte a nagy csendet, megmutatta magát, de hogyan vihetjük Őt a mai világ emberének az üdvösségére?” Ma is ez a feladat, hogy Istenre tekintve hordozzuk az emberiség iránt irgalmas tekintetét, mint egy egységes és testvéri egyház, mely meghallgat és párbeszédet folytat.
Jézus befogadó tekintete kéri, hogy egyháza legyen vendégszerető közösség, zárt ajtók nélkül
A homília második gondolata Jézus befogadó tekintetét értelmezte. Miközben a magukat bölcseknek tartók nem képesek felismerni Isten műveit, Jézus felujjong az Atyában, mert feltárja magát a kicsinyeknek, az egyszerűeknek, a lélekben szegényeknek, mint ahogy egyszer egy otthoni plébánián egy nagyon idős és egyszerű néni nagy bölcsességgel szólt hozzá a közösség égető gondjához – emlékezett Ferenc pápa. Jézus befogadó tekintete kéri, hogy egyháza legyen vendégszerető közösség, zárt ajtók nélkül. A mostani bonyolult időkben az új kulturális és lelkipásztori kihívásokra szívélyes és kedves belső hozzáállással kell választ adni. A zsinati párbeszédben, a „Szentlélekben való menetelés” során az ő tekintetével nézzünk a mai kihívásokra és Szent VI. Pál pápa szép kifejezését – „az egyház maga váljon párbeszéddé” – valósítsuk meg, magunkra öltve Jézus „szelíd igáját”. Az egyház ajtói legyenek nyitva mindenki előtt! – kérte a szentatya. Isten szent népe e nehézségekkel és kihívásokkal szemközt Jézus áldó és befogadó tekintetével el tudja kerülni a veszélyes kísértéseket, hogy merev egyházzá legyünk, amely felvértezi magát a világgal és hátrafelé tekint, továbbá hogy nehogy langyos egyház legyünk, amely átadja magát a világ divatjának. Az apokalipszis könyvének az Ura az ajtónk előtt áll és kopogtat, hogy megnyíljon az ajtó.
Az Anyaszentegyháznak mindig szüksége van a megtisztulásra, a „megújításra”
Homíliája befejező, buzdító részében a szentatya azt kérte, hogy járjunk együtt, alázatosan, buzgón és örömmel, Assisi Szent Ferenc, a szegénység és béke szentjének a nyomában járva, aki testében viselte Jézus stigmáit. Róla írta Szent Bonaventúra, hogy miközben imádkozott a feszület előtt, az Úr szólt hozzá: „Menj, és javítsd meg egyházamat.” A szinódus is arra emlékeztet, hogy az Anyaszentegyháznak mindig szüksége van a megtisztulásra, a „megújításra”, mert mindannyian Isten megbocsátott bűnös népe vagyunk, mely vissza akar térni a forrásához, Jézushoz, hogy a Lélek ösvényein járjon, aki legyen és maradjon a szinódus főszereplője! – zárta homíliáját Ferenc pápa a szinódust megnyitó szentmise során.
Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
