Marosszentgyörgyön október 1-jén ünnepelték a sarutlan kármelita nővérek kolostoruk védőszentjének, a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett (Lisieux-i) Kis Szent Teréznek a búcsúünnepét. A kármelita rend és az anyaszentegyház idén ünnepli e legfiatalabb egyháztanító születésének 150. valamint boldoggá avatásának 100. évfordulóját. Ugyanakkor idén van az ő édesapja, Szent Louis Martin születésének 200. évfordulója is. Az ünnepi alkalomról Istenszülő Oltalmáról nevezett Jozefa-Terézia OCD személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
Búcsús lelkinapunk perjelnőnk, Szentháromságról nevezett Katalin Ildikó nővér Kis Szent Terézről szóló előadásával kezdődött. Tanításában kiemelte, hogy Kis Teréz fejlődésében hogyan játszott szerepet az ő családja, hogyan írt róla édesanyja, Szent Zélie Martin. Arra is kitért, hogy Kis Teréz zsenge gyermekkorától fogva mennyire komolyan vette az életszentségre törekvést, eltökélt elszántsággal küzdve azért, hogy saját akaratától eljusson a jó Isten akaratának megvalósításáig. Ő nem akart féligmeddig szent lenni, hanem teljesen. Katalin nővér tanítása tudatosította bennünk, hogy Kis Szent Teréz élete nem egy rózsaszínű leányálom volt, mint ahogy azt sokan vélik, hanem komoly lelki és fizikai szenvedésekkel teljes életút. Ő ezekben az embert próbáló körülményekben döntött nap mint nap a szeretet mellett. Földi életének alkonyán, teljesen éretten és valódi alázattal ki tudta mondani: „Nem bántam meg, hogy odaadtam magam a Szeretetnek! Istenem, szeretlek!”
Az előadás után, a jelen levő hívekkel – akik több településről is eljöttek hozzánk – együtt imádkoztuk a rózsafüzért, majd a zsolozsma esti dicséretét. Délután öt órától vette kezdetét a búcsús szentmise, amelynek főcelebránsa Csató Béla egykori marosvásárhelyi főesperes volt. Az igét Tuzson Attila, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-főplébánia segédlelkésze, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium spirituálisa hirdette. Szentbeszédében kiemelte Kis Szent Teréz alázatosságát, és rámutatott arra, hogy bár korunkban sokszor megmosolyogják az alázatos embereket, de valójában ők hordozzák az igazi lelki nagyságot. Számos egyháztanítót idézve, megerősítette bennünk azt a tudatot, hogy csakis az alázat talajára érdemes építeni, hiszen akkor járunk az igazságban, és erénygyakorlataink akkor válnak erényekké, egyébként csak porhintés lenne a keresztény „erény”.
A szentmise keretében három személy fölvette a Kármel-hegyi Boldogasszony skapuláréját, és így szorosabban elköteleződtek a Szűzanya mellett, akiről Kis Szent Teréz azt mondja: „Ő inkább Anya, mint Királynő!” Testvéreink is abban a reményben öltötték fel a Szent Szűz skapuláréját, hogy az Égi Édesanya mosolya segíti őket is életük harcaiban, hogy mindig Krisztus mellett tudjanak dönteni. A szentmise végén rózsaszirmok megáldására került sor, emlékezve Kis Szent Teréz szándékára: „Mennyországomat azzal töltöm, hogy jót teszek a földön!” Búcsúnkra érkezett testvéreink abban a reményben vitték haza otthonaikba, szeretteikhez, gondokkal küzdő testvéreikhez e megáldott rózsaszirmokat, hogy Kis Szent Teréz kegyelmi rózsaesőjét leesdjék, és megtapasztalják az ő pártfogását. Hiszen ő hűséges mindazokhoz, akik életükben barátságukba fogadták őt, és nagyon leleményesen tud segíteni, amelyről számos imameghallgatás és tanúságtétel szól a világ minden tájáról.
Számunkra, marosszentgyörgyi nővérek számára nagy öröm volt újra együtt ünnepelni testvéreinkkel és együtt örvendeni lelki feltöltődésüknek. Imáinkban hordozzuk mindannyiukat, szándékaikat, szeretteiket. Öröm számunkra, hogy szeretetükbe fogadtak minket és mi is szeretettel és imával hordozhatunk az Úr színe előtt mindenkit.
A marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz-Kármel nővérei nevében is,
Istenszülő Oltalmáról nevezett Jozefa-Terézia OCD
