Az új tanévvel megannyi kihívás és feladat nehezedik az egyetemisták vállára, ennek enyhítésében próbálnak segítségükre lenni az egyetemi lelkészségek. Lelki, szellemi oázist nyújtanak számukra. A kolozsvári, marosvásárhelyi, temesvári, csíkszeredai és nagyváradi egyetemi lelkészségeket kérdeztük a terveikről. Most a csíki egyetemi lelkészség terveibe nyerhetnek betekintést.
Útkeresés Csíkszeredában
Abból adódóan, hogy én is új vagyok a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának fedélzetén, inkább programlehetőségekről, avagy elképzelésekről tudok beszélni, amelyek remélem, közösségi létet formálnak. Azért beszélek lehetőségekről és elképzelésekről, mert a különböző programok egy háromirányú és mégis egységes célt hivatottak szolgálni: a fiatal egyetemistáknak adjanak egy kiegyensúlyozott hátteret, lelki békét a mindennapokban; legyen útmutató: a közösségben krisztusiként élni; valamint az Isten-kapcsolat dinamikáját szolgálja. Ez lenne a csíki egyetemi lelkészség úgymond elméleti célkitűzése, amely a legfőbb parancsolat hármas dinamikáját is átszövi: Isten – felebarát – önmagam. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! (…) Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mk 12,30–31).
Mindez pedig kezdetleges elképzelés formájában úgy fog testet ölteni, hogy minden hétfőn egy témaestet szervezünk, amely azt hivatott szolgálni, hogy a bennünk felmerült kérdéseket letisztázza, esetleg eligazítson bennünket, útmutató lehessen az elkövetkező hét kihívásaiban.
Szerdánként egy felüdülős estre, együttlétre hívjuk a fiatalokat, amely változatos program lenne, többnyire játékos együttlét, hiszen József Attilával vallom: Csak az boldog, ki játszhat! Szeretnénk megteremteni e csalóka kis boldogsághoz a hangulatot. Aztán pedig, hogy boldogságunk stabilizálódjon, ne csak mulandó legyen csütörtökönként, az Örökkévaló felé irányítjuk a figyelmünket. Rövid szentmise és különböző imagyakorlatok lehetőségei lesznek e napok estéin.
Programjaink számára fantasztikus térlehetőségek vannak: gyönyörűszép, hangulatos kápolna az egyetem 618-as termében, mellette pedig egy kis társalgó. Keressük a módját, hogy a kápolna (ahol szentségi jelenlét van) minél gyakrabban látogatható legyen magánimák számára, vagy arra az esetre, ha valaki csak elrohanna a világ zajától és egy kis csendes helyet keresne néhány pillanatra.
Fontos hangsúlyoznom, hogy ezek a programok csak elképzelések, a megvalósítások annak arányában tudnak megtörténni, hogy az egyetemistáknak mire lesz igényük, így az elképzelést bármikor bármilyen formában módosíthatjuk, fenntartva a lényeget: mégpedig célunk elérését, megtartani a lelki egységet a béke kötelékében – ahogyan fogalmaz Szent Pál (Ef 4,3).
Természetesen minden ötletet szívesen fogadunk, lehetőségeinkhez mérten meg is valósítunk. Tekintettel leszünk a különböző időszakok jellegére, és azoknak megfelelően még egy-két programot becsempészünk.
Széles sávban élő és gondolkodó embereket várunk, minél különbözőbbek leszünk, annál színesebbekké válunk. Nem kell szentnek lenned – sőt –, mert ezt akarjuk bejárni, még csak tökéletesnek sem kell tűnj, de jó, ha tudod palástolni, és néha mégis annak tűnsz! Várunk szeretettel!
Simon Imre egyetemi lelkész
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/40-es számában a Fókusz rovat összeállítása részeként. (Összeállította: Szász István Szilárd)
