Tudta Ön, kedves olvasó, hogy mi a közös Balázs András, Bangha Béla SJ, Beke Antal és Boga Alajos kanonokok, Hirschler József plébános, Illyés András, Lönhart Ferenc és Mártonffy György erdélyi püspökök életében? Mindannyian Bécsben, a híres-neves, színvonalas Collegium Pazmanianumban tanultak és készültek a papságra! ,,Beleszuggeráltuk egymásba a szent vágyat, hogy ha hazakerülünk, megmutatjuk, hogyan kell dolgozni a lelkekért!“
„Hívság csak azt szeretni, ami hertelenséggel elmúlik, és oda nem sietni, ahol örökkévaló öröm találtatik” – ezzel a Pázmány-idézettel mint mottóval hívta a vendégeket szeptember 20-ára, alapításának 400. évfordulójára a bécsi Collegium Pazmanianum. Az ünnepi szentmisét Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be.
Varga János rektor köszöntőjében így fogalmazott: „A szent helyet [ünnepeljük], ahol örökkévaló öröm találtatik, és annak Urát, minden szentség forrását, az egyedül szentet. Egy általunk nehezen átlátható időtávlatról, 400 évről van szó, ami a történészeknek is több szakterületnyi idő. Maga az alapítás ideje is négy-négy és fél év, 1618, illetve 1619-ben kezdődött és 1624-ben teljesedett be. Háborúskodások, a kassai vértanúk kora volt ez.”
Idézte Pázmány Péter imáját, amely jól mutatja az alapító lelkületét, amellyel létrehozta Bécsben a róla elnevezett kollégiumot, a papság elitképzésére: „Áldott légy, én Istenem, ki az igaz hit által megmutattad gazdagságodnak gondolhatatlan kincsét, és Krisztus által minden lelki áldomásokkal megáldottál minket. (…) Hogy pedig hasznos és gyümölcsös légyen bennem ez a te ajándékod, adjad szent malasztodat, hogy teelőtted menyegzős ruha nélkül, pusztán ne találtassék az én hitem, hanem szeretet által munkálkodván, jószágos cselekedetekkel ékesíttessék; és nemcsak szóval, de cselekedettel, sőt, ha szükség, halálommal az igaz hitrűl bátorságos vallást tégyek mindenekelőtt; tudván, hogy aki megtagadja az igazságot emberek előtt, megtagadtatik tőle az ítélet napján. (…) Ebben a hitben akarok ítélőszéked eleibe menni. Tarts meg, Uram, engem végig az igaz tudományban. A te szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.”
A mise kezdetén elhangzott az egyik adventi ó-antifóna: „Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!” Ugyanis a 400. évfordulóra fontos ajándékot kapott az intézmény: a tabernákulum új, Pázmány Péter monogramjával díszített egyedi kulcsát. Fábry Kornél prédikációjában kiemelte Pázmány Péter nagylelkűségét, hiszen saját pénzén vette meg az épületet, fontos volt számára, hogy befektessen egy olyan intézménybe, ahol elitképzés történhet. Hangsúlyozta: a bíboros érsek célja az volt, hogy a papok jól képzettek legyenek.
A szentmisét követően Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet szólt az egybegyűltekhez. „Nagy jelentőségű volt Pázmány invesztíciója, amely immár 400 éve kamatozik, és milyen nagy kamatokkal. A Pázmáneum sokezer felszentelt papot adott a közösségnek. Olyan támogatókat, akik segítettek a rájuk bízottaknak. Az intézmény 400 év magyar történelmének viharait kiállva mindig befogadó volt. A mai alkalomra készülve történetét olvasva találtuk, hogy növendékei nemcsak magyarok lehettek, hanem szlávok, németek és később más nemzetek képviselői is, ami univerzalitásáról tanúskodik. Közép-Európa lelki túléléséhez is nagyban hozzájárult tehát ez az intézmény. Hálát adunk azért a több ezer pappá szentelt emberért, akik tanulmányaikat az évszázadok során a Pázmáneum falai között végezték, és akik később Európa-szerte hozzájárultak a lakosság lelki és szellemi fejlődéséhez. Hálát adunk a külföldön élő magyar lelkipásztorokért, akik a külföldi magyar közösség lelki vezetésén keresztül pótolhatatlan feladatokat látnak el a magyar diaszpórában. Isten éltessen, Collegium Pazmanianum!”
Néhány ismert diák: Balázs András (1869-1956) erdélyi magyar római katolikus lelkész, jogtörténész; Bangha Béla (1880–1940) jezsuita szerzetes, teológus, író, Magyarország „sajtóapostola”; Beke Antal (kanonok) (1838–1913) római katolikus pap, Fogarasy Mihály erdélyi püspök titkára, az erdélyi püspöki szentszék jegyzője és ülnöke; Boga Alajos (1886–1954) tanár, kanonok; Bogisich Mihály (1839–1919) magyar zenetörténész, főpap, az MTA levelező tagja és a Szent István Akadémia tagja; Böhm Károly (1853–1932) amerikai magyar katolikus pap, plébános, misszionárius, az „amerikai magyar katolikusok apostola”; Csáky Imre (1672–1732) bíboros, kalocsai érsek, költő; Grősz József (1887–1961) pap, szombathelyi püspök, kalocsai érsek; Hirschler József (1874–1936) katolikus plébános, kanonok, pápai prelátus, művészeti író; Illyés András (1639–1712) egyházi író, erdélyi katolikus püspök; Ipolyi Arnold (1823–1886) besztercebányai, majd nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA igazgató tagja, a Kisfaludy Társaság tagja; Samuel Micu Klein (1745–1806) román történész, nyelvész, teológus, filozófus; Lönhart Ferenc (1819–1897) erdélyi katolikus püspök; Mártonffy György (1663–1721) erdélyi katolikus püspök; Meszlényi Gyula (1832–1905) szatmári püspök; Nyirő József (1889–1953) erdélyi magyar író, kilépett katolikus pap, politikus, újságíró; Okolicsányi János (1676–1736) váradi megyéspüspök; Mihalovics Zsigmond (1889-1959) katolikus pap, esztergomi kanonok (1944–1951), a budapesti karitász érseki biztosa (1931–1942), az Actio Catholica országos igazgatója (1932–1948), Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagja (1923–1945), felsőházi tag (1942–1944); Széchényi György (1603/1605/1606–1695) csanádi, pécsi, veszprémi, majd győri püspök, kalocsai, később esztergomi érsek, prímás, egyházi író; Jozef Tiso (1887–1947) szlovák pap és politikus, az első Szlovák Köztársaság elnöke.
Az ünnepi alkalmon közreműködött a budapesti ciszterci Szent Imre-templom kórusa Csányi Tamás vezetésével. Az este örömteli együttléttel, agapéval folytatódott, ahol átadták Molnár-C. Pál Szent Család című festményét és felvágták a születésnapi tortát, amely egyedi recept alapján készült és a P400 nevet kapta. Az ünnepi megemlékezések a következő hónapokban még folytatódnak.
Az intézmény rövid története: Pázmány Péter esztergomi érsek 1618-ban saját pénzén vásárolta meg a bécsi Szent Anna-templom mellett, az Annagassén álló Kollonich-házat a Pázmáneum számára. Az intézet alapítólevelét 1619. január 10-én írta alá. Megnyitása a Bethlen Gábor elleni háború miatt lehetetlenné vált. 1623. szeptember 20-án újabb alapítólevelet adott ki, melyben a vezetést a Jézus Társaságra bízta. Az alapítást VIII. Orbán pápa 1623. decemberében erősítette meg. A Collegiumot 1624. május 25-én nyitották meg 16 növendékkel. A ház hamarosan szűknek bizonyult, ezért később az érsek az annagasse-i épületet elcserélte a Goldberg-alapítvánnyal egy, a Fleischmarkton álló épületre. Az ezzel szomszédos, Schönlaterngasse 15. szám alatt álló házat, amely korábban a Bursa Liliorum alapítvány tulajdona, a Bécsben tanuló württembergi diákok háza volt, már ezt megelőzően megvásárolta Pázmány. Az átköltözés 1625-ben meg is történt. Pázmány halála előtt körülbelül fél évvel, további 10 000 aranyat és 10 000 tallért tett letétbe a Pázmáneum számára birtokvásárlásra. Pázmány halála után a letét kezelője, Hunica János megvásárolta a bécsi épülettel szomszédos házat, melyet átépítés után egyesítettek a korábbi kollégiummal. Az új épületet 1670-ben vették birtokba, az alapítóra emlékezve Péter és Pál apostolok ünnepén. Az intézmény jövedelmeit gyarapította a Pázmáneum tulajdonát képező Augarten park melletti kert gyümölcsöseiből származó bevétel is. A Jézus Társasága elleni támadások miatt 1761. november 5-én Barkóczy Ferenc hercegprímás fölmentette a jezsuitákat a kollégium vezetése alól és főegyházmegyés papokat nevezett ki elöljárónak a Pázmáneum élére. A növendékek ez ellen tiltakoztak, ezért a prímás a nagyszombati szemináriumba rendelte őket. 1766. november 3-án indult meg újra az élet az intézetben 36 növendékkel. II. József 1784. márciusában a Pázmáneum növendékeit a pozsonyi szemináriumba rendelte, a házat siketnéma intézetté alakíttatta, alapítványait beolvasztotta a Vallásalapba. 1804 őszén I. Ferenc király rendelkezése folytán a Pázmáneumot ismét megnyitották. A kollégium alapítványait továbbra is az esztergomi érsek kezelte, az elöljárókat is ő nevezte ki az esztergomi főegyházmegye papjai közül.1899-1900-ban épült fel a Pázmáneum új épülete a Waisenhausgassén (ma: Boltzmanngasse) Széchenyi Miklós rektor (1898-1901) irányítása alatt. 1901 márciusában látogatást tett az intézetben Ferenc József, az esemény emlékét márványtábla őrzi a III. emeleti díszteremben. Az I. világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a Trianon által megcsonkított nemzet tragédiája sajátos helyzetet teremtett a Pázmáneum számára is. Külföldi szeminárium lett, a hallgatók a határon túlról nehezen jutottak el Bécsbe. A II. világháborúban, a front közeledtével a gyakori bombázások ellenére a Pázmáneum épületét egy gránáton kívül találat nem érte. Mint egyházi intézmény, a Pázmáneum a svéd követség által kiállított védlevelet kapott, így nagyobb mértékű orosz megszállás nem következett be. Egy ideig menekültek csoportjai népesítették be az épületet. 1945 májusában minden idegen elhagyta az intézetet, a pázmániták újra teljesen birtokba vehették a kollégiumot. A háború következtében csak a tetőzet és a nyílászárok rongálódtak meg. 1953-ban a Szentszék ideiglenesen a bécsi érsek felügyelete alá rendelte a Pázmáneumot, amelynek 1963-ig – akkor végzett az utolsó évfolyam – összesen közel 9000 növendékét szentelték pappá, közülük jó néhányat püspökké. 1971. október 23-án érkezett Mindszenty bíboros prímás a Pázmáneumba, ahol élete utolsó éveit töltötte.
Forrás: Collegium Pazmanianum; Magyar Kurír
