A Marseille-ből Rómába tartó visszaúton Ferenc pápa szokásához híven alkalmat adott, hogy az őt kísérő újságírók kérdéseket tegyenek fel neki a repülőgépen. Szóba került a migráció problémája, az eutanázia kérdésköre az élet végéről szóló, ellentmondásos törvény kapcsán, amit a francia kormány készít elő elfogadásra, a Szentszék békemissziójáról is kérdezték, illetve Ferenc pápa egy üzenetet is megfogalmazott Európa számára Marseille-i útja apropóján.
Ferenc pápa Matteo Bruni szentszéki bevezetőjét követően emberi figyelmességéről tett bizonyságot: köszönetet mondott a nyugdíjba vonuló Roberto Bellinónak, a Kommunikációs Dikasztérium hangmérnökének, illetve az ITA Airways pápai utak koordinátorát, Rinót [Anastasio] köszöntötte születésnapja alkalmából.
Raphaële Schapira, a France Télévisions munkatársa felidézte, hogy a pápa Lampedusa szigetén kezdte meg pápai működését, elítélve a közömbösséget. Tíz évvel később arra kéri Európát, hogy mutasson szolidaritást. A kérdése arra vonatkozott, hogy az, hogy tíz éve ugyanazt az üzenetet ismétli, azt jelenti, hogy kudarcot vallott? Ferenc pápa válaszában kifejtette, hogy a növekedés lassan megy végbe, de az emberek mára tudatosították a migrációs problémát. Felidézett eseteket, amikor az elvándorlókat „mint egy pingponglabdát”, visszaküldték, pedig tudható, hogy sokszor lágerben végzik, és rosszabb helyzetbe kerülnek, mint előtte. Mahmud történetét mesélte el, aki végül felakasztotta magát, mert nem bírta elviselni a kínzásokat. Nem lehet őket csak úgy visszaküldeni, mert ott „rémuralom” van, rabszolgaként kezelik őket. „Ezért mondom el újra az alapelvet: a migránsokat be kell fogadni, kísérni, támogatni és integrálni kell őket. Ha nem tudod integrálni őket az országodban, akkor kísérd és integráld az ő országában, de ne hagyd ezeknek a kegyetlen embercsempészeknek a kezében!” – fogalmazott Ferenc pápa. A lampedusai útja kapcsán elmondta, hogy „nem mondták el nekünk az igazat”, a lampedusai útján például egy etióp férfi elmesélte a pápának a kínzásokat, de a tolmács „kikozmetikázta” a történetet, amire később hívta fel a figyelmét a Szent Márta Házban egy recepciós, aki etióp szülők gyermeke. Emberibbé, és ezáltal istenibbé tesz, ha foglalkozunk ezzel a valósággal, fejtette ki a pápa, hozzátéve, hogy szeretné, ha olyan lenne, mint egy kiáltás: „Vigyázat! Tegyünk valamit!”
Clément Melki, az AFP (Agence France-Presse) munkatársa Ferenc pápa Emmanuel Macron francia elnökkel való találkozására kérdezett rá, hogy mit mondott a pápa az elnöknek az eutanáziával kapcsolatban, ugyanis a francia kormány egy ellentmondásos törvényt készít elő elfogadásra az élet végéről. Ferenc pápa válaszában kifejtette, hogy most ugyan nem beszéltek erről, de amikor a francia elnök a Vatikánban járt, akkor a pápa világosan kifejtette a véleményét: „az élettel nem játszhatunk, sem az élet elejével, sem a végével, nem játszhatunk. És ez nem az én véleményem, hanem az élet megbecsülése!” Robert Hugh Benson egy múlt század elején írt könyvét ajánlotta elolvasásra, a regényben a szerző jól bemutatja korunk konfliktusait. Meglátása szerint nem hit kérdése, ha egy anya méhében nem hagyják növekedni a gyermeket, ha az öregek, a betegek sorsa a „kegyes halál”, hanem nagyon is emberi dolog, ami az együttérzés teljes hiányát jelzi.
Javier Martínez-Brocal, az ABC kollégája az ukrajnai helyzetről, illetve Zuppi bíboros Pekingből való hazatéréséről kérdezte. A pápa érez-e frusztrációt, amiért a missziónak eddig semmilyen konkrét eredményt nem sikerült elérnie, kérdezte az újságíró. Ferenc pápa válaszában kitért arra, hogy a háborúhoz érdekek kapcsolódnak, nemcsak orosz–ukrán probléma, hanem a fegyverkereskedelem áll a háttérben: a fegyvergyárak, a „halálgyárak” a legjövedelmezőbb befektetések, mondta a pápa, idézve egy neki mondott gondolatot. „A háborúkban a reális a lehetséges. Ne legyenek illúzióink, ne gondoljuk, hogy holnap a két hadviselő vezető együtt ebédel. De amennyire lehetséges, ameddig el tudunk menni… Alázatosan, de tegyük meg, ami lehetséges” – fogalmazott Ferenc pápa.
A Marseille-i útra visszatérve elmondta, hogy „Marseille sok kultúra együttes civilizációja. Migránsok kikötője.” Marseille a találkozás kultúrája, ahol együttélés van, ahol a segítségnyújtás, illetve a kreativitás kultúrája érvényesül. „Ez a kikötő üzenet Európának. Marseille befogad. Marseille befogad, tiszteletben tart, és szintézist hoz létre anélkül, hogy tagadná bármely nép identitását. Újra kell gondolnunk ezt a kérdést, a többi település számára: a képességet, hogy ezt tegyük” – fogalmazott a pápa.
