A hétköznapi rohanások közepette az embernek jólesik megpihenni, főleg ha nyári hónapban vagyunk. Erre ad lehetőséget Kolozsváron az immár ötödik alkalommal megszervezett KlausenMusik nyári hangversenysorozat, mely változatos koncertekkel várja az érdeklődőket a kincses város három főtéri templomában. A 2019-ben induló rendezvénysorozat idei évada 21 koncertet foglalt magába, melynek előadói határon innen és túlról is érkeztek, tehetségük mellett megmutatva azt is, milyen sokoldalú orgonái vannak Kolozsvárnak, és hogy fontos betölteni a szakrális teret – nem csak szentmiséken. Az Egyházzene Kolozsvár Egyesületnek célja az egyházzenészek és együttesek támogatása, a liturgikus zenei szolgálat promoválása, melyet nyári rendezvényük során sikerült is megvalósítani. Ismerjék meg a KlausenMusikot Potyó István kolozsvári kántor-karnagy és főszervező, Jakabffy Kristóf csellista és Erich Türk orgonista szemszögéből, élményeiből.
A KlausenMusik története
A nyári koncertek ötlete egy hosszabb folyamat eredményeként írható le. Több mint tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el szervezni a Szent Cecília-koncerteket, amelyek november hónap minden hétfőjén egy-egy orgona-előadást jelentettek. Ez szép sikernek örvendett, de ugyanakkor a fő gondja az volt, hogy novemberben a hideg miatt jóformán már nem annyira alkalmas a templom koncertekre, illetve az orgona is nehezebben hangolható. Később, a Kolozsvári Magyar Napok keretében jó pár évig orgonamaratont szerveztem, melyet érdeklődés övezett, és nagyon szép eseménynek bizonyult.
Brassó szülöttjeként természetes volt számomra, hogy a Fekete templomban a nyári hónapok folyamán hetente háromszor hallgatható koncert, ahogy én is többször koncerteztem más városokban ilyen alkalmakkor. Adott volt tehát nekünk is, hogy ezeken a jelentőségteli helyszíneken, mint a Szent Mihály- és a piarista templom, kihasználva az architektúrai adottságokat és a szép hangszereket, nyári koncerteket szervezzünk.
Eredetileg úgy terveztem, hogy ezeket az eseményeket együtt szervezzük a Farkas utcai koncertekkel, de ehhez az is hozzátartozik, hogy ekkor már az ottani nyári koncertek több éve zajlottak. A kezdetekkor, 2019-ben az egységes arculat-, programtervezés nem valósulhatott meg. Utólag úgy gondolom, hogy jobb is így bizonyos szempontból, mert jobban átlátható és szervezhető, a pályázási lehetőségeket figyelembe véve. Már a tavalyi évtől kezdve van közös plakátunk is, illetve egymás koncertjeit reklámozzuk, a együttműködés nagyon jó.
A hangversenysorozat elnevezése Kolozsvár német elnevezéséből és a muzsika szó játékából származik, azaz Klausenburg és a Musik összefonódásából. Így kezdődött el 2019-ben az első évad, amihez elengedhetetlen és nagyon fontos volt a Szent Mihály-plébánia anyagi és szellemi támogatása, illetve a kolozsvári polgármesteri hivatal kulturális pályázata.
Az első évad természetesen sok nehézséggel járt, de nagy segítség volt, hogy sok muzsikus és együttesben játszó ismerősöm van, akikre számíthattam előadóként. Az egyik fő nehézség az anyagiakban állt, hisz a pályázati forrás nem fedezi az összköltséget, ezek általában utólagos elszámolásúak, tehát meg kell előlegezni a különböző kiadásokat (honoráriumok, nyomtatás, reklámozás, logisztika). Az előadók viszont nagyon megértőek voltak, egyesek fellépését csak utólag honoráltuk, volt akinek más forrásból fedeztük (például kölcsönből), de végül sikerült fedezni a kiadásokat. A másik nehéz feladat, ami mai napig is kihívás, az a népszerűsítés, közönségszervezés.
Amikor elkezdődött az első KlausenMusik sorozat, akkor a Szent Mihály-templom már restaurálás alatt állt, így hát természetszerű volt, hogy a piarista templomban tartjuk a hangversenyeket. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a templom akusztikája kiváló a kamarazenére.
Az előadók és a műsor kiválasztásában nyilván több szempont van, mint például az, hogy változatos összetételű együttesek léphessenek fel, különböző korok muzsikája csendülhessen fel, illetve az is, hogy bele tudunk-e férni a pénzügyi keretbe. Természetesen fontos helyet foglalnak el a kolozsvári és a hazai előadók és azok a zenészek, akikkel az év során is közreműködünk az egyházzenei szolgálat alkalmával, de sikerült számos kiváló külföldi előadót is meghívni. Kvázi az is hagyománnyá vált, hogy a Kolozsvári Magyar Napokra eső KlausenMusik koncerten a Szent Cecília-kórus és -zenekar örvendezteti meg az érdeklődőket egyházzenei műsorral.
Visszatekintve az öt évre, amelynek része volt a koronavírus időszaka is, kiemelkedő dolognak tartom azt, hogy a világjárvány idején is folytatódtak a koncertek, bár természetesen visszafogottabban, de akkor is, amikor nem lehetett beltéren összegyűlni, rátaláltunk a barátságos és kedves kültéri helyszínre a plébánia belső udvarán.
A Szent Mihály-templom átadásával együtt magától értetődő volt, hogy itt is helye lesz a KlausenMusik koncertjeinek, és 2022-től nemcsak a pénteki nap, hanem a hétfői nap is koncertnappá vált. Mivel a Főtér sarkán levő lutheránus templomban is kiváló hangszer van, illetve stílusban különbözik is a Szent Mihály-templom orgonájától (az egyik barokk, a másik pedig romantikus hangszer), ezért partnerre találtunk bennük, és felváltva hallgathatóak a koncertek hétfőnként: egyik héten a Szent Mihályban, másik héten a lutheránus templomban.
Amint említettem, egyik legnehezebb kihívás és a legtöbb időt felemésztő dolog a szervezés mellett a reklámozás és a közönségszervezés. Örömmel mondhatom, hogy az utolsó két évad már bizonyos szempontból könnyebb volt, és minden koncertalkalommal szép számban voltak érdeklődők. A másik nagy kihívás, hogy mivel ez nyári időszakban történik, sokszor nagyon nehezen összeegyeztethető a családi programmal. Ebben vannak segítségünkre a munkatársak és az önkéntesek, de attól mindig maradnak teendők, átfésülnivalók, fordítanivalók, megbeszélnivalók. Visszatérve a közönségszervezés problémájára, Kolozsváron gyakran előfordul, hogy több esemény zajlik egyszerre, de törekszünk arra, hogy bizonyos alkalmakat együtt szervezzünk, beékelve a KlausenMusik sorozatba, ilyen volt például a TIFF-fesztivál alatti némafilmvetítés élő orgonamuzsikával, vagy az Arcadia mesterkurzus koncertje, vagy éppen a Határon Túli Magyarok Szimfonikus Zenekarának hangversenye.
Külön szeretném megköszönni családomnak a megértést, kántor kollégáimnak és plébániai munkatársaimnak, illetve az önkénteseknek a segítséget és közreműködést, nélkülük semmiképpen nem működhetne a KlausenMusik.
Az előadók meghívásakor és a műsor kialakításában szoktam konzultálni zenész barátaimmal, orgonaművészekkel és kollégákkal, ez azért is fontos, mert jelzik, hogy éppen ki milyen műsorral tudna fellépni, vagy ha netán Erdély más tájain is játszik, akkor könnyen összeköthetőek az események. Az előadandó műveket, repertoárt nem szoktuk szabályozni, de olyankor, amikor kötődik valamely ünnephez, évfordulóhoz, olyankor közösen dolgozzuk ki a műsort. Amikor szólisták, énekegyüttesek vagy kórusok lépnek fel, egyértelműen az egyházzenei alkotások kerülnek előtérbe. Külön kiemelném az ünnepi Te Deumot, amelyet 2022-ben a Szent Mihály-templom átadási és megáldási ünnepsége alkalmával szólaltathattunk meg a Szent Cecília-kórussal, egyben a Magyar Egyházzenei Fórum nyitányaként.
Hogy mi mindent jelent szervezőként a KlausenMusik lebonyolítása? Dióhéjban: kezdődik valamikor az előző év végén, illetve január-februárban, amikor az előadókkal kell egyeztetni, ezt követi a pályázatírás, az elbírálás a nyári hónapok alatt, illetve az egész folyamat végigkísérése, majd elszámolása. A nyári hónapok alatt, amikor maguk a hangversenyek zajlanak, a teljesség igénye nélkül körülbelül ezt jelenti a KlausenMusik: fogadni az előadókat, esetenként szállást, ellátást szervezni, műsorlapokat megszerkeszteni, lefordítani az anyagot, önkénteseket beosztani, bevezető gondolatot szerkeszteni, virágot megrendelni, próbaidőpontokat egyeztetni, orgonát hangoltatni, plakátot-eseményborítót szerkeszteni, sajtóval tartani a kapcsolatot, eseményt feltölteni és promoválni, koncert után összeszedni, és máris lehet készülni a következő alkalomra….
A jövőre nézve azt szeretném, hogy ezt az irányt és fejlődési vonalat tartsuk, azt, hogy stabilabb pénzügyi kerettel tudjunk tervezni, hogy több önkéntest, egyetemistát tudjunk bevonni. Jobbá szeretnem tenni a kommunikálást a román nyelvű sajtóval is, hogy többen értesüljenek ezekről a hangversenyekről, jól fogna ilyen téren egy muzikológus vagy zenekritikus, aki alkalomszerűen ír a koncertek zenei élményeiről. Mindig nagy kérdés volt számomra, hogy ezek a koncertek ingyenesek vagy belépődíjasak legyenek, mert bár így bárki számára nyitott, mégis sokszor az az érzésem, hogy jobban becsülnék az emberek, ha egy díj ellenében látogathatnák a koncerteket.
Kívánom, hogy a KlausenMusik nyári koncertek lelki felüdülést, örömteli zenehallgatást, együttlétet, kulturális oázist jelentsenek a rohanó mindennapokban mind a kolozsváriaknak, mind az idelátogató turistáknak.
Potyó István kántor-karnagy, a KlausenMusik főszervezője
Jöjjenek zenét hallgatni!
A KlausenMusik koncertsorozat mindig fénypontja a kolozsvári nyári zenei életnek. Három alkalommal léphettem fel meghívottként zenésztársaimmal együtt, különböző felállásban, és mindig ugyanabban az otthonos fogadtatásban volt részünk a szervezők részéről. Nagyon nagy öröm volt számomra (kolozsváriként) az, hogy már a fesztivál legelső kiadásán meglepően nagy érdeklődéssel jött a hallgatóközönség, ami egy zenésznek elmondhatatlanul jó érzés. Az egyik kiadás a járvány alatt szerveződött meg, ami egy előadóművész számára „visszatérés volt az élők sorába”. Megszűntek a felvételek, helyette valós közönségnek játszhattunk, élő taps méltatta előadásunkat, és nem utolsósorban az élő zene kapcsolatteremtő mivoltát tudtuk végre újra megtapasztalni. Hihetetlen érzés!
Sok szál fűz minket a KlausenMusik szervezőihez és a helyszínhez, hiszen sok-sok éve már, hogy tagja vagyok a Szent Cecília-kórusnak és legfőképpen a zenekarnak. Személyes kapcsolatok erősítik ezt a köteléket, mondhatni, hazajárunk ide. Nagyon nagy segítségben volt részünk, ami a szakmai, egyéni fejlődésünket illeti az Egyházzene Kolozsvár Egyesület részéről, mert ők biztosítják sok éve már a próbák helyszínét a Főtéren. Ez a tulajdonképpeni felkészülési helyszíne a kórusnak és a zenekarnak. Sok intézmény és zenei esemény tarkítja Kolozsvár zenei életét, filharmónia, opera, ellenben a kamarazene háttérbe szorul világszerte jogtalanul, ugyanígy városunkban is. Pedig az egyik legbensőségesebb és óriási irodalommal rendelkező zenei műfajról beszélünk. Ennek felfedezése és művelése élmény számomra, és együttesem, az Intono vonósnégyes számára, valamint célunk, hogy minél magasabb szinten tudjuk művelni és a közönség elé tárni azt. Ebben segít minket a KlausenMusik szervezőcsapata, hiszen ők is felismerték ezeket a jelenségeket, és számukra is fontos a kamarazene promoválása. Egy szó, mint száz: zenészek, barátok vagyunk.
Egyedi jellege a fesztiválnak a helyszín: templom. Meghittséget, alázatot, csendet vált ki, követel meg az embertől. Mindezek alapfeltételei egy kamarazenei koncertnek, ugyanakkor bizonyos etikai határokat is szab a környezet. A zenésznek kell megválogatnia, hogy mi az, ami lejátszható, vagy beillik egy ilyen térbe. Itt persze technikai kérdés is ez a templom akusztikája miatt, mert teljes egészében mi kell alkalmazkodjunk a térhez, nem fordítva. Például nem ajánlatos nagyon nagy tempójú műveket előadni, mert a végeredmény nem feltétlenül sikeres. Tapasztalatból beszélek. Nagyon előnyös viszont a templomi tér az orgona mint koncerthangszer használatára. Mi nem játszottunk orgonistával együtt, viszont számtalan hangverseny ad lehetőséget e nemes hangszer használatára liturgikus szolgálaton kívül is, ezt is szem előtt tartja a KlausenMusik csapata. A sok jó tapasztalat mellett azt is meg kell említenem, hogy a nagyszámú közönség nem feltétlen az a közönség, akikkel mondjuk operában találkozom, épp ellenkezőleg! Volt részem olyan koncerten játszani, ahol a megtelt templomon végignézve szinte senkit nem ismertem. Nagy valószínűséggel az egyházközséghez tartozó hívek sokasága töltötte meg a teret. Ez még nálunk valós, de kevésbé Nyugaton, ahol a templomok nagy része vagy koncertteremként működik, vagy egyszerűen üresen áll. Ez nagyon jó élmény volt számomra, mert az bizonyosodott be, hogy nemcsak rendszeres koncertre járók jönnek el zenét hallgatni, olyankor amikor a társadalom zöme elutazott nyaralni, hanem olyanok is, akik csak ki szeretnének kapcsolódni, egy koncerten, csendben minőségi időt tölteni. Ugye tudjuk, hogy nem kell műértőnek lenni ahhoz, hogy élvezze az ember a zenét.
Bízom benne, hogy az öt éven keresztül megszervezett KlausenMusik koncertsorozatnak folytatása lesz, és csak bíztatni tudom az olvasókat, hogy jöjjenek zenét hallgatni, nézni, magukba szívni! Mi, zenészek meg azon leszünk, hogy a lehető legmagasabb szinten nyújtsunk élvezetet a kedves hallgatóságnak.
Jakabffy Kristóf, az Intono vonósnégyes csellistája
Hiánypótló a KlausenMusik
Immár a második nyár, hogy hetente három koncert hallgatható a központi templomokban. Az elején féltünk (legalábbis én), hogy lesz-e közönség, de a múlt évi és az ez évi tapasztalat megerősítette, hogy van közönség, érdeklődés, taps, tehát igenis létjogosult a KlausenMusik. Nagyon jól van összeállítva a program, a műsorok sokfélesége előnyt jelent az eseménynek, főleg azáltal, hogy hétfőn két különböző orgonán koncerteznek a meghívottak, pénteken pedig másféle műsorok színesítik a hangversenysorozatot. A KlausenMusik sikeresen pótolja a koncerthiányt, ami az állami intézmények nyári szünetjével jár együtt.
Az események promoválása jól megszervezett, a közösségi oldalakon a fotókon keresztül sok embert be lehet vonzani a templomba. Minden nagyon jól működik, van közönség, taps, médiavisszhang, hála Istennekm szépen restaurált orgonák is, és milyen jó, hogy ezáltal is fókuszba kerülnek ezek a hangszerek. Kihívás lehet a sok munka, amit a szervezés feltételez, hálás vagyok, hogy ezt Potyó István elvállalja és, hogy minden más mellett erre is jut energiája. Nagy segítség számára, hogy többen vannak az egyesületben, az önkéntesek ott vannak az eseményen, és segítenek a lebonyolításban.
Jó érzéssel tölt el, amikor előadhatok a KlausenMusikon, hálás vagyok a jó szervezésért, a népes közönségért. Nagyon élveztem az idei koncertemet a Szent Mihály-templomban, mert bár játszottam már az orgonán a restaurálása óta, de most, a koncertfelkészülés során még jobban elmélyültem, és örvendhettem az új minőségének!
Summa summarum, brávó, és hála a sok erőfeszítésért!
Erich Türk orgonaművész
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/38-as számának Fókusz rovatában. Összeállította: Cziple Hanna-Gerda.
