Más közösségek megismerése motiválta a csíkdelnei–csíkpálfalvi Keresztelő Szent János-plébánia közösségének híveit, amikor szeptember közepén egyházközségi zarándoklatra indultak – az elmúlt évben immár harmadszor –, hogy megismerjék a moldvai csángók életét, eközben kilépve hétköznapi világukból. Csíki Szabolcs plébános beszámolóját olvashatják.
Plébániánk életében az elmúlt évben egy külföldi, egy szászföldi és egy moldvai zarándoklatot szerveztünk. Az elmúlt hétvégén a moldvai csángók életét, hitvilágát, kulturális értékeit ismerhettük meg zarándoklatunk során.
Első megállónk Gyimesbükk volt, ahol Deáky András nyugdíjas tanár gyönyörű, pedagógiai érzékkel beszélt arról, hogy mit jelent gyimesi csángónak lenni. Arról is szó volt, hogy mi a különbség a moldvai és a gyimesi csángó között. A nyugalmazott tanár kiemelte, hogy ma újra mennyire fontos az értékek mellett dönteni, az identitásunk és a kapott örökséget vigyázni.
Második megállónk a moldvai Pusztina volt, ahol Nyisztor Ilona fogadott: először megkoszorúztuk a Szent István-emlékhelyet, majd meglátogattuk az első magyar királyunk oltalma alatt álló templomot. Az igazi csoda a szép templomon túl Nyisztor Ilona szép zamatos csángó beszéde és az a néhány ének, amivel megajándékozott.
Itt arra is gondoltunk, hogy Szent István király döntéseit nem csupán politikai érdek, az ország, a köz érdeke vezette, motiválta, hanem istenhite. Az, hogy ma Pusztinán ismerik és kérik Szent István közbenjárását, nemcsak csoda, hanem ajándék is. Valahogy ott minden a múltat idézi fel. Szent István király, amikor elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, az nem pusztán egy rendelet volt, hanem a legfontosabb, hogy az emberek, a közösségek imádkozzanak. Nem biztos, hogy bennünk is tudatosodott, de ez a legnagyobb fegyvertény: ezer év óta imádságban várjuk az Urat. Ezt értettük meg Pusztinán, ebben kell nekünk is erősnek maradni. A templom látogatása után a pusztinai Magyar Házat kerestük fel, ahol mélyebben beleláthattunk a moldvai csángok életébe, küszködésébe, élni akarásába.
Pusztina után Forrófalva irányába indultunk el, megnéztük a több százéves nagypataki fatemplomot és megcsodáltuk, hogy mennyire szép és méltó az Istenhez. A csodálatos fatemplom Szent Márton tiszteletére van felszentelve. Itt felidéztük, hogy Márton egy szétesett, az egyházat nem támogató, az egyháznak szabadságot, lehetőségeket biztosító birodalom romjai között próbált igazságot keresni, igazságot kikövetelni nem a maga, hanem az övéi számára. A mi világunk és közvetlen társadalmunk is sokféle gazdasági, lelki gonddal, szegénységgel, igazságtalansággal, helyi háborúkkal küzd. Ezekkel a kihívásokkal kell keresztény módon szembenéznünk, ezekre kell választ adnunk. Itt megmaradni bölcsnek, őszintének, igaznak, szolidárisnak, és életben maradni…
Majd a forrófalvi Măriuti Felix plébános nagy vendégszeretettel fogadott, bemutatta a Szent Antal tiszteletére szentelt templomot, beszélt a közösség szép hitvilágáról és végül megmutatta a gyönyörű plébániát is.
Összefoglalva: a közösségépítés azt jelenti, hogy a programjainkkal nemcsak magunkat szeretnénk építeni, hanem nyitni szeretnénk azok felé is, akikben megvan az elfogadás készsége. A legfontosabb, hogy legyenek imádságos, közösségben megélt megállóink.
Csíki Szabolcs
