Az újjászületés útján: Dévától Greccióig

0
937
A csapat

A jóságos Isten segítségével szeptember 3-án, a dévai ferences plébániatemplomban a 11 órás szentmisén hálát adtunk Urunknak, Istenünknek az idei termésért és áldását kértük, utána a Gyermek Jézus Iskolájának szervezésében az Apró Kezek Műhelyéből, a hűségesen hittanórára és ministrálni járó gyermekekkel Assisi Szent Ferenc nyomában ferences zarándoklatra indultunk el Itália lélegzetelállító, festői tájaira.

Ebben az esztendőben nemcsak a ferences regula 800 éves évfordulóját ünnepeljük, hanem azt is, hogy lassan 800 évvel ezelőtt Assisi Szent Ferenc állította fel a világ első betlehemét Greccióban. Azóta már bevásárló központoktól az utcaterekig már november elejétől zsong és csilli-villi a környezetünk. Egyet lépni akartunk és már most a betlehemi újjászületés titkára akartunk figyelni. Ezúttal úticélunk Grecció volt, kisebb-nagyobb kitérőkkel.

Első nagyobb megállónk a nagyvilág szentjének városában volt, ahol Szent Antal közbenjárását kértük az otthonmaradottakra, és egyházközségünk apraja-nagyjára. 

A zarándokok vallomásai Páduáról, Assisiről, Greccióról:

„A legjobban az fogott meg engem, hogy egy ember, egy lélek nem kell azért küzdjön, hogy kitünjön, hogy elnyerje az elismerést, hanem egyszerűen önmaga kell legyen, önmaga kell maradjon és az isteni gondviselés mindent megold. Szent Antal nem küzdött az elismerésért, nem kapkodott a dicsőségért, hanem prédikált. Isten igéjét hirdette, a maga szerénységében. Alázatosan és kedvesen prédikált és nemcsak az emberek, hanem az állatok is meghallgatták. A legtisztább lelkű lények, megérezték azt az energiát, amelyet Szent Antal átadott a világnak. Halála napján a gyerekek liliomokkal szaladva adták át a népnek a hírt, hogy »a szent« átköltözött a túlvilágba. Nem reklámmal és öndicsérettel érte el a »szent« elnevezést, hanem példamutatással, alázattal és jósággal. Szent Antal nem csak példakép, hanem mai napig kimagasló közbenjárónk Istennél. Ezt bárki, aki kérte a segítségét, megérezhette. Én is, nem is egyszer.”

„Amikor nincs terved és mégis valamit tenned kell, amikor egy gyermekkacagás, egy ima, egy élethelyzet vagy egy dal úgy megérint, hogy libabőrős leszel, amikor folynak a könnyeid és azt sem tudod, mitől, akkor a lélek szólal meg. Csendben, tisztán, végtelenül mélyen. Szent Antal megmutatja nekünk élete és munkássága által, hogy a léleknek sokkal erősebb és biztatóbb hangja van, mint az embereknek. Őt nem érdekelte az, hogy mit beszélnek róla, miket pletykál a nép vagy milyen kistermetű egyszerű embernek tekintik. Az érdekelte, hogy mit diktál a lélek hangja. Mitől lesznek örömkönnyek a szemében, és mi az, ami megadja azt a lelki nyugalmat, ami erőt adjon a következő napra.”

„A nagyvilág szentjéhez való megérkezés – Pádua – nagyon sok élményt nyújtott számunkra. Legfőképpen a Szent Antal-bazilika és Szent Antal élete fogott meg nagyon minket. Csodálattal töltött el, hogy az állkapcsa, a hangszálai mind a mai napig láthatóak.”

„Szent Ferenc életében az fogott meg, hogy nagyon fiatalon lemondott a földi dolgokról. Elajándékozta az apjától kapott vagyont és új életet kezdett. Meghallgatta Isten üzenetét és bár előszőr félreértelmezte az üzenetet és templomokat kezdett építeni, végül nagyon sok ember életét változtatta meg példájával. Nagyon tetszett a Porciunkula kápolna és az, hogy milyen szerény környezetben dicsőítette az Urat.”

„Az Angyalos Boldogasszony-templom és benne a kis kápolna, a Porciunkula megdobogtatta a szívemet. A három szintes Szent Ferenc-bazilikában a szent sírjától a kijáratig érezni lehetett, hogy mennyire szent az a hely. A testvérek vidám lelkülete, segítőkészségük megragadott.”

„Nagyon megérintett Szent Klára élete, munkássága, a klarissza nővérek temploma, a nyitott szemű keresztre feszített Krisztus, a San Damianó-i feszület.”

„Greccióban nagyon megfogott Szent Ferenc első betleheme, főleg a fából készült kis Jézus. Nem tudtam, hogy ennyiféleképpen lehet ábrázolni a betlehemet. Lenyűgöző, vadregényes a táj, az épületek, és segítőkészek az emberek.”

„Az idén 800 éve, hogy Assisi Szent Ferenc Greccióban felállította az első betlehemet. Lélegzetelállító volt, hogy amikor a grecciói templomba beléptem, a csendben egy ember a padban ülve a Szentírást olvasta. A szentmisék felemelőek voltak, mind Páduában, mind Assisiben, de itt különösen is, hisz magyar karácsonyi énekek dallamai töltötték be a templomteret. Érezni lehetett, hogy újjászületve lépjük át a templom küszöbét.”

„A grecciói fából készült kis Jézusnak szinte hallani lehetett a sírását, és Szent Ferenc örömkönnyeit is érezni. Azt éreztem azon a helyen, hogy amíg még olyan ember születik a világon, aki könnyeivel le tudja mosni a szeretet hiányát, addig a szeretet nincs ahogy kihaljon.”

„Szent Ferenc kicsit radikálisan indult el a hit útján. Napjainkban is tébolyodottnak tekintenék, ha a drága ruháit és vagyonát csak úgy kidobigálná, de minden ember másképp hallja meg a lélek hangját. Ő így értelmezte, így látta jónak és ez a megváltás útjára vitte. Azzal, hogy mindenét a szegényeknek adta, azzal ő még gazdagabb lett. Nem földi dolgokban, hanem lelkileg lett gazdag.”

„Az olaszországi zarándoklatunk karácsonnyá változott, mert a Lélek hangja, az újjászületés útján vezetett minket vissza Dévára.”

Mindezért, Istennek legyen hála!

Főcze Imre, Bonaventura, dévai plébános