Július, augusztus hónapok folyamán előadásokon és egy kiránduláson vehettek részt onkológiai betegek és hozzátartozóik a Gyulafehérvári Caritas jóvoltából. Ezen alkalmak célja, hogy valamilyen kapaszkodót találjanak a résztvevők, melyeket akár beépíthetnek a mindennapjaikba, és ezekből erőt meríthetnek a nehezebb napokon.
Az onkológiai betegség kihívást jelent mind az érintettnek, mind a hozzátartozónak, és független attól is, mennyi ideje áll fenn az állapot. Ezért is fontos, hogy legyen lehetőség a találkozásra, információk megosztására, szerzésére, kapcsolatok építésére, elmélyítésére, ezeknek megtartó ereje van. Amikor az a kérdés, hogyan él jól az ember, mikor egészséges, akkor tulajdonképpen a testi, lelki, kapcsolati és spirituális állapotáról gondolkodunk. E gondolat folyamán születtek meg az előadások, vagyis információkat kaptak a résztvevők a radiológiában, azaz az orvosi képalkotás során használt gépekről (dr. Kibédi Tamás), majd öngondoskodáshoz (Cosma István) kaptak egyszerű trükköket, praktikákat. Arról is szó esett, hogy az életünk történeteit hogyan tudjuk elmesélhetővé tenni, és miért fontos ez a lelki egészségünk szempontjából (dr. Kádár Annamária).
A kapcsolatok építése céljából kirándulásra hívtuk az érintetteket, és meglátogattuk a Kazán-szorost, de a látványnál fontosabb volt az együtt töltött idő, játék és kacagás. Így fogalmazott Kati a kirándulás után: „Hálás vagyok mert megérhettem egy újabb utazást ezzel a nagyon különleges csipet-csapattal, tehát élek. Rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű a mi kis világunk, milyen hatalmas és csodaszép dolgokat teremtett a mi Istenünk, nekünk apró kis emberkéknek, hogy gyönyörködhessünk bennük. Erősödhetett az a kötelek, ami összefon minket, mert egy csónakban utazunk. Ismét kipróbáltam olyan dolgokat, mint eddig soha, és ezt megtehettem, mert még élek! Különbözőségeink ellenére újból tehettem azért, hogy ez a kis közösség együtt lélegezzen, vagy éppen kapkodja a levegőt. Kapcsolódhattunk egymáshoz nevetésben, könnyekben, örömben, mérgelődéseinkben, pánikjainkban, de ott voltunk egymásnak. Láttam. Akkor még nem tudatosan, de töltögettem akkumulátoraimat, és én ennek a kis kalandnak minden percét megköszönöm az én Istenemnek!”
Az előadás-sorozat utolsó alkalmát az Istennel való kapcsolódásnak szenteltük. Lelkigyakorlat (András Annamária, Hausdorfer Annamária) keretén belül arról beszélgettünk, hogyan öleli át Isten a megbélyegzettséget, a stigmákat. Jó volt megtapasztalni, hogy bár kapnak/kapunk bélyegeket, címkéket embertársaktól vagy akár önmagunktól, vannak lehetőségeink, eszközeink, amelyek segítenek ezek feloldásában. Ha Isten jelenlétében időzünk, jelen vagyunk a saját életünkben, akkor talán begyógyulnak ezek a sebek is. Dicsőítő énekekkel és hálaimával zártuk az alkalmat.
Akik csatlakoztak ezekhez a programokhoz, megtapasztalhatták a találkozások, az együtt gondolkodás és nevetés erejét.
Lőrincz Réka projektfelelős / Gyulafehérvári Caritas
