A Bánságban 250 és 300 éves évfordulói vannak azoknak a falvaknak, amelyeket egykor az úgynevezett bánsági sváb telepesek alapítottak. Attól függően, hogy ki érintett jobban, a helyi közösség, az önkormányzat, a Német Fórum vagy akár az egyházközség, az ünnepségek más-más hangsúlyt kapnak. A legutóbbi hétvégén a Temes megyei Máslakon a templombúcsú megünneplésére a szívélyesség volt a jellemző.
Egy nagy autóbusz, valamint a templom előtti parkban a sok német vagy osztrák rendszámú autó arra utalt, hogy Máslak egykori német lakosai visszatértek. A felújított helyi Szent Bertalan-templom előtt egy nagy, szalagokkal feldíszített rozmaringcsokor utalt az ünnepre. A Banater Kranz felnőtt tánccsoport népviseletbe öltözött tagjai a nagy pergola árnyékában maradtak, mert a hőmérő nem sokkal tizenegy óra után már 35 fokot mutatott. A templom harangjai szentmisére hívtak, a körmenet elől a feszülettel bevonult a templomba. Nyomában a közösség lelkigondozását ellátó Ioan Cădărean lippai plébános és az asszisztencia, majd a népviseletbe öltözött párok, élükön a Banater Rosmarein csoport egyik fiatal párjával és az előkészített rozmaringcsokorral vonult, őket követték a felnőttek. „Ein Haus voll Glorie schauet” csendült fel a hagyományos Kirchweih ének a máslaki zenészek előadásában.
A templomban a padsorokok teljesen megteltek. Ilyenre már évtizedek óta nem volt példa. A Máslak-Temesfüves HOG elnöke, Dorothea Schlimmer úgy becsüli, hogy mintegy száz vendég érkezett külföldről. Ezen kívül a szomszédos plébániákról, Temesfüvesről, Németremetéről, Lippáról is érkeztek hívek, sőt még a saroltavári Peter Timper is jelen volt, az egyetlen és utolsó sváb a kör alakú faluból. Cădărean plébános szerint Máslakon már csak öt-hat katolikus család maradt. Kettős évforduló ad okot idén az ünneplésre, valamint a „régi hazába”, a szülők és nagyszülők szülőföldjére való utazásra, ahova fiatal felnőttek és gyermekek is eljöttek: a település 250. évfordulója, amelynek megünneplése 2020-ban lett volna időszerű, valamint Peter Barth költő és gyógyszerész születésének 125. jubileuma, aki ezen a napon szinte jobban a figyelem középpontjában került, mint a templombúcsú.
„Ez a hely állítólag egy gyönyörű, napsütötte, lankás lejtő volt, egy nagy kiterjedésű rét előtt. Máslak népe úgy ismeri, mint a Nagy Völgyet. Állítólag ennek a buja virágos rétnek a varázslatos panorámája volt a döntő tényező Máslak falu (németül Blumenthal – virágos völgy) elnevezésében” – olvasható a Blumenthaler und Fibischer Heimatortgemeinschaft honlapján a helytörténet. A lejtő azonban már a betelepülés első hónapjaiban lakhatatlannak bizonyult az agyagos talaj és a hideg szél miatt, ezért az emberek átköltöztek arra a dombra, amelyen a falu ma is fekszik Temesvár és Lippa között. A nevet azonban megtartották. A német–román nyelvű szentmisén, amelyben a plébános a szószékről hirdette, hogy egy hely soha nem lesz otthon hit és Istenbe vetett bizalom nélkül, a Horst Metzler által megszólaltatott mechanikus orgonával, valamint az ünnepi és egyben nosztalgikus keretet adó zenészekkel együtt fontos volt a hálaadás és az emlékezés. Karin Metzler a szentáldozás után Ursula Wulf Heimat című versével foglalta össze: „Minket, embereket Isten arra teremtett, hogy legyen otthonunk. A közösségre, a biztonságra, amely megmozgatja a szívet.”
Az ünnep alkalmából Dorothea Schlimmer apró ajándékokkal kedveskedett a szervezésben részt vett hatóságoknak: kávéval, csokoládéval, illetve egy külön erre a célra készített évfordulós éremmel, amelyet a következő személyeknek nyújtottak át: Ioan Lupu, Máslak polgármestere, Johann Fernbach, a Bánsági Német Demokrata Fórum elnöke, a helyettese, Erwin Josef Țigla, aki egyben a Bánsági Hegyvidéki Német Demokrata Fórum elnöke, aki a Resicabányai Kulturális Felnőttképző Egyesület keretében már 2007 óta elősegítette Peter Barth verseskötetének kiadását román fordításokkal és a nándorhegyi (ahol Barth több évig gyógyszerészként dolgozott) Norbert Francisc Taugner illusztrációival kiegészítve. Emlékérmet kapott továbbá Ioan Cădărean plébános, Claudiu Călin egyházmegyei levéltáros és a Temesvári Hagyományőrző Csoport nevében Daniela Malanciuc. A többi résztvevőnek egy-egy „csokoládévirág-tallér” járt.
Beszédében Dorothea Schlimmer hangsúlyozta: „A templom otthonná vált számunkra, amely identitást teremt és egy életre összeköti az embereket. Az itt jelenlévők közül sokan ebben a templomban kötöttek házasságot, több száz gyermeket kereszteltek meg, volt elsőáldozó és bérmálkozó. Soha nem felejtjük el a templombúcsús párokat és a rozmaringcsokros körmeneteket, amelyek minden évben új fényt adtak a hazai templomnak. Számunkra Máslak és Temesfüves olyan része volt az életünknek, amit soha nem fogunk elfelejteni. Mert csak az érti a jelent és alakíthatja a jövőt, aki ismeri a múltját. Az otthon az élet. Mi most ezt az életet éljük őseink hazájában, amely ismét hazánk lett. Megtaláltuk a helyünket Németországban és Ausztriában. Sajnos, gyermekeink és unokáink csak a történetekből ismerik szülőfalunkat. Az otthon nem földrajzi fogalom. Azt az ember magában hordozza.”
Ezután különösen megható pillanat következett: Mathias Plack az egykor Máslakon dolgozó orvos, barátja, Peter Barth változatos, gyakran nem könnyű életét idézte fel. „A gyógyszerész és költő számára a német nyelv, az anyanyelve volt a legfontosabb kapocs a közösség összetartozásához” – mondta Plack. – Peter Barth belső késztetésből írta verseit, nem pedig parancsszóra vagy politikai célszerűségből. Soha nem volt politikailag aktív. Életében mindössze négy verseskötete jelent meg, halála után pedig négy kötet, amelyeket tisztelői szerkesztettek” – tette hozzá. A Német Fórum elnöke, Johann Fernbach megígérte, hogy a jövőben dolgozni fog egy Peter Barth-antológia kiadásán.
A szentmise végén a pap hagyományosan megáldotta a rozmaringcsokrot. A záró áldás után a közösség elénekelte a hagyományos Großer Gott wir loben dich kezdetű éneket.
A HOG adományokból és a költő leszármazottainak anyagi támogatásával a perjámosi születésű Walter Andreas Kirchner pforzheimi szobrászművésztől emléktáblát rendelt, amelyet a templom előtti Szentháromság-szobor hátoldalán lepleztek le az ünnepnapon.
A búcsús szentmisét követően a Banater Kranz néptánccsoport előadására került sor. Sok máslaki már régóta nem járt szülővárosában, mégis felismeri a lakosokat. Régen volt már ilyen hangulatos templombúcsú Máslakon. Lupu polgármester őszintén kételkedik abban, hogy új hagyományt teremtenének. De 2023 augusztusának utolsó vasárnapjára biztosan emlékezni fog a közösség.
Forrás: Astrid Weiss/ Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien/a temesvári egyházmegye honlapja
