Caravaggio 1571-ben született Milánóban. Életére és művészetére egyaránt jellemző volt a lázadás, a megszokott normákkal való szembenállás, talán emiatt válhatott a manierista festészet megalapozójává, amely az addig elismert normákkal való szembenállást jelentette. Művészetére az erőteljes fény-árnyék kontraszt és a naturalisztikus ábrázolás a jellemző. Ezen írásunkban egy olyan munkáját szeretnénk bemutatni, amelyre fokozottan jellemző a naturalisztikus ábrázolás, és amelynek témáját egy másik festményén is megjelenítette.
Keresztelő Szent János vértanúságának témája sokak által vászonra került. Caravaggio ezen alkotásán viszont a szent halála előtti pillanatot szerette volna megjeleníteni. A jelenet egy homályos, sötét háttérből emelkedik ki, ahol egy rácsos börtönablak tűnik fel.
Az udvar, az ajtó sötétbe vész, és ez drámai hatást kelt a nézőben. A fény, amely a szemlélő irányából világítja meg az eseményeket, négy alakot enged láttatni a fő cselekményben, valamint másik két alak a rácsok mögül szemléli a történteket. A fő cselekmény a földön haldokló Keresztelő Szent János alakja köré csoportosul. A földön fekvő kard a kivégzés megvalósulását jelenti. Salome nem akar szembesülni a történtekkel, amely a másoknak való kényszerű megfelelésének az eredménye, ő csak a földet bámulja. Az üres tálcát közel tartva, a katonára várakozik. Az idős nő arca viszont teljesen elváltozott, kezébe temetett arccal áll az eseményeket szemlélve. A katonák és Salome közömbössége ellentétben áll ezzel a fájdalommal és gyásszal. Az ő alakja mutatja be a tragédiát, amely az igazság megvédéséért történt, amiért János képes volt az életét is feláldozni.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/36-os számában.
